Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)

1981 / 2. szám - KÖRKÉP - Söveges Dávid: "Hát nem értitek, hogy nem a kenyérről beszéltem?" (Mai nyelvelméletek és a teológia)

szerek."3 G. H. Morris szerint „az ember a legfőbb, jelhasználó állat”,4 és E. Cassierer az embert mint „animal symbolicum”-ot határozza meg, ahol a szimbólum szóval a nyelvi jelek legnagyobb csoportjára utal. így a jel tudománya, a szemiotika egyre nagyobb területeket hódít meg. Az egy-két évtizeddel ezelőtt divatos strukturalizmus is a jelek rendszerével, egymás közti összefüggésével foglalkozott. Úgy látszik, ha ez a tudomány kiépül, olyasféle eszköz lesz a humán tudományok birtokában, mint a természettudományokban a matematika. Egyesítő eszköze lesz a tudományok több fajának.5 Valószínűleg a két nagy tudomány- csoport — természettudomány és humán tudomány — között is további közeledés lesz, lévén a matematika maga is jelrendszer. A szemiotika által a humán tudományok egzaktabbá válnak. Bár valószínű, hogy az emberi szabadságból származó bizonytalanságot, indeterminizmust sosem sikerül egészen kiküszöbölni. De például a nyelv jelrendszerében ki tudnak alakítani egy formalizált, mesterséges nyelvet, melyet a kibernetikában, kompjúterek- ben tudnak mindjárt hasznosítani: programozni lehet általa.® Bizonyos egységesülést mutat az is, hogy a mai filozófiai irányok sokat foglalkoznak a nyelv kérdéseivel, úgy, hogy egyre inkább nyelvfilozófiákká válnak.7 — A szemiotikában azonban még messze vagyunk az egységes terminológiától, még a tudomány neve sem általános: a latin nyelvekben (spanyol, olasz, francia) sokszor szemiológiát mondanak.

A természeti jelek csak távolabbról tartoznak az emberi nyelvrendszerekbe. Ha füstöt látunk, akkor ott tűznek is kell lennie: a tűznek jele. A hóban a vadnyomok az arra járó állatnak a jelei. A felszökő láz a betegség jele. (A szemiotika elnevezés az orvostudományból ered: az o tudományág, mely a betegség tüneteivel, jeleivel foglalkozott.) Ám ezekben ok és okozat összefüggés van a jel és jelzett között. Ezekkel a jelekkel akkor lesz érdemes foglalkozni, amikor a humán tudományok és természettudományok közti kapcsolatot akarjuk megvilágítani. De humán, emberi területen a jel és jelzett kapcsolata nem oksági, hanem szabad konvención, megegyezésen alapuló. A piros lámpa az útkereszteződésben megálljt parancsol, de jelezhetné ezt más színű lámpa is. Egy példa arra, hogy mennyire félreértheti az ilyen jeleket, aki még nem ismeri ezeket a konvenciókat. Egy kisfiú a Nemzeti Galéria egyik gótikus karácsony-ábrázolása előtt azt kérdi: Miért fekszik a kis Jézus abban a sárga kalapban? A „sárga kalap” a gloriola volt, mellyel a középkori festő a gyermek Jézus istenségét jelezte. Ha ezt a jelzést kora értette is, és érti egy mai, művelt ember is, azért egy kis ember könnyen félreértheti.

A szemiotika jeleit így szokták felosztani:

— A rámutató egyezményes jeleket indexnek, indíciumnak mondjuk: az útkereszteződést jelző piros és zöld lámpa; a kereszt, kakas vagy buzogány a templomtornyon a vallási hovatartozás indexe. A térkép index-jelei már bonyolult, összefüggő jelrendszert is adnak. Végül a nyelvben o rámutató szavak ilyenek: ez, itt — sokszor a rámutató gesztus is, A liturgikus ruhák színei, az örökmécs is index az egyházi használatban.

— A jelek egy másik csoportja, melyekben hasonlóság van a jelzett dologhoz: az ikon, A kanyart vagy hepehupát jelző átjelzés, az igozolvány-fényképek, melyeknek nincs művész' szándékuk, csak az azonosítást szolgálják: a keresztény templomokban a kereszt és feszület. A hangutánzó szavakban is van ikonikus mozzonat: tiktak az óra hangjára vonatkoztatva. Vagy Beethoven Vili. szimfóniájában a metronóm lüktetését jelző hangok.

— A szimbólum a jelek harmadik csoportja. Ezek még inkább közmegegyezésen alapulnak, és olyan dolgokat használnak jelként, amelyeknek önmagukban más jelentőségük is lehet, más dologra is vonatkozhatnak. Ha egy piros-kék-fekete rongydarab fekszik a szemétben, az csak egy piros-kék-fekete rongydarab. De ha egy most alakuló afrikai állam azt teszi meg nemzeti zászlója színének, akkortól fogva az a rongy már zászló: annak az országnak szimbóluma lett. Ilyen a gloriola a festményen. Ilyen a sarló és kalapács sok szocialista állam címerében. De végeredményben ilyen a legtöbb szavunk is.

Ez a felosztás logikailag nem egészen zárt és pontos, vannak és lehetnek jelek, melyek esetleg két csoportba is besorolhatók. A jel önmagában sóhajért jel, csak annyiban, amennyiben másra vonatkoztatjuk.8 Elsősorban a kommunikációban levő két személy, o beszélő és hallgató számára, de legtöbbször egy nagyobb közösség számára is „jelent".

A szemiológia felosztása: 1. Szintaktika (szintaxisz): jelrendszerek, a jelsorok tulajdonságaival foglalkozik, kissé elvontabb szinten. Pl. hogy a helyviszonyokat raggal vagy prepozícióval jelöljük-e. Régebben ezt „nyelvtani szabályok" címén tartottuk számon.

2. A szemantika: a nyelvi jelek, szavak és szerkezetek a jelöltre, denotatumra vonatkoztatva. Pl. ahogy az Értelmező Szótár megadja a szavak jelentéseit.

3. Pragmatika: a jelek és jelsorok létrehozása és felfogása a küldő és felfogó, a beszélő és hallgató kapcsolatában. Itt hivatkoznunk kell Ferdinand de Saussure fontos megállapítására,9 aki élesen megkülönbözteti a nyelvet (langue) ás a beszédet (parole). Az első az egy nyelvet beszélők közös, passzív szó- és nyelvtani kincse, a második annak felhaszná97