Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Széll Margit: Az egyház tűzhelyei: a plébániai közösségek
TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK AZ EGYHÁZ TŰZHELYEI: A PLÉBÁNIA! KÖZÖSSÉGEK Az egyház helyzete ma világszerte az első egyházközségek életéhez válik hasonlóvá. Újra aktuális, amit a Diognétoszhoz írt levél szerzője már a II. században megírt a keresztényekről: A levél 5. fejezetében ilyen mondatokat találunk: „A keresztényeket sem területi, sem nyelvi szempontból, még faji szempontból sem lehet megkülönböztetni a többi embertől ... Saját hazájukban laknak, de mégis jövevényekként; mindenben részt vesznek polgárokként, de mindent elviselnek, mint idegenek; .. . Mint mindenki más, házasodnak, gyermeket nemzenek, de a magzatot nem hajtják el .. . Testben vannak ugyan, de nem a test szerint élnek. A földön időznek, de a mennyben van polgárságuk. Engedelmeskednek a meghatározott törvényeknek, de életükkel felülmúlják a törvényeket... Szegények és sokat gazdagítok (vö.: 2Kor 6,10), mindenben szűkölködnek és mindenben bővelkednek... Szidalmazzák őket, és ők áldást mondanak (vö. 1Kor 4,22). .. Egészen egyszerűen: ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban” V,1—VI,1 (Vanyó László: Apostoli Atyák, Budapest, Szent István Társ. 1980. 371—72). XII. Piusz 1946-ban a bíborosoknak mondott beszédében azt hangsúlyozta, hogy a világiak nemcsak az egyházhoz tartoznak, hanem ők alkotják az egyházat, a földön élő hivők közösségét. A VILÁGIAK LELKISÉGÉRŐL a 2. Vatikáni zsinat elsősorban az Egyházról szóló konstitúció- jában és a Világiak apostolkodásáról szóló dekrétumában tanít: „Különleges módon a világiakra vár, hogy az evilági dolgokat, amelyekben benne élnek, mindenestül úgy világítsák meg, és úgy rendezzék, hogy e dolgok mindig Krisztus szerint menjenek végbe, s fejlődjenek és váljanak a Teremtő és Megváltó dicsőségére" (Lumen Gentium 31.). — ,,A világi apostolok tevékenysége részesedés az egyháznak üdvözítő tevékenységéből ... a szentségek — különösen pedig az eukarisztia — közlik és táplálják az apostolkodás éltető lelkét, a szeretetet Isten és ember iránt... Minden világi keresztény — éppen sajátos adományainak erejéből — tanúságtevő is, és az egyház küldetésének eleven eszköze ’Krisztus ajándékozásának mértéke szerint' (Ef 4,7)” (LG 33.). TESTVÉRIES SZELLEMBEN működjenek együtt a világiak és az egyháziak: „A püspökök, a plébánosok, az egyházmegyés és szerzetes papok ne tévesszék szem elől, hogy az apostolkodás egyképpen joga és kötelessége minden hívőnek, egyháziaknak és világiaknak. Tehát testvéries szellemben működjenek együtt a világiakkal az egyházban és az egyházért, és szívügyük legyen a világiak támogatása ...” (Apostolicam Actuositatem 25.). Az idézett konstitúció és dekrétum több helyen arra figyelmeztet, hogy a világiak nemcsak alanyai a pasztorációnak, hanem nekik is apostoli küldetésük van, hogy építsék a társadalom életét és a világban kovászként élve munkájukkal tanúskodjanak Krisztusról. Ez a küldetéstudat ma központi kérdés az egyházban; egyre inkább fontos, hogy a világiak mind szorosabban kapcsolódjanak egyházközségükhöz és élő, tevékeny plébániai közösséget alkossanak. Az 1976. évi Osztrák Lelkipásztori Napokon, amelyet a „Plébániai Lelkipásztorkodás közösségi felelősségéről” tartottak, Karl Rahner előadásában azt mondta: Ma az egyház leglényegesebb és legdöntőbb módon a plébániai lelkipásztorkodásban valósul meg. Az egyházat az egyházközösségekben lehet közvetlenül megtapasztalni. Innen árad o szentségi élet, itt nevelődnek a nagykorú keresztények. A HELYI EGYHÁZKÖZSÉGEKBEN formálódik a nagyegyház új arculata. A keresztény lelkiség megújulásának ezért a helyi egyházban, a plébániai közösségben kell elkezdődnie. Napjainkban a keresztények szétszórton élnek a világban, és egy újfajta diaszpórát alkotnak. A plébániai közösség legyen a tűzhely, az olap, a bázis, ahonnan — 1. a keresztény lelkiség torrásozik és ahonnan 48
