Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 1. szám - FÓRUM - Pálvölgyi Gyula: Teológiai vélemények a szexualitásról
TEOLÓGIAI VÉLEMÉNYEK A SZEXUALITÁSRÓL (Gondolatok a Teológia 1980. 3. számának olvasása nyomán) Hát nem volt még elég az a sok cikk, vélemény és tanítás, amit erről a kérdésről eddig írtak? ■— Joggal gondolhatná ezt a Teológia sok-sok olvasója. Különösen azok, akik számára a szexualitás nem jelent igazi problémát. E sorok írójának sincs ilyen nehézsége, mert még ha élete során lett volna is megoldatlan kérdése ezen a téren, ,a természet rendje szerint — túljutva már a nyugdíj-korhatáron — nem volna számára „izgalmas” kérdés többé. Mégis úgy látszik, sok minden tisztázatlan, amiről beszélni kell. A Rómában ez év őszén megtartott püspöki szinódus résztvevőinek is ez a véleménye. Az erről szóló híradás szerint: „Nagy a zűrzavar elméleti és gyakorlati téren, ezért az egyház tanítását jobban ki kell fejteni, érthetőbb nyelven előadni. Esetleg teológus szakértőket is be kell vonni, hogy az újabb tudományos kutatásokat is figyelembe véve, jobban tisztázzák az emberi szexualitás és a felelős apaság-anyaság kérdését” (Katolikus Szó 1980. nov. 2—9., 1. o.). Ezért most helyénvalónak látszik néhány teológiai szakvéleményt is közzétenni, amelyek idegen nyelvűek lévén, nem voltak mindenki számára elérhetőek. Az idézetek hosszabb tanulmányokból lettek kiemelve, amelyeket teljes terjedelemben közölni itt — helyszűke miatt — nincs mód. Ezért nem is kelthetik sem a teljesség vagy befejezettség érzését, a válogatás rendszertelenségéről nem is szólva. De ha csak egy-két gondolattal is sikerül majd néhány olvasónak a kritikus kérdésekre jobban rávilágítani, akkor ez a kis fordítás-gyűjtemény nem volt hiábavaló. Az idézett szövegek túlnyomó részét erkölcsteológusok írták, akik e téma szakemberei. A bevezető tanulmány-részlet Kari Rahnertől, a dogmatika professzorától ered, aki mindannyiunkat figyelmeztet arra, hogy a keresztény tanításunk biztossága ezen a téren csak bizonyos határok között érvényes. Ennek megértése pedig o más nézetű emberekkel kívánt párbeszédnek egyik legfontosabb feltétele. Pálvölgyi Gyula „ . .. itt van a szexuális erkölcs témája, melyben mély és fájdalmas különbség áll fenn vagy fennállni látszik a hivatalosan hirdetett egyházi szexuális erkölcs és azok között a normák között, melyeket a mai társadalomban ilyen vonatkozásban érvényesnek ismernek el. Ebben az egész problémakomplexumban már eleve sok minden sötét és bizonytalan, anélkül, hogy sok remény lenne arra, hogy ezt a sötétséget nagyon hamar meg lehetne szüntetni. Már ismételten volt arról szó, egyáltalán nem biztos, hogy e területen bármilyen, az egyház által képviselt konkrét norma most és az emberi és társadalmi változások minden idejére abszolút érvényű lenne, úgy, mint azt az egyház előadja. Ez már azért sem biztos, mert ez az egyházi hivatalos szexuális erkölcs is a történelem tanúsága szerint igen lényeges változásokon ment át és nem kevés esetben, amit korábban erkölcstelenként vagy többé-kevésbé bűnösként elutasítottak, az ma már semmilyen egyházi ellenvetést sem kap többé. Ezzel ugyan nem akartuk azt mondani, hogy az egyházi nemi erkölcs tulajdonképpeni alaptételei nincsenek megadva, rögzítve az egyház folyamatos és magától értetődő hittudatában, és nem jelentenének kötelező normát az egyházhű keresztény számára. De hát ezen a területen igen sok olyan egyedi probléma van, amelynek megoldása egyszerűen nincs garantálva az egyház tévedhetetlen tanítóhivatalával, hanem csak hiteles, de reformálható tanítást jelent, és épp ezért az ilyen problémák végső nehézségeit sem elméletben, sem gyakorlatban nem szünteti meg. Például sem elméletben, sem gyakorlatban még a legcsekélyebb rokonszenvet sem tudjuk érezni a homoszexualitás iránt és mégis megkérdezhetjük magunktól, hogy vajon abszolút biztos az, hogy az ilyen homoszexualitás- nak bármilyen elképzelhető formája minden egyes embernél objektív súlyos vétség lenne az emberi természet és méltóság ellen? Nem olyan egészen biztos, hogy az Újszövetség minden elgondolható esetre egyenesen megtiltaná a válást és az elváltak újnaházasodását; az sem világos egészen egyszerűen, hogy mit határozott meg valóban az egyház a tridenti zsinaton pontosan a házasság fel- bonthatatlanságáról. Az pedig bizonyos fokig éppen még sötét, hogy az erkölcs területén az áltolános társadalmi tudatváltozások mennyire nemcsak adva vannak, de maguk is meghatározóak arra a konkrét „természetre", amelyből a hagyományos egyházi tanítás szerint a „természettörvény” erkölcsi normáit lehet megállapítani. A természettörvény maga is, bár nem éppen változó tényező, de olyan tényező, amelynek saját történelme van. Ezért ebből a nézőpontból kiindulva a szexuális erkölcs területén sok minden homályos marad. Ha ezt 31
