Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 4. szám - KÖRKÉP - Fülöp Béla: Isten lelkének jelenléte
ISTEN LELKÉNEK JELENLÉTE „Minden jó adomány felülről van, a világosság Atyjától” (Jk 1,17). Isten a kezdeményező a teremtésben, Ó ad mindennek táplálékot és életet (Zsolt 104.). Isten az üdvösség kezdeményezője is. A Szentlélek „az egyházat ellátja és irányítja a különféle hierarchikus és karizmatikus adományokkal” — tanítja a 2. Vatikáni zsinat (Lumen Gentium 4.). A karizma szó gyökere a görög charis, s ez azt jelenti: kedvesség, jóakarat, kegyelem. Az Újszövetségben azt a kegyelmi adományt jelenti, amit Krisztus hoz nekünk (Róm 5,15). A legfőbb ajándék maga a Szentlélek, aki kiáradt szívünkbe és eltölti szeretettel (Róm 5,5). A Szentiéleknek a jelenlétét, és az ebből eredő kegyelmi ajándékokat szokta a Szentírás, különösen a páli levelekben a karizma kifejezéssel jelölni. Isten Lelkének jelenléte már az Ószövetség folyamán rendkívüli adományok alakjában nyilvánult meg. Kiválasztott prófétái éleslátással jövendöltek például Michajehu Achab- nak (1 Kir 22,28); Illés titokzatos fölemelkedése (1 Kir 18,12), Ezekiel elragadtatása (Ez 3,12) a Lélek műve. Joel próféta megígéri, hogy a messiási időkben „kiárasztom telkemet minden testre, fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak” (3,1). Szent Péter pünkösdi beszédében hivatkozik is erre, mikor a beteljesedés nyilvánvalóvá lett (ApCsel 2,4.8—11). A Galata levél említi, hogy Krisztus „a Lelket adja nektek és csodákat művel köztetek” (3,5). Az iKor 12, és a Róm 12. pedig felsorolja a különböző lelki adományokat. A Szentlélek kiáradását Számadóban is különleges jelek kísérték (ApCsel 8.). Szent Pál Efezusban tizenkét emberre „rátette kezét, és leszállt rójuk a Szentlélek, megkapták a nyelvek adományát és prófétáitok” (ApCsel 19,6). Az eddigiekből felvázoltuk, hogy a karizmák az Isten Lelkének az egyes hivőre gyakorolt hatásai. Ezeket sem kiérdemelni nem lehet, sem előrelátni; nem szerezhetjük meg őket szentségek vételével sem. Mégis számolnunk kell létükkel, mert éppúgy hozzátartoznak az egyház életéhez, mint az egyházi hivatal és a szentségek. A karizmák arra irányulnak, hogy láthatóvá és hihetővé tegyék az egyházat mint „Isten szent népét”, s ezzel segítik az egyházi hivatalt feladatai végzésében. Jellemző a karizmák meqjele- nési formájának újszerűsége, mert mindig újból és újból kell fölfedezni, hogy itt valóban a Szentlélek szól. A karizmák jelzik, hogy a Szentlélek új ösztönzéseket kíván adni az egyháznak: így akarja az egyházat mindenkor jelenével szembesíteni, azzal bensőségesebben összekapcsolni. Szent Pál IKor 12. alapján különböző karizmákat sorolhatunk fel: 1. A bölcsesség a legmélyebb misztériumok kinyilatkoztatása, a természetes erőkkel meg nem szerezhető iaazsáqok birtokbavétele, de nem az értelem belátása alapján, hanem inkább a szív tapasztalata: „ízleljétek és lássátok, mily édes az Úr” (Zsolt 33.9.). — 2. A tudás (gno- zisz) a belső összefüggések felfogása, képesség, mely a legfontosabb keresztény igazságokat világossá teszi. Tökéletesíti a hit erényét, mert képesít arra, hogy a teremtett dolgokat Istenhez való viszonyukban helyesen ismerjük meg. — 3. A hit olyan megrendít- hetetlen meggyőződés, amely méq rendkívüli dolgokra is képes. — 4. A gyógyítás adománya méq csodatételre is képesít. Például a béna meggyógyítása a templomkapuban (ApCsel 4,30). — 5. A csodatevés Isten országát bizonyító jel. Például Szent Péter halállal bünteti Ananiást és Szafirát (ApCsel 5.). — 6. A prófétálás adománya, amikor valaki „az emberek épülésére, buzdítására és vigasztalására beszél” (IKor 14,3), behatol a rejtett gondolatokba, a szív titkaiba (1Kor 14,24kk), felismeri Krisztus titkait (Ef 3,5). elmondja a jövendőt is (ApCsel 11,27). — 7. A szellemek elbírálásának adománya azt különbözteti meg, hogy a próféták valóban Istentől indíttatva szólnak-e (1Jn 4,1). — 8. A nyelvek adománya extatikus beszéd titkos nyelven. Maga Szent Pál is tudott az elragadtatás nyelvén szólni (1Kor 14,18). — 9. Külön adomány volt ezeknek az elragadtatott beszédeknek az értelmezése. A Római levél 12. fejezete bővíti a kegyelmi adományok körét. Nemcsak a rendkívüli karizmákat, hanem az egyház rendszeres szolgálatának lelki adományait is ide sorolja: „Aki prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint, akii tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, aki elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest.” Mind az IKor 12., mind a Róm 12. a kegyelmi adományokat együtt tárgyalja Krisztus Testének tanításával. Az emberi test hasonlata könnyebben megérteti, hogyan vonatkozik minden isteni adomány ugyanarra a célra: az egyház hasznára, építésére. Szent Péter első levele is ezt hangsúlyozza: „Aszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára, hogy az Isten sokféle kegyelmének, jó letéteményesei 236
