Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 2. szám - TÁVLATOK - Sólymos Szilveszter: Gondolatok a pap nélküli istentiszteletről
a közösség széteséséhez vezet, vagy legalábbis a szentségi élet felelőtlen elhanyagolásához.”10 A pap nélküli közösség tehát hosszú távon nem életképes megoldás és csupán szükségmegoldásnak fogható fel, átmeneti állapotnak. A német egyházmegyék szinodusa is ilyen megállapítást tett: ,,Az egyházi közösség legfőbb megvalósulási formája az eukarisztia ünneplése. Mivel az egységnek ez a szentsége papi szolgálat nélkül nem valósítható meg, őzért a szó teljes értelmében pap nélküli közösségeknek nem szabad létezniük."11 Korunkban ebbe az irányba mutató, örvendetes jelenségeknek lehetünk tanúi. Sokhelyütt találhatók alkalmas közösségvezetők; magas a teológiai fakultásokon tonuló világi hallgatók száma, ugyancsak az egész közösségeket irányító katekétáké is. Sokan érzik, hogy a jelenleg kötelező celibátus nem kis mértékben oka annak, hogy a közösségek nem kapják meg a maguk papját. Nem kisebb — egyházhűségében meg nem kérdőjelezhető — teológus, mint Karl Rahner írja: „Ha az egyház konkrét helyzetekben nem talál másként papi közösségvezetőket, mint o celibátus kötelezettségének feloldásával, akkor magától értetődő és minden teológiai vitán felül áll, hogy le kell mondania a celibátus kötelezővé tételéről.”12 Ebben az esetben — úgy tűnik —, a hagyomány igazi vállalói azok, akik a közösségnek papi vezetőre való elsődleges és ősi jogát védik meg, akár o másodlagos hagyományt jelentő kötelező celibátus feladásával is. A közösségek vezetésében a papok hiánya veszedelmes következményekhez vezethet; bizonyos közösségek így úgy érzik, hogy "földalatti" egyházba kényszerülnek, és az eukarisztiát fel nem szentelt egyének vezetésével ünnepük. Az ilyesmi valóban súlyosan veszélyezteti az egyház egységét — hangoztatja Norbert Greinacher.13 Arra is felhívja a figyelmet, hogy a jövőben nem szükséges minden felszentelt közösségvezetőnek akadémikus végzettségű és „főhivatású" papnak lennie. A papi szolgálat a jövőben gazdagabban tagolt lesz. A szükséges teológiai és lelki felkészültséget az akadémikus képzésen kívül más módon is meg lehet majd szerezni. A főhivatásúak mellett lesznek „mellékállásban" működők, a nőtlenek mellett nősek is. A papi vezetésbe az eddigieknél természetesen jobban be kell hogy kapcsolódjék az egész közösség, és a felelősséget fokozottabban kell megosztania a szinodális grémiummal, azaz az egyházközségi tanáccsal. A paphiány és a világiak átmeneti vezetése, igeliturgiák és áldoztatás végzése új távlatokat nyithat az egyházi közösségek életében. Norbert Greinacher idézett cikkét e szavakkal fejezi be: „Ha az egyház a papi szolgálathoz az utat ily módon megnyitja, minden közösségnek meglesz a módja és joga felszentelt közösségvezetőre és a vasárnapi eukarisztia ünneplésére. Jegyzetek: 1. Gottesdienst 1976/16—17. sz. — 2. Pannonhalmi Levéltár, Intimata F 67,8. — 3. Beszámolóját lásd az Emil J. Lengeling münsteri professzor 60. születésnapjára kiadott emlékkönyvben: Theodor Maas-Ewerd und Klaus Richter: Gemeinde in Herrenmahl. - Benziger/Herder, 1976. Hugo Aufderbeck: Sanntagsgottesdienst Ohne Priester, 91—96. — 4. Gotteslob, Katholisches Gebet und Gesangbuch, Herder 1975. 403—406. — 5. Mérleg 1980/4. 109—110., ismertetés a La Documentation Cathoiique (Paris), 1980. jan. 6. alapján. — 6. Arno Schilson: „Notlösungen sind oft Fehllösungen!" - Theol. Praktische Quartalschrift 1980/2. 113—125. — 7. Zur Ordnung der pastoraler Dienste, 1977. — 8. Hans Fleckenstein: Gemeinde ohne Priester? - Diakonia 1976/49—52. — 9. £. Schillebeeckx: Die christliche Gemeinde und ihre Amtstäger. Versuch einer synthetischen Auswertung. - Concilium 1980/3, 205—26. — 10. Karl Rahner: Strukturwandel der Kirche als Aufgabe und Chance. Freiburg, 1972. 119. o. — 11. Die Pastoralen Dienste in der Gemeinde 2,5.3. In: Gemeinsame Synode der Bistümer in der Bundesrepublik Deutschland. Offizielle Gesamtausgabe I. 608. - Freiburg, 1976. — 12. Karl Rahner: Strukturwandel der Kirche als Aufgabe und Chance, 117. o. —■ 13. Norbert Greinacher: Das Recht der Gemeinde auf einen eigenen Priester. In: Concilium 1980/3. Sólymos Szilveszter 86
