Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Nagy József: A papi lelkiség néhány vonása a "Redemptor Hominis" enciklika alapján
15. pontjában fontos megállapítást tesz a Szentatya: „A technika fejlődése, és az emberi kultúra mai formája, amelyben a technikai tudományok elsőbbséget élveznek, követelik az erkölcsi élet és az etika tudományának fejlődését.” Verne Gyula szavai jutnak eszünkbe: A hódító Robur c. regényében a főhős ajkára adja mondanivalóját. A nagy Robur így búcsúzik Philadelphia lakosaitól: „Kísérletem véget ért. Számomra azt a tanulságot hozta, hogy semmit sem szabad elsietni, még a haladást sem. A tudomány fejlődése nem előzheti meg az erkölcsi fejlődést." Minden ember annyiban képvisel értéket, amennyiben elősegíti az erkölcsi értékek megbecsülését. A papoknak a helyes értékrendre kell ránevelniük önmagukat és híveiket. 3. A tanítást és a tanúságtételt nem lehet szétválasztani (19.). A 19. pont részletesen foglalkozik a keresztény tanítás nagyszerűségével, de ugyanakkor kiemeli, hogy senki sem foghatja fel úgy a teológiát, mintha a személyes vélemények gyűjteménye lenne, hanem minden teológusnak tudnia kell, hogy az egyház tanító feladatának válik részésévé, amikor az igazságot hirdeti. A tanításnak csak akkor lesz ereje, ha azt követi az élet tanúságtétele. Jézus mondja Pilátus előtt kihallgatása alkalmával: „Arra születtem és azért jöttem e világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat szavamra” (Jn 18,37— 38.). Jézus összekapcsolja az igazság és tanúságtétel fogalmát. Meggyőződéssel kell vallanunk, hogy Jézusban van az igazság. A pap az igazság hírnöke, aki ma, a világnézetek zűrzavarában csak úay tud eligazodni, ha mélyséqes hittel átéli Jézus tanítását, Karl Rahner ezt így fejezi ki: „Tudatosan kell életünket és szívünket Jézusnak adni. Ha ezt megtesszük, akkor mások felé is hat szavunk és nyílt szívvel közeledünk embertársaink felé.” Az élet egyre inkább megtanítja a papot, hogy megélje, magáévá tegye az örök igazságokat. Észre kell vennie, hogy a szavak értéktelenek lettek, csak a tettek vonzanak. Sokszor nem marad más a pap számára, mint az állhatatos tanúságtétel. 4. Szotgálatkészséget említ a 21. pont. „Krisztus királyi méltóságában való részesedés, amennyiben ezt mindegyikünk felfedezheti önmagában és másokban is, elsősorban a szolgálatkészségben mutatkozzék meg." — Krisztus lelkülete azt követeli meg a paptól, hogy uralkodjék önmagán, mert csak így tudja hatékonyan szolgálni embertársait. Uralkodni igazában csak „szolgálva” lehet. Ez olyan lelki érettséget követel, amelyről el lehet mondani, hogy „uralkodást” jelent. „Ezért tehát ahhoz, hogy valaki méltón és hatásosan lehessen mások szolgálatára, uralkodnia kell önmagán és birtokában kell lennie azoknak az erényeknek, amelyek lehetővé teszik ezt az önuralmat." — Sajnos, sokan fegyelmezetlen viselkedésükkel taszítják el maguktól és Krisztustól az embereket. Krisztus papjának tapintatosnak, lelki embernek kell lennie! 5. Termékeny nyugtalanságnak nevezi a pápa azt a lelkületet, ami képessé tesz az igazság állandó kutatására, önmagunk felé pedig sohasem engedi éreztetni a megelégedettséget. Állandó cselekvésre késztet és megvéd az elszürküléstől és az ellaposodástól. Ébren tartja bennünk a lelkiismeretet és megtart a helyes középúton. — Folytonos valósággá válik így az emberben az igazság keresése, a jóság kielégíthetetlen szomjúsága. Ezáltal Krisztus szemével nézünk másokra és mindig mélyebben hatolunk a Megváltás misztériumába. 6. Korunk papjának ismernie kell a zsinati dokumentumokat. Enélkül nem tud lépést tartani a mai világ ronanásával és a felmerülő problémákkal. A Szentatya többször is hivatkozik VI. Pál pápa enciklikáira, különösen pedig az „Ecciesiam suam” körlevélre, valamint a „Gaudium et spes” kezdetű zsinati konstitúcióra. Tudatosan el kell fogadnunk, hogy a Zsinat által a Szentlélek szólt hozzánk és benne Isten látható jelét kell látnunk. — Aki már legalább egyszer átolvasta a magyar fordításban is rendelkezésünkre álló zsinati dokumentumokat, észre kellett vennie, hogy milyen korszerű tanításokat tartalmaz. 7. A 20. pont külön is foglalkozik a papi élet legfontosabb elemével: az Eukarisztiával, az egész szentségi életnek alapjával és csúcsával. „ ... megváltásunknak e nagy ára mutatja, hogy mekkora jelentőséget tulajdonít Isten az embeinek, és egyben kifejezi a Krisztusban rejlő méltóságunkat is .. . Az Eucharisztia építi az egyházat és úgy alakítja, hogy Isten népének igazi közössége legyen ... Az egyház belőle él ... Ezért elmulaszthatatlan kötelessége az egyháznak mint Isten népének az, hogy állandóan éljen és előbbre lépjen az eucharisztikus életben, az iránta tanúsított tiszteletben, hogy lelki fejlődése általában az Eucharisztia hatósugarán belül történjék ... Innen következik az a kötelességünk is, hogy tartsuk tiszteletben és tartsuk be a liturgikus előírásokat és mindazon formákat, amelyek a közösség istentiszteletét kifejezik... Az egyházban mindenkinek, de elsősorban a püspököknek és papoknak gondosan kell arra vigyázniuk, hogy a szeretetnek e Szentsége valóban Isten népe 255
