Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)

1981 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Lotz Antal: Az eszkatológia alkalmazása a lelkipásztorkodásban

erősítő támogatást. Segítségével mindnyájunknak más-más nyelvű, de egyazon értelmű imádsága — Főpapunk, Krisztus által és a Szentiélekben — bármilyen tömjénnél illatosabban fog felszállani mennyei Atyánkhoz."

Felhasznált irodalom:

Pierre lounel: Le Missel de Paul VI. — LA MAISON DIEU 1970/3. 16—45. o. — CL Duchesneau: Soucis de l’homme et priére de l’Eglise dans les messes et priéres pour diverses circonstances; u. o. 46—50. — Balthasar Fischer: Vom Missale Pius V. zum Missale Pauls VI. LIT. JAHRBUCH 1976/1. — Otto Nussbaum: Zur Theologie und Spiritualität des neuen Messbuches, u. o. 1976/4. — Radó Polikárp: „Sacramentarium Vatica- num” TEOLÓGIA 1970/4. 251—55.

Sólymos Szilveszter

AZ ESZKATOLÓGIA ALKALMAZÁSA A LELKIPÁSZTORKODÁSBAN

Kiindulópontul egy szubjektív élmény: Mintegy 20 éve, Széher úti gyógykezelésem idején, papok számára fenntartott kórterembe éjjel hoztak be egy idősebb papot. Vendégszolgálaton volt, ott lett hirtelen rosszul. Az orvosok és nővérek egyre sűrűbben gyújtottak lámpát, nyitottak be hozzá. Kb. nyolcán voltunk eddig ott, és mi többiek ebből rosszra következtettünk. Tudtuk, hogy öreg kollégánkat még az éjjel meg fogják műteni. Egyikük rábeszélte, hogy áldozzék meg. Amíg engem, mint legfiatalabbat fölküldtek a kápolnába az Oltáriszentségért, a többiek kivonultak a folyosóra, hogy meggyónhasson. Ezt egy korosabb szerzetesre bízták, aki még utána is próbált erősítő, vigasztaló szavakat mondani új betegtársunknak. Például: „Beszélgessünk arról, milyen szép ünnep lesz holnap a mennyországban, éppen Krisztusunk nagyanyjának, Szent Annának lesz ünnepe..." — Nem tudom, hogy azért-e, mert a páter kissé dadogva tudott beszélni, vagy maga ez a mennyország-téma érintette rosszul? De még a sürgő-forgó, injekciókat adó és EKG-t végző orvosoktól sem ijedt meg annyira az öreg pap, mint ettől. „Hát eny- nyire vagyok már, máris az égi ünnepre kell készülnöm” — mondogatta rezignálton.

Gyakran eszembe jutott ez a jelenet, amikor Szegeden olyan városrészben voltam lelki- pásztor, ahol egy nagyobb, és három kisebb kórház betegeihez is bejártam. De főleg akkor idéződik eszembe, ha magam vagyok kórházi ápoláson, Vajon miért csak akkor jönnek elő a mennyországra vonatkozó gondolataink, és méginkább beszélgetéseink, amikor már súlyos beteg valaki? Vajon amikor — liturgiánkba kapcsolódva — végigmegyünk az egyházi éven, miért csak éppen Mindenszentekkor szónokolunk a mennyországról? Vaion a papi rekollekciókon is, miért csak eaves morális erénveket elmélkedünk át, néha ciklusokban, vagy egyes biblikus témaköröket? Mert még 28 papi évem alatt sohasem hallottam eszkatologikus témákat.

E felvetett kérdést három oldalról közelíteném meg:

1. Papi koronák, rekollekciók, lelkigyakorlatok témája gyanánt: Egyháztörténelmi tanulmányainkból emlékezünk, hogy volt időszak, amikor keleten a katolikusok az ariánu- sokkal a piacokon is vitatkoztak a Szentháromság legbensőbb titkairól. Az V—VII. századi bizánci császárok idején pedig külön színük volt az ortodox, és megint más a mono- fizita kocsihajtóknak az akkori legnépszerűbb sportjátékokon, a kocsiversenyeken. Nem volt szégyen, hanem mindennapi téma a vallási ügyeken dialogizálni. A „dogmatikus kíváncsiság” mai hiányát nem is teológus, hanem Szerb Antal vetette föl századunk közepén.1 Ma némileg kedvezőbb helyzetben vagyunk, amióta beindult nemzeti nyelvünkön az „Ókeresztény írók” sorozat.2 — Az ókeresztény időkben ugyanis mindennapos téma volt az eszkatologia. Azon talán nem kell vitázni, hogy Szent Anna napja különbözik-e más szentek névünnepétől, az örök boldogságban. — A témát azonban meg kellene közelíteni azáltal, hogy a „De Deo consummatore”, vagy más néven „De novissimis" (A végső dolgokról) dogmatikai fejezeteket ki lehetne adni gyakorlati feldolgozásra, a zsinat utáni teológusok értékelésében, a mai emberek látószögével. Ügy, ahogyan a 2. Vatikáni zsinat is tette: LG 48 sköv., vagy SC. 8. — Vezérkönyvül szolgálhat új dogmatika3 vagy lexikon is.4

2. A végső dolgok az igehirdetésben. — Magyar hitszónok nem járna töretlen utakon, hiszen két nívós feldolgozás is megjelent kifejezetten gyakorlati céllal.5 Érthető, hogy a

247