Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bindes Ferenc: Alakul-e kateketikai szemléletünk?
sem fejleszthetnek ki valamiféle szektás és eretnek „magánteológiát”; önkritikus módon nyitottak kell, hogy legyenek az összegyház igazságban és szeretetben kibontakozó élete iránt, és konkrétan is hozzá kell járulniuk ehhez a saját határaikon túl megvalósuló élethez; nem lehetnek oly szélsőségesen egyéniek, hogy egyszerűen eltűnnek vagy elsatnyulnak náluk bizonyos szükséges funkciók, amelyek teljesítésüket tekintve a püspök fennhatóságához tartozó egyház felügyeletének vannak alávetve. Ámde mindezek ellenére igenis lehetséges, hogy a bázisközösségnek határozottan egyéni arculata legyen, hogy valamilyen struktúrát és (hogy úgy mondjuk) alkotmányt adjon magának, és hogy olyasmit követeljen szabad elhatározásból hozzácsatlakozó tagjaitól, ami lényegesen több annál, amit ma egy plébánia vár el tagjaitól. A bázisközösségek „alkotmánya" az egyes esetekben jelentékenyen különbözhet egymástól. A világi hívek szerepe és „beleszólási joga” jóval nagyobb lehet benne, mint ahogy eddig szokás volt, habár az is igaz, hogy a plébániákban a világi híveknek eddig is sokkal nagyobb beleszólási joguk volt, a hivatalos egyház látszólag nagyon „autoritárius” viszonyai között is; így tehát ebből a szempontból sincs semmi akadálya, hogy jogilag is elismerjük azt, ami ténylegesen már amúgy is sok helyütt fennáll. (Endreffy Zoltán fordítása) ALAKUL-E KATEKETIKAI SZEMLÉLETÜNK? (Miért nehéz tanítani a meglevő hittankönyvekből?) Tiszteletreméltó, imádságos, és lelkipásztori eredményességéről ismert plébános kopogtatott az egyik plébánián, „öregem nincsen elfekvőben néhány Hamvas-hittankönyved? Új árban megveszem, akármennyit találsz!" Lelkes keresésében az sem zavarta, hogy éppen az új hittankönyvek egyik szerzőjénél érdeklődött... Újmisés kolléga lelkendezve újságolta, hogy már elkészítette első hitoktatási tanmenetét. A részletezéskor kiderült, hogy az elsőáldozók csoportját kivéve mindegyik hittanos csoportnak „egészen saját" tananyagot tervezett. A meglevő hittankönyvektől független anyaggal, legépelt kérdés-feleletekkel és laponként kiosztandó gépelt vázlatokkal minden órára. „Miért nem használod a meglevő könyveket, legalább az elején?" — „Még mindig köny- nyebb Így, mint a könyvekhez igazodva tanítani" — hangzott az öntudatos válasz... A megtörtént esetekből legalább ennyi biztosan következtethető: Több hitoktató mérsékelt lelkesedéssel használja a meglevő hittankönyveket, ha ugyan használja azokat. A többség keservesen birkózik a könyvek anyagával, lelkületével és pedagógiai elképzeléseivel. Tízévi használat nem tudta megszerettetni az új hittankönyveket, — legalábbis a hitoktatókkal nem. A kifogások egyéniek, és széles sávon „szóródnak". Kár volna most felsorolni akárcsak a nagyját is, hiszen készülnek az újabb könyvek, és a szerkesztők asztalán ott tornyosulnak az írásba rögzített kifogások, kívánságok. Mivel az írók és lektorok kivétel nélkül aktív hitoktatók is, saját tapasztalataik sem csekélyek. — Érdemes azonban megfontolnunk a nehézségek alap-irányait. Mégpedig azért, mert nagyon valószínű, hogy ezek az alap- problémák az újabb hittankönyvekkel kapcsolatban is megmaradnak. Megmaradnak azért, mert részben elkerülhetetlenek, részben pedig „a hiba a saját készülékünkben van." a) Elkerülhetetlen nehézségek: A lelkipásztori munka mai sokszínűsége sokféle hittankönyvet kívánna, de erre nincs lehetőség. (Ismert, hogy több országban külön könyv készül a városi, a falusi, a szórvány, a kisegítő iskolás, a túlkoros stb. gyerekek egyazon korcsoportjának ...) Nálunk is teljesen más könyv kellene a falusi, a lakótelepi, az iskolai hittanos és a templomi hittanos elsőáldozóknak... összevont korcsoportok számára a világ legkiválóbb hittankönyve is reménytelen vállalkozás. Elkerülhetetlenül megmarad a hittankönyvek sokféle „sorsa”. Van, ahol komolyan tanulni akarnak belőle, máshol jó, ha elhozzák az órákra, nem is szólva arról, ahol egyszer végignézik a képeket, aztán családlátogatáskor a szekrény legaljáról halásszák elő... Van, ahol családi olvasókönyvnek szeretnék, máshol meg morc tekintettel ki akarnák kérdezni a leckét a könyvet lapozó zord atyák... Olyan hittankönyvet, ami egy-két éven át szórakoztató, vonzó csemege lenne a gyerek számára, csak a „Népszórakoztató Vállalat” tudna szerkeszteni. 190
