Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE NEMES NAGY ÁGNESSEL - Széll Margit: A létkérdések és a vers
A művészet fontosságáról itt még annyit tudnék mondani, hogy nincs ember művészet nélkül. Legalább is m i nem ismerünk emberi lényt, aki ne hozott volna létre művészetet. A művészet oz ősidőktől fogva van, az ősember születésétől kezdve kíséri az emberiséget. Nyilvánvaló, hogy a művészetek különböző ágai a szakralitás központjából spricceltek szét. Valamikor o szertartásban egyesültek a legkülönbözőbb művészetek; a költészeté, a táncé, a mimézisé, a dallamé, a képzőművészeté. Ott vannak a százezer esztendős barlangi rajzok. Csodálatosak. Tehát én úgy érzem, hogy a művészet az emberiségnek a létszükséglete. Még annak is létszükséglete a művészet, aki egyáltalában nem foglalkozik vele, aki fütyül a versre, aki elkattintja a rádiót, hogy ha véletlenül verset mondanak benne. Az emberek telidestele vannak verscsírákkal, költői élményekkel, amelyekből legtöbbször mi lesz? Egy kézlegyintés, egy mosoly vagy egy mozdulat. Meg vagyok róla győződve, hogy oz öregasszony, aki fényesre törli a jonatánalmát, vagy a kertész, aki rámutat a juharfára és azt mondja: hegyi juhar, — verset mondott, még akkor is, ha nem tud róla. Amikor az írónő a morális szemléletét a végső kérdésekre irányítja, Ekhnaton fáraó szájába adja gondolatait. Ekhnaton kölcsön adja nekünk a legelőször-látó ember tekintetét. Néhány sort idézek itt Ekhnaton Naphimnuszából: Feljövetelt és lemenetelt formálsz ki, eleven Nap, / Sötéten múlsz el, fényesen térsz vissza. / Te dobogsz szívemben. — Ekhnaton Krisztus előtt a XIV. században világnézeti forradalmat csinált: bevezette az egyistenhitet. — Hol találkozott az írónő Ekhnatonnal és az egyiptomi kultúrával? — Nagyapám könyvtárából két világháború után is maradt meg néhány könyv, És az egyiknek ez volt a címe: Az ókori Egyiptom, Irta azt egy bizonyos Mahler Ede. És amire csak később jöttem rá: Ö volt az első magyar egyiptológus. Azt a könyvet átlapozgattam, főleg a képeket nézegettem és ott találkoztam először bizonyos Kunaten fáraó nevével. Akkor még úgy ejtették ki. Mi Ekhnátonnak ejtjük. Tehát Kunaten históriáját már ott elolvastam és nagyon érdekes volt az a kevés is. Később pedig valahogy ismét felfúvódott rá a figyelmem. Például módomban volt megnézni Párizsban a Tutankhamon kiállítást. Ott volt egy gyönyörű Ekhnaton szobor is. Ezt nem úgy értem, hogy a fáraó volna gyönyörű. Éppen az az érdekes, hogy milyen csúnyán, milyen realistán merték ábrázolni a saját szobrászai a fáraót. És különben is ez az idea, ez a legelső egyistenhit-ídea, ez az óriási filozófiai és vallás- történeti absztrakció, — ami ilyen korán jelenik meg az emberiség történetében, és tudomásom szerint először Ekhnaton esetében —, nagyon érdekelt, Úgy gondolom, hogy a második absztrakciós fok pedig az emberi gondolkodásban volt a mózesi lépés, amely szerint nemcsak egy az Isten, hanem az Isten láthatatlan is. Ez a korszak például művészetíleg is nagyon jelentős. Nofretéte volt a félesége Ekhnaton- nak, a világ egyik legszebb asszonya. Azt is megjegyezhetjük, hogy azért volt olyan szép Nofretéte, mert Ekhnaton olyan okos volt, mert megengedte, hogy abban a statikus négyezer esztendős egyiptomi művészetben egyszercsak felszínre bukkanjon egy rejtett, eleven, realista, és ugyanakkor nagyon spirituális áramlat, a gyönyörű el-amarnai művészeti korszak. Ekhnaton olyan hatalmas figura, okinek nagyságát háromezer évig nem ismertük. Csak a mi századunk elején kezdtek rájönni, hogy milyen fontos volt mindez, mert hiszen Ekhnaton halála után visszafordult a monoteizmus politeizmusba, és Ekhnaton nevét még a stélékről is levakarták. Az írónő korunk metafizikáját a fáraó kulcsszavaival mondatja el, Így ír az erkölcsről, a halálról, az anyagelvűségről és a feltámadásról. Az utóbbiról sokat sejtet az alábbi hatsorosa: A tárgy fölött. — Mert fény van minden tárgy fölött / A fák ragyognak, mint a sark-körök. / S jönnek sorban, derengő végtelen, / fénysapkában 92 elem, / mind homlokán hordozza mását — / hiszem a test feltámadását. — Az együtt említett négy alapelvről: az'erkölcsről, a halálról, az anyagelvűségről, a feltámadásról kérek itt néhány gondolatot. t— Nem kívántam ezt a négy fogalmat egymással szoros, pláne logikai kapcsolatba hozni, összedobált felsorolás ez, amely csak jelezni kívánja, hogy mennyi mindent, milyen sokfélét kívánok az én kedves Ekhnatonom szójába adni. És ezeken kívül is mennyi mindent ruházok rá; belerántom a II. világháborúba, elviszem modern nagyvárosokba, magyar falusi vásórokbo, erdőkbe, kőbányákba, az én fontos helyszíneimre. És természetesen ráruházom modern, hagy filozófiai kérdéseinket is. Az említett 'négy fogalom közül a legkényesebbhez, p legnehezebbhez fűznék valamely reflexiót, a feltámadáshoz. Ha idézte erről szóló versemet, a kis glóriával vonuló' kémiai elemekről, hadd idézzem én Ri l k e egy gondolatát: Feladatunk — írja egy levelében —, hogy a világot „láthatatlanná" (tudáttortalom23
