Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)

1981 / 4. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE DR. MAGYAR IMRE ORVOSPROFESSZORRAL - Széll Margit: Élet az igazság, a jóság és a szépség jegyében

gasztos, emberi kultúrának olyan alapja és felülmúlhatatlan kincse, melynek irodalmi és kulturális értéke felülmúlhatatlan és az emberi alkotások legnagyobbika. Minden benne van, ami az emberre vonatkozik. Ügy érzem, hogy kultúránknak legalább olyan, de mindenesetre szélesebb körű alapja, mint a homéroszi mű vagy a keleti és nyugati klasszikus irodalom bármely alkotása. A Biblia kimeríthetetlen kincsesházában a hivő megtalálja lelkének szükséges táplálékát és hitének pilléreit; a nem hivő a szépség és a jóság, a tisztesség és az igazság alapelveit. Évtizedek óta harcolok azért írásban és szóban, hogy a Bibiliát ne hagyják ki a műveltség alapjainak felépítéséből. A Bibliában, annak olvasója, erkölcsi, filozófiai, kulturális irányelveket talál és a szociális, társadalmi fejlődés alapelveit is felleli. Nem hiszem, hogy műveltség lehetséges a Biblia ismerete nélkül. Mindennapi életünk számos fogalma, hasonlata, kifejezése a Bibliából származik Ádám—Évától egészen a békegalambig. Az irodalom folyton ismétlődő alaptémái bibliaiak, Káin és Ábeltől Rutig és Boázig. Boldogan vettem tudomásul, hogy Gecse Gusztáv: Bibliai történetek című szép könyve megjelent és remélem, hogy mindenki elolvassa, aki a Bibliában irodalmat, történetet kultúrát keres. Aki a vallás alapjait kutatja, magát a Bibliát olvashatja egy egész életen át.

— Gyermekkorából idéz egy választ, amit a sok szenvedés láttán tett fel: „úgy van elrendelve, Isten engedi, hogy a hamisság legyen úrrá — és mint írja — azóta egyre reménytelenebből vitatkozom ezzel az állásponttal." Könyvében viszont másutt olvasható, hogy „szüntelenül kereste" az igazságot. Edith Stein mondja: „Wer die Wahrheit sucht, der sucht Gott, ob es ihm klar ist, oder nicht" (Aki az igazságot keresi, az az Istent keresi, akár világos, előtte akár nem). — Hogyan találta meg élete igazságát, boldogságát?

Sohasem nyugodtam bele abba, hogy a szenvedés, a szegénység és a betegség Isten rendelése, hogy a jóság mellett hamisságnak is lennie kell. Sohasem nyugszom bele abba, hogy elnyomottak vannak, kitaszítottak, kizsákmányoltak és első-, másod-, harmad- és tizedrangú emberek. Emberi butaság van, néha csak korlátoltság és emberi közömbösség formájában, ezek azonban nem isteni tulajdonságok. Én elfogadom, ha Edith Stein idézésének megfelelően, valaki az igazságot Istennel azonosnak tartja. Van, aki a természetet tartja azonosnak Istennel. Magam valóban az igazságot keresem, a szépséget, a jóságot. Ha ezek nyomát megtalálom —, és sokszor találom meg, de nem elégszer —, boldog vagyok. A boldogság sohasem tartós. Legtöbbször csak pillanatnyi, mindig újra és újra meg kell keresni. A gyakorlatban az életpályám, az emberek gyógyítása, az emberi szervezet működésének tanulmányozása, új megismerések kutatása, végeredményben a boldogság keresése az igazság jegyében. Hobbim a szépirodalom aktív és pasz- szív élvezete és a zene: a boldogság keresése a szépség jegyében. És boldogság marad a szerelem, a család, különös tekintettel az unokákra, a jóság jegyében.

— Gyermekkorától kezdve — mint írja — félénk volt, idegenkedett az emberektől, borzadt az állatok kínzásától és megrendült az emberi szenvedés láttán. Mégis „sokak" szolgálatára szánta életét, vállalta az áldozatos hivatást. Mit mond a szülőknek, a lelki- pásztoroknak, akiknek útra kellene indítani az új nemzedéket, akikkel meg kellene láttatni a legegyszerűbb munkában is a hivatást, a munka örömét, nem csupán a pénzszerzés kényszerű eszközét...?

A hivatástudatot és a hivatás szeretetét belső erő hordozza. Neveléssel nagyon nehéz valakiben hivatástudatot kelteni. Sokkal inkább példával. Nem tudom, hogy vagyok az emberiséggel, de szeretem az embert, azt az embert, akivel éppen dolgom van, nagyon érdekel, minden erőmmel igyekszem befolyásolni, nevelni, javítani, gyógyítani és legfőképpen megismerni, valamint tanulni tőle. Különös szeretetet érzek a gyenge emberrel, a beteggel, a műveletlennel, a félrevezetette! szemben. Nagyon szeretek tanítani, vigasztalni, felvilágosítani, gyógyítani. Ügy éreztem mindig, amíg erre módom volt, hogy viselkedéssel, beszéddel, előadással, példával befolyásolni tudtam embereket, tanítványokat, hogy legalább azt érezzék, amit én. Már mondtam, hogy az élet értelmét — tudom, hogy ez közhely — a munkában látom. A hivatás választásában rokoni, családi hatások befolyásoltak. Azt hiszem, mint tanár, pedagógus is megálltam volna a helyem. Sajnos, az életet csak egyszer lehet élni és most már nincs módom tanárként újra kezdeni. De talán karmester is lehettem volna, vagy archeológus, vagy nyelvész. Mindebből az következik, hogy a hivatástudat nem egy bizonyos szakmához kötődik, hanem önmagában van és bármely hivatásban érvényesülhet. Azt gondolom, hogy az ilyen értelemben vett hivatás- tudat apám és nagybátyáim példája alapján rögződött belém. Ezzel megint vissza kellett térnem a család hatalmas jelentőségéhez. Lehetséges hogy gyermekeimben ez a hivatás- tástudat — a modern idők hatásától függetlenül — tovább él.

218