Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 4. szám - TÁVLATOK - Széll Margit: Kreativitás és keresztény konkreativitás
IGAZI EVANGELIZÁCIÓ csak a Szentlélek ébresztő erejében lehetséges. A Lélek szolgálatába kell beállítani hitünk fogalmi rendszereit, a lel ki pásztori terveket, a papi élet minden tartozékát. Mindezek arra segítenek, hogy Isten népe felismerje korunkban Isten Szavát és szellemi érzékenységével megújítsa a hit nyelvezetét. Fironio bíboros, a CELAM elnöke 1975-ben ezt mondta a brazil népnek: „Ebben a népben felismertük az újjászülető egyházat, a jövő kereszténységének modelljét. A mai keresztény törekvésekben olyan teremtő próbálkozásokra találunk, melyekben újra értékelődik a hívek általános papságának értelme és küldetése, az egyház köznapi eseményeiben az emberi személyiség minden kreativ jele: a gondviselő Isten, a Szentlélek jelenlétének jeleivé válik." A Lélekben való evangelizáció Krisztus igazságának olyan közlési formája, amely magán viseli az Ige és az Élet tanúságjelét olyan módon, ahogy azt korunk feltételei közepette megvalósíthatjuk. „Krisztus, a nagy Próféta meghirdette Atyja Országát életének és szavának tanúbizonyságával, . .. nemcsak a tanító egyházi rangfokozatok által, hanem a világiak által is, .... hogy az evangélium ereje ott ragyogjon a mindennapi életben. Akkor bizonyulnak az ígéret fiainak, ha hitben és reményben felhasználják a jelen pillanatát. Ezt a reményt ne rejtsék lelkűk belsejébe, . . . hanem fejezzék ki a világ építésé által.” (LG 35.) Széli Margit „VELÜNK AZ ISTEN!” János evangéliuma a mestestesült Fiút Logos-nak, Igének, Szónak mondja. Az emberi szó nem üres kiáltás, hanem értelme van és valakire irányul. Még inkább ilyen az isteni Szó. A beszéd tartalmából és hangzásából következtethetünk a címzett megbecsülésre és a kapcsolat bensőségére. Krisztusban az Atya saját magát mondta ki, és Szavának egész tartalmát az embernek adta. ,,Ő tulajdon Fiát nem kímélte, hanem odaadta mindnyájunkért: Hogyan ne ajándékozna nekünk Vele együtt mindent?" (Rám 8,32) Ez az isteni Szó azért hangzott el és azért marad velünk a világ végéig, hogy vigasztaljon, bátorítson, életet fakasszon, szeretetre serkentsen, reményt adjon, bűnöket megbocsásson, és az idők végén — mint utolsó ellenséget —, legyőzze a halált ; a feltámadással. (IKor 15,25) Az egyház ezt az emberré lett Isteni Szót, az Igét képviseli; azért igehirdetésének rövid foglalata ez a mondat: „Velünk az Isten!" A homályban járó és halálra szánt embernek ez adja meg a jövő reményét. Ha Isten érdemesnek tartott, hogy leélje életünket, akkor a legszürkébb hétköznap munkája, erkölcsi döntése, szenvedése és vezeklése sem lehet az élet jeltelen rezdülése csupán, hanem olyan emberi vívódás, amelyben egyúttal isteni értékek valósulnak. Gál Ferenc A HÁBORÚ ALATT megrendültén tapasztalhattuk, hogy az ember mélyen átélheti a karácsony éjszakáját minden ajándék, karácsonyfa, harangzúgás és énekszó nélkül; sőt, még az Isten házát és az istentiszteletet is nélkülözheti. Védtelenül húzódtunk meg a szétlőtt tetők alatt, vad és kietlen országutakon menekültünk és éppúgy hiába kerestünk szállást, mint egykor a Szentcsalád Betlehemben. Akkoriban átérez- tük a világ pusztulását, amelytől csak az alászállt isteni szerretet menthetett meg bennünket. Az isteni szeretetet kellett a lelkűnkbe fogadni, ha nem akartunk elveszni a borzalomban, a gyűlöletben és az iszonyatban. Igen, akkor mindnyájunkat hatalmába kerített az a tudat, hogy „egy a szükséges", ha valóban karácsonyt akarunk ünnepelni. Mert a karácsonyi ősevangélium nemcsak egyszeri történet Betlehemben, hanem a német misztikussal szólva „örök születésről" van szó, arról, hogy Isten állandóan és visszatérően leereszkedik emberségünk mélységeibe. Az a Gyermek, akinek akkor elegendő volt ehhez egy jászol és egy istálló, az most újból és újból egész szívünket akarja. Ezért mondja: Angelus Silesius, a költő: „Máriának kell lennem, hogy megszüljem magamban az Istent!" — Gertrud von le Fort 221
