Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 4. szám - KÖRKÉP - Hafenscher Károly: A teremtő Szentlélek ma is működik (Beszámoló az LVSZ és Vatikán közötti dialógusról)
KÖRKÉP A TEREMTŐ SZENTLÉLEK MA IS MŰKÖDIK Beszámoló a Lutheránus Világszövetség és a Vatikán közötti dialógusról I. A Spiritus Creator ösztönöz Az egyház a történelemben él és fejlődik. Ezt a történelmi fejlődést nem valami korszellem (Zeitgeist), hanem a Szentlélek (der Heilige Geist) irányítja. Az egyházban maga az élő Űr cselekszik, de sohasem eszközök nélkül, — ez a dialektikus igazság érvényes evangélikus meggyőződésünk szerint az egyház történetében és jelenében is. Ebből a dialektikus valóságból élünk át valamit az ökumenikus dialógusokban is, közelebbről abban a hivatalos párbeszédben, amelyben hét év óta közös bizottsági tagként részt vehetek. Ez a párbeszéd nemzetközi és felekezetközi szinten folyik a Vatikáni Egységtitkárság és a Lutheránus Világszövetség között működő, ún. Közös Bizottságban. A bilaterális dialógusok között ez volt az első. (Az Egység Titkárság kifejezés helyett szívesebben használnám a latin vagy angol nevét, mert azok nem olyan statikusak és félreérthetők, mint a magyar elnevezés: Secreteriatus ad Christianorum unitatem fovendam, Secretariat tor Promoting Christian Unity.) Jézus Krisztus Lelke — az egyházat teremtő, megtartó és megújító Lélek — tevékenységre ösztönöz korunkban is. Az egyházban a kreativitás mögött a cselekvő Űr áll (ApCsel 1,3; 2,47). Amikor 1974-ben — a mi mandátumunk második ülésén — Rómában összegyülekeztünk (január 8.), Mgr. Charles Moeller, az Egységtitkárság nevében üdvözölte a jelenlévőket. Bevezető beszédében azt kívánta, hogy kísérje a Közös Bizottság munkáját alkotó képzelőerő („be accompanied by creative imagination"). Az azóta eltelt idő igazolta, hogy munkánkban ez az alkotó képzelőerő valóban nem hiányzott. Legutóbbi ülésünkön Augs- burgban, 1980. februárjában olyan dokumentum született — közös állásfoglalás az Ágostai Hitvallással kapcsolatban —, amire néhány évvel ezelőtt még gondolni sem lehetett volna. A Közös Bizottság munkája valóban az egyházi kreativitás témakörébe tartozik. A Spiritus Creator kreativitásra késztet korunkban is, felekezetközi vonatkozásban is. A TEOLÓGIA felelős szerkesztőjének felkérését örömmel vettem és megtiszteltetésnek tartom. Köszönöm figyelmét, hogy ezt a szolgálatomat észrevette. Bizottsági munkámat országhatárainkon túl végzem, az európai evangélikus kisebbségi egyházak képviseletében és így természetesen Magyarországi Evangélikus Egyházunk vezetőségének hozzájárulásával. Élve a megtisztelő bizalommal, egyúttal hézagpótló feladat teljesítésének érzem ezt a tájékoztató jellegű, teljességre természetesen semmiképpen igényt nem tartó beszámolót. Tapasztalataim szerint Magyarországon meglehetősen kevés az, amit egyházaink közvéleménye tud erről a nemzetközi, legmagasabb szintű felekezetközi dialógusról és így, ha szerényen is, de szolgálhatok mind az érdeklődő, lelkészkedő papságnak, papnövendékeknek, mind a teológia és az ökumenikus kapcsolatok iránt érdeklődő világi hívőknek, vagyis Isten egész népének a Magyarországi Római Katolikus Egyházban is. Megállapításaimat nem tartom valamiféle „záróközleménynek", sőt inkább jövőt Ígérő kezdetnek, amivel, ha egy bizonyos időbeli késéssel is, mégis csak hozzá foghattunk egymás jobb, mélyebb megismeréséhez, a hídveréshez. Magyarországon a római katolikusok előtt az evangélikus egyház tanítása, súlya a keresztyénség nagy világcsaládjában alig ismert, szinte terra incognita, felfedezendő terület. Hozzáférhető magyar irodalom o felekezetközi hivatalos dialógusról alig van, az idegennyelvűek pedig alig ismertek. II. A dialógus története dióhéjban Mindkét oldalról több gyökérről is beszélhetünk. Római katolikus részről Friedrich Heiler 1930-ban napvilágot látott tanulmányáig szoktak visszamenni, amelyben az Ágostai Hitvallás katholicitását hangsúlyozta (Die Katholizität der Confessio Augustana). 222
