Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 3. szám - KÖRKÉP - Horváth S. László: Egyház igen - Jézus nem?
„Tekintettel számos újonnan felmerült kérdésre, az egyház a maga hatáskörén belül komolyan és átgondoltan akar válaszolni az emberek elvárásaira. Bár ma kiterjedtségük és sürgősségük miatt a problémák újaknak tűnnek, de az ember miért ne lenne képes megoldásukra? Az egyház szociális tanítása támogatja az embereket a megoldások keresésében. Ez a tanítás ugyan nem akar egyes társadalmi struktúrákat hitelesíteni, sem pedig előregyártott megoldási terveket felkínálni, ám mégsem korlátozódik csupán bizonyos általános elvek ismételgetésére. Az egyház szociális tanítása egyre inkább fejlődik azzal, hogy felfogásában állandó kapcsolatot tart a világ változó helyzetével és ennél fogva a világ is teljes egészében, minden követelményével együtt mindjobban elfogadja az evangéliumot mint a megújulás üzenetét. Az egyház tanítása a rá annyira jellemző érzékenységgel fejlődik tovább. Mindinkább felismerhető lesz benne, hogy önzetlen szándékkal szolgál és különösképpen a legszegényebbekről gondoskodik. Az egyháznak szociális tanítása több évszázad gazdag tapasztalataiból merít és ez teszi lehetővé, hogy törekvéseinek állandó folyamatosságában vállalja mindazt a teremtő jellegű és bátor megújulást, amit a világ jelenlegi helyzete megkíván" (42. p.). Közel egy évszázada annak, hogy a pápák a szociális kérdésben a saját hatalmukból (potestas indirecta!) kiindulva a hívek engedelmességére hivatkoztak, sajnos, minden döntőbb eredmény nélkül. Ennek az eredménytelenségnek az oka bizonyára nem annyira a keresztények tunyasága volt, mint inkább a módszer ügyetlensége. íme most az új stratégia logikájában meghallhatjuk az egyház tanítását: a teremtő cselekvésre, az egyháztól „támogatott" kreativitásra szóló felhívást. — A jövő nyitva áll előttünk! Fordította: Széli Margit EGYHÁZ IGEN — JÉZUS NEM? Ma — ezerkilencszáznyolcvanegyben — talán már nem olyan izgatóan újszerű és felháborítóan botrányos a nemrég divatos tétel, a néhány éve világot bejáró feliratok vagy utcai felvonulásoknál felhangzó kiáltások szövege: „Jézus igen — egyház nem!" A kritika az egyház megmerevedése, a benne megmutatkozó hivatalnokszellem, a történelmi rárakódás, a formalizmus ellen kívánt tiltakozni, és bátran, forradalmi tűzzel újra a lényegre akarta irányítani a figyelmet: Jézusra. Mindenki érezte, hogy ebben a tiltakozó tüntetésben van valami nagyon rokonszenves, hiszen a lényeget fogta meg: Jézust, aki mindenki középpontja; aki az első és az utolsó, az Alfa és az Ómega. Csakhogy a szélsőséges kritika torzulásai, tévedései is azonnal megmutatkoznak, amint a teljes igazságot keresve ráébredünk, hogy Jézus — a lényeg — éppen az egyháznak a lényege. Egyszerűbben kifejezve: nincs számunkra Jézus egyház nélkül. Az egyháznak lehetnek (vannak is) hibái, lehet egy-egy korszakban feltűnően „rosszul sikerült”, de az egyház mégis Jézus „találmánya", alkotása és akarata. Sőt ennél is több. Az egyház a tovább élő Jézus. Természetfeletti értelemben: mert Jézus az egyházban él tovább, mint saját testében („Krisztus Teste"); az egyházban él tovább, mint saját Kenyerében (Euka- risztia). De természetes értelemben is: az egyház Jézus „ügyintézője”, az egyház tanít, prédikál és ír, őrzi Jézus emlékét (ha szabad így mondani) és üzenetét, képviseli programját, viseli dicsőségét és gyalázatát (saját „emberi" dicsősége és gyalázata mellett). Azt a „jelet a világban", amely Jézust jelenti, az egyház hordozza; nem hibák nélkül, de kizárólagos joggal és elpusztíthatatlanul. Ezt a „kockázatot" az egyházzal maga Jézus vállalta, amíg személyesen vissza nem tér. De írásunk címe nem az ismert formula: „Jézus igen — egyház nemi”, hanem a fordítottja; és nem felkiáltójellel, hanem kérdőjellel, és azzal az aggodalommal, amely rokon az előbbi forradalom Jézus-féltésével, Jézus-szeretetével: „Egyház igen — Jézus nem?" — Mi a tartalma ennek a kérdésnek? Az az aggodalom, hogy sokak lelkében, buzgó vallásosságában elsikkadhat Jézus személye, sajátossága, gondolata, és elegeidőnek bizonyult valami vallási közösség működése; elég ebben a vallási közösségben való részvételük, amely Istenhez kötheti őket, de Jézus személyének nincs beme lényegi szerepe. 173
