Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 3. szám - FÓRUM - Konkoly István - Seregély István - Égi Ferenc - Mádi Gyula - Sófalvy Márton: Hozzászólások a papnélküli vasárnapi istentisztelet kérdéséhez
közösségekben minél gyakrabban — legalább havonta — legyen szentmise, hogy érzékelhető módon megtapasztalják a hívek Krisztus húsvéti misztériumának együttes megvalósulását saját közösségükben. Az általános szempontok után vessük fel: milyen legyen a pap nélküli istentisztelet? a) Legyen rendszeres és közvetlen .. . mert csak e két feltétel együttes megvalósulása biztosíthatja az igazi, közösségi tudat fennmaradását és erősödését. b) Történjék a plébánia keretén belül a felelős lelkipásztor irányításával ... mert csak így kerülhető el: a szektás szellem és a különféle szubjektív tendenciák érvényesülése. c) Legyen sajátos, megszabott liturgikus kerete... így lesz ugyanis nyilvánvalóvá, hogy a hívek közössége nem akármilyen „evilági” közösség, hanem az „Isten Országának" jele köztünk. A pap nélküli istentisztelet elemei lehetnek: Ének, a hívek közvetlen köszöntése, az összejövetel aktuális jellegének megfelelő könyörgés... szentírási olvasmányok, homilia, egyetemes könyörgés, áldozási előkészület, hálaadás, áldást kérő imádság és végül az elbocsátás, — A bevezető rész és az igeliturgia történhet az ambónál. Az óldoztatási szertartásnál viszont természetesnek tűnik az oltár igénybevétele. Innen vezethető az áldozási előkészület és hálaadás. A pap nélküli istentisztelet alkalmas, magyar neve lehetne: igeliturgia áldozással. Milyen legyen a pap nélküli istentisztelet vezetője? a) Legyen képzett férfi vagy nő. Az ilyen irányú képzést mielőbb el kellene kezdeni, később pedig állandó felügyeletet és továbbképzést kellene biztosítani e vezetők részére. b) Legyen alkalmas férfi vagy nő. Személye erkölcsi, szociális stb. szempontból reményt nyújtson arra, hogy a közösség túlnyomó többsége befogadja majd őt. Egyes helyi közösségekben ugyanis fel nem szentelt vagy közülük választott hivővei szemben bizonyos idegenkedés jelentkezhet. c) A vezető legyen tudatában annak, hogy misszióiát az egyháztól (püspöktől, helyi lelkipásztortól) kapja, és betöltéséért nekik tartozik felelősséggel. Ez a plébániához „rendeltség" jusson kifejezésre abban is, hogy rendszeresen közölje a plébánia híreit, és időnként olvassa fel a plébános „levelét”. Az anyagi, dologi természetű ügyekben is a plébánia gyakorlata és felügyelete szerint kell eljárnia. d) A vezető lehetőleg legyen „másodállásban”. így kevésbé merül fel személyével kapcsolatban a fizetett hivatalnokok iránti ellenérzés. Ugyanakkor — a lehetőségek határain belül — természetesen „méltó a munkás az ő bérére”. A másodállásból fakadó, esetleges túlterhelés veszélyét azzal lehetne ellensúlyozni, ha az egyházmegye, illetve plébánia minden téren segítséget nyújtana e vezetők munkájához, például alkalmas kézikönyvek kiadásával, különféle tanácsok révén stb. Befejezésül megállapíthatjuk, hogy a pap nélküli istentiszteletet — az egyház krisztusi alkotmánya szerint — mindenképpen ideiglenes megoldásnak kell tekinteni, és mindent meg kell tenni új papi hivatások ébresztésére. Konkoly István A pap nélküli, vasárnapi istentisztelet kérdésének ismertetése részrehajlás nélküli legyen. Ami az elnevezést illeti, a németek Wort-Gottesdienst-nek nevezik, aminek egy kissé protestáns íze van. A franciák egy közömbös mozaikszót állítottak össze: „ADAP" (Assemblées dominicales en l'absence de prétres=pap nélküli vasárnapi gyülekezet). Nálunk is legalkalmasabb lenne mozaikszót készíteni, vagy laikus istentiszteletnek nevezni. A laikus istentiszteletnek nem lehet misepótló jelleget adni. A keresztény életet fenntartó eukarisztikus istentiszteletet, a misét nem pótolja semmi, amint a papot sem lehet mellőzni a keresztény életből. Misét lehet azonban ritkábban tartani. Egyes filiákon csak havonta egyszer vagy kétszer van mise, de ezzel is összetartják az egyházközséget. A templom azonban nemcsak misére való. Ott a bibliaórák, az igeliturgiához hasonló liturgikus imádságok új formában kaphatnak helyet. Jézus Krisztus akarata szerint a vezetőnek döntő szerepe van a hivatalos, közösségi istentiszteletben. A vezető az átlagot felülmúló hitbeli ismerettel és gyakorló keresztény élettel rendelkezzék. A laikus istentisztelet csak akkor lesz igazán keresztény istentisztelet, ha a pápával, püspökkel, pappal hivatásos közösségben álló vezető irányítja. A vezetőnek állandó egyházmegyei szolgálatban kell állnia. Lelki irányításáról (lelkigyakorlat, továbbképzés, kölcsönös találkozás) intézményesen kell gondoskodni. Külön feladat a liturgikus keret helyes megválasztása. A liturgikus ruha és mozgás tekintélyt ad az istentiszteletnek, de a kívülállót elidegenítheti a részvételtől. Az igeliturgiában kívánatosabb a személyes hangú igehirdetés. (Minden misében legyen prédikáció, még ha rövid is!) 16<5
