Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 4. szám - KÖRKÉP - Kiss László: A keresztény kultusz szíve: az eukarisztia
vetítői, papi áldozatának szentsége, amely lehetővé teszi, hogy minden kor minden kereszténye bárhol a világon önmagát teljesen Krisztusnak szentelje és áldozatként Istennek felajánlja. Az eukarisztia ezért nekünk nem csupán jelképes megemlékezés, hanem Krisztus-kapcsolatunk élő valósága. Az eukarisztia minden ereje és értéke Krisztus egyetlen keresztáldozatából ered, annak kegyelmeit közvetíti és segít bennünket abban, hogy Szíve szerintivé formálódjunk és elsajátítsuk áldozatos szeretetét. A keresztségben már „szívünk megtisztult a rossz lelkiismerettől, és testünket is tiszta víz mosta le” (Zsid 10,22). Ez kétségtelenül az első és legfontosabb szentségi beavatás, de egy é'eten át kitartó hűséghez nem elegendő. Folytonosan egyre megújuló érintkezésre, találkozásra van szükségünk, hogy szívünket és életünket egyre jobban magával ragadja Krisztus áldozatának lendülete. Ha minden dimenziójában igyekszünk megérteni és megélni az eukarisztiát, akkor valóban ez alkotja a keresztény kultusz szive-közeoét. Az eukarisztia őriz meg az életben Krisztusnak és bontakoztatja ki bennünk az istengyermeki életet. Az eukarisztikus áldozatot bemutató pap közvetítő szerepére és a hívek együttműködésére Krisztus ad felhatalmazást, hogy „Őáltala. Ővele és Őbenne” megvalósítsuk a keresztény kultuszt: az emberi élet átalakítását Isten szeretetével az Ő dicsőségére.6 A kultusz így járja át egész életünket és istentiszteletünk így lesz élettel teli, így egyesít Isten életével. A Zsidóknak írt levél óva int attól, nehogy elhanyagoljuk ezt az eukarisztikus áldozatot. „összejöveteleinkről ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem annál inkább bátorítsuk egymást, minél közelebb érzitek a napot” (Zsid 10,25). — Az ilyen „elmarado- zás” a szentmiséről nem felel meg az isteni szeretetnek és a hit csökkenésének, a szeretet megfogyatkozásának a jele. A Zsidóknak szóló levél arra is tanít, hogy hitelesen keresztény élet, áldozatos szeretet csak Krisztussal, az örök főpappal való eleven életegységben valósítható meg. Isten sze- retete Krisztus egyetlen keresztáldozatában győzött a bűnös világon, a sátánon és a halálon. Ez az egyetlen áldozat azonban áttöri a tér és idő véges kategóriáit és az eukarisztikus közösségekben a Szentlélek erejében valósítja meg az önmagát értünk áldozatul adó Jézus parancsát: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!" „Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön” —• írja Szent Pál a korintusi híveknek (1Kor 11,26). Az Úr halála pedig áldozati halál volt értünk, irántunk való szeretetből, amint az eukarisztia alapító szavaiból is kiderül („testem, mely értetek adatik, vérem, mely, értetek kiontatik”) (vö. Lk 22,19—20; 1Kor 11,24). Jézus Krisztus áldozata így éri el a mi szívünket, így folyik bele a mi életünkbe is. „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké” (Zsid 13,8). Szeretete, áldozata is ugyanaz. A világnézetek zűrzavarában „ne hagyjátok, hogy különféle, megtévesztő tanítások félrevezessenek benneteket. Mert jó, ha az ember kegyelemmel erősiti a szivét, ahelyett, hogy (áldozati) ételekkel erősítené... Olyan oltárunk van, amelyről az nem ehetik. aki a sátornak szolgál” (Zsid 13.9—10). Áldozatos szeretetből táplálkozó életünk kiapadhatatlan, élő forrása: Jézus Krisztus egyetlen, örök és végtelen értékű áldozata, amelybe az eukarisztikus áldozaton át kapcsolódunk bele. „Én meg, ha felemelnek a földről, mindeneket magamhoz vonzok” — mondja Jézus (Jn 12,32). Jézus Krisztus, Isten egyszülött és megtestesült Fia — aki „eavetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket" — (Zsid 10,14), a „megtört Kenyér a viláa életéért” a „mennyből alászáMott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok a testem a világ életéért" (Jn 6,51). Az eukarisztikus Krisztuson át belehatol Isten szeretete és jóra segítő kegyelme az életünkbe. „A békesség Istene, aki Jézust, a mi Urunkat a juhok nagy pásztorát az örök szövetség vére által feltámasztotta a halálból, tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát. Munkálja bennünk Jézus Krisztus által mindazt, ami kedves előtte" (Zsid 13,20k). Jegyzetek: 1. René Girard: Des choses cachées depuis la fondation du monde, Grasset, Paris, 1978. — 2. Albert Vanhoye: Sacerdoce du Christ et culte chrétienne selon l'Épitre aux Héb- reux, Christus, No 110. 1981, április, 216—230. — 3. R. Girard: i. m. 249. — 4. Vö. Roland de Vaux: Les institutions de l’Anoien Testament. Paris, II. 1960. 292. — 5. Vö. A. Vanhoye: i, m. 220. — 6. Vö. A. Vanhoye: i. m. 230. Kiss László 235
