Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bindes Ferenc: Alakul-e kateketikai szemléletünk?
b) Személyes nehézségeink: 1. Legismertebb az agyoivitatott „tudás, vagy nevelés”-probléma. A hittankönyv pedagógiai funkciója itt a vitatott kérdés. Meglevő könyveink a középúton próbálnak haladni, ezért lehet mindkét oldalról joggal bírálni őket. A szerzők láthatóan elkötelezték magukat a nevelés-hangsúlyú hitoktatás mellett. Vállalták a „kevés a fogható anyag!" — „minden agyon van moralizálva” — „hol van a logikus rendszer?" — indulatos vádjait. — A másik oldalról a könyvek hűvös hangnemét, áhítatmentes hangulatát az illusztrációk száraz modernkedését kifogásolták. A vitát elvi szinten eldöntötte a Püspöki Kar, amikor az újabb hittankönyvek pályázati kiírásánál követelményként írta elő, hogy az újabb könyvek is nevelésközpontúak legyenek. A gyakorlati megvalósítás az írókra vár. Ez a probléma változatlanul megmarad azoknál a hitoktatóknál, akik mereven ragaszkodnak ahhoz, hogy „a hittan az hit-tan!" Ha a meglazult fegyelmet, a gyerekek szétszórtságát és áldozatoktól való húzódozását azzal magyarázzuk, hogy „mert nem tudnak semmit, azért ilyenek!', akkor az újabb hittankönyvekkel is biztosan sok bajunk lesz. Az Országos Hitoktatási Bizottság sok-sok vélemény meghallgatása és alapos viták után állította össze azt a törzsanyagot, amit a hittankönyveknek megtanulandó anyagként tartalmazniok kell. Ez az anyag biztosan kevés ott, ahol heti két hittanórán, osztatlan csoportban zavartalanul tanítanak. Valószínűleg sok viszont ott, ahol összevont csoportban, heti egy órában tanulják. Biztosan elég viszont ahhoz, hogy a gyerekek annyit tudjanak a hit igazságaiból amennyi tudás saját életkorukban a hivő keresztény élethez szükséges! A hitoktatóknak joguk van a véleményükhöz. De vegyük tisztelettel és türelemmel tudomásul a más véleményen levő hitoktatók igényeit is! A jelenlegi hittankönyvek is jól használhatók, ha rugalmasan, hittanosoink lelki-szellemi szintjét ismerve kezeljük őket. 2. Személyes problémáink másik alap-csoportját „biblikus nehézségekének nevezhetjük. „Hol vannak az ószövetségi bibliai történetek?” „Hová lett a teremtés, bűnbeesés, Kain—Ábel, vízözön története?" „Melyik hittankönyv tárgyalja az ApCsel-t vagy a Leveleket?" „Miért nincs az Elsőáldozók könyvében ószövetségi történet?” „Miért kell félni a Tízparancsolat tárgyalásától?” „Miért erőltetik a könyvek a gyermekség-történeteket?” — és még sorolhatnánk a háborgó kérdéseket... Tény, hogy az új hittankönyvekből kimaradtak az ószövetségi bibliai történetek. Oka az, hogy a könyvek nem folyamatosan, egymásra épülve készültek, hanem párhuzamosan. Ezt a kifogást az újabb könyvek már orvosolják. Tény, hogy az Elsőáldozók könyvében kevés az újszövetségi bibliai történet is. Az újabb könyvben ez is megváltozik. Helyet kap az ApCsel és a Levelek. De a többi kifogáson nem lehet segíteni. A hittankönyveknek a bibliai kutatások beérett, kész eredményeire kell alapozniok. Figyelembe kell venniök a bibliai „történetek” műfaját, s ugyanakkor a gyerekek felfogó képességét is. Ezért hétéves gyerekeknek nem nyújthatnak tanító történetet, mert a gyerek azt egy életre úgy veszi át, mint megtörtént valóságot, amiből később zavar és kár lesz. Minden korcsoport csak annyit és csak azt kaphatja a Bibliából, amit helyesen felfogni és feldolgozni képes. A vitázó hitoktatók egy részének az a véleménye, hogy a teremtéstörténet műfaja, vagy a Tér 1—8. fejezetének műfaja „vitatott kérdés, aminek nincsen helye a hittankönyvekben!” Ez azonban nem így van! Az említett helyek (s ugyanígy Jónás, Jób, Judit, Tóbiás „történetei" is!) műfaját a biblikus munka megnyugtatóan tisztázta! Ha a hittankönyvek ezeket az eredményeket látatlanba vennék, rosszul tanítanának, és messze elmaradnának az egyetemes egyház gyakorlata mögött! Meglepő, hogy a hitoktatói szemléletváltozás a biblikus kérdések terén tűnik a leglassúbbnak. Sokunkat megriasztanak a valóban vadvizekre tévedő biblikus kilengések, s ezek miatt gyanakodva nézünk mindenre, ami eltér az általunk egyszer már tanult anyagtól. Föl kell tételeznünk azonban, hogy az újabb könyvek kéziratait biblikus szakértők is átnézik, és ők is tudják, hogy szaktudományuk eredményeiből mi való a hittankönyvekbe. Idősebb hitoktatóinktól nem kis áldozatot kíván, hogy bátran rálépjenek a biblikus hitoktatás új útjaira. 3. A hitoktatás lelkiatyai tevékenység. Nem csoda, hogy vaskos kifogás- és kívánság- kötet foglalkozik a hittankönyvek lelkiségével. Ez a lelkiség-probléma a vitákban apró részletkérdések által kerül elő. 191
