Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tomka Ferenc: Izgalmas lehet-e a krisztusi élet
álltok érte, nemes bosszút. A szentek sírjára, emlékezetére, elismerésük jeléül mindazt odatették, amit ők nem becsültek. Ezzel ismerték el, hogy egy ember Krisztusba öltözködése fölötte áll minden művészi alkotásnak. Tagadhatatlan, hogy nem csak az exegétáknak, de a katekétáknak is megvan a maguk keresztjük. Mária Noéi sóhajt föl naplójában: Hogy beléd fáradtam, Istenem! — Ez minden hitoktatóval megtörténhet. Mivel vigasztaljuk magunkat? Akárcsak Pascal, Charles de Fou- cauld is mindig magánál hordott egy jegyzetfüzetet. Első lapjára ezt írta fel: „Minél több dolog hiányzik életünkből, annál inkább megtaláljuk a keresztet. Minél jobban átöleljük a keresztet, annál közelebb leszünk Jézushoz, aki a keresztre van rászegezve.” György Attila IZGALMAS LEHET-E A KRISZTUSI ÉLET Az újabbkori egyházi katekétikai megnyilatkozásoknak és a katekétikai irodalomnak egyaránt egyik központi kérdése: miként tudjuk elérni, hogy a Szentírás tanítása, illetve a hittan ne csak „tan" legyen, hanem élet is. — Pótolhatatlanul fontosak a bibliakörök, a különböző utak-módok, amelyek a Szentírás mélyebb megismeréséhez kívánnak elvezetni: — a zsinat aláhúzza ezek fontosságát (Dei Verbum 24—26). Az utóbbi évek tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy gyakran ezekből is hiányzik valami. Egyoldalúan intellektuálisak és nem veszik eléggé figyelembe, hogy Krisztus szava elsősorban élet és nem elmélet. — A Ka- teketikai Direktórium ezért hangsúlyozza, hogy a hitoktatás alapvető feladata a krisztusi életre való elvezetés (17; 22—23). A Catechesi Tradendae ugyancsak ismételten visszatér erre a témára: A hitoktatás célja a Krisztussal egyesülő élet (vö. 5; 18; 20). A bibliaoktatásnak, a bibliaköröknek tehát „túl kell lépniük az egzegézisen, hogy elvezessenek az Ige életreváltásához" (47). Az ember izgalmat igényel AZ IZGALOM ÉS A KÖZÖMBÖSSÉG PROBLÉMÁJA. — Mielőtt témánkra térnénk, bevezetőül egy általános kérdést kell felvetnünk, amely azonbon szorosan kapcsolódik gondolatkörünkhöz. Ez pedig az izgalmasság — érdekesség, problémája. Bevezető tételünk az, hogy az ember igényli az izgalmat. Kérdésünk ezért: hogyan tehetjük izgalmassá a hitoktatást, a Szentírást? A lélektan szerint az ember pszichés egyensúlyát nem az izgalommentes állapotban találja meg. Ellenkezőleg. Az embernek szüksége van bizonyos feszültségre. A lélektani kísérletek rámutattak, hogy oz emberi szervezet automatikusan biztosítani törekszik önmaga számára az izgalmaknak egy bizonyos optimális szintjét. Az agykéreg izgalmi állapotát a környezetből érkező, az érzékszervek által közvetített ingerek hozzák létre. Az embernek veleszületett képessége, hogy az izgalom optimális szintjét biztosítani igyekszik magának azáltal, hogy az ingerszegény környezetben keresi a külső ingereket, illetve a túl erős ingerektől eltávolodik. Az ember azonban nem csak fizikai ingereket, feszültséget igényel, hanem egy bizonyos pszichikai feszültséget is. A szociológusok beszélnek arról, hogy a letűnt társadalmakban a létért való küzdelem, később a társadalom átalakításáért folyó küzdelmek stb. biztosították az alapvető izgalmi állapotot. Korunkban viszont ezek a természetadta „elsődleges” izgalmak általában megszűntek. — Nyugaton régóta terítéken van a kérdés, amellyel az utóbbi években a szocialista sajtóban is mind gyakrabban találkozunk, hogy miért közömbös a mai fiatalság, illetve, hogy mit lehetne tenni e közömbösség ellen. „Az emberiségre rászakadt a jólét... — írja Németh László. — A szocializmus legnagyobb veszedelme nem az, hogy a kapitalista államok összefognak és megverik, hanem, ahogy a monilia terjed az almán, az élvezet-vallásra térnek át. Tulajdonképpen miért ne térnének? Elvégezték a munkájukat s mit csináljanak tovább? ...Azoknak a foglalkozásoknak a szórna, amelyeknek az ember egészen odaadhatja magát, korlátozott. .." (Tiszatáj, 1978. május). Hol áll a hitoktatás? A hitoktatók — a pedagógusokkal együtt — sokszor tehetetlenül állnak a közömbösséggel szemben. Úgy tűnik, hogy sok lelkipásztor mór a gyermek-hitoktatás terén is feladta a harcot. Természetesnek veszik, hogy 13—14 éves kortól kezdve a gyermekek elmaradnak a templom58
