Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 2. szám - TÁVLATOK - Széll Margit: A család: a szeretet és a hűség ígérete
TÁVLATOK t A CSALÁD: A SZERETET ÉS A HŰSÉG ÍGÉRETE Az „Egyház a mai világban" zsinati konstitúció (47.—52. pontjaiban) a házasságot „k o - runk égető” kérdései közé sorolja. A keresztény tanítás szerint minden megkeresztelt közötti házasság szentségi jellegű. A világ felé kitárult egyházat azonban nemcsak a keresztények, hanem minden ember házassága érinti. A zsinat szándéka az volt, hogy „felvilágosítsa és megerősítse mind a keresztényeket, mind azokat az embereket, akik szeretnék fenntartani és növelni a házassági állapot méltóságát és kiemelkedő értékét.” (46.) — Az „idők jeleire" érzékeny zsinati atyák a házassági tanítást a modern lélektani szociológia ismereteire építették, mivel jól tudták, hogy a kibontakozó keresztény személyiségek beleszövődnek a világ életébe. A ZSINAT UTÁNI KOR feladata a család lelkiségének tudatos formálása. Ha be akarunk kapcsolódni ebbe a munkába, szükséges, hogy legalább vázlatosan ismerjük a mai család általános helyzetét és kereséseit, úgy, amint az a közfelfogásban tükröződik. Csak a család életfolyamatába és jellegzetes problémáiba beilleszkedve leszünk képesek korunk családjának és az ott növekvő nemzedéknek segítségére lenni. Ugyanis a „jövőkutatás azt mutatja, hogy a családmag valamelyik érett formája válik a jövő normájává” — írja Rudolf J. Siebert vallásszociológus. (Az ENSZ „családmag" meghatározását hazánk is hivatalosan átvette: „A család a háztartási illetve vérségi kapcsolatban élők legszűkebb köre, tehát a házaspár gyermek nélkül, vagy gyermekkel.”) A családmag tehát elsősorban a mai kiscsa- ládot jelenti. A nagycsalád ma világszerte kiscsaláddá alakul. A nők művelődési lehetősége, hivatásbeli elkötelezettségük nagyobb szabadságot biztosít számukra, és a gyermekek korai érzelmi függetlenedését segíti elő. Ez a jelenség épp úgy érvényes a fejlett szocialista és kapitalista társadalmakra, mint a kevésbé fejlett, ősi társadalmakban megindult folyamatokra (Zukunft der Ehe und der Familie, Concilium 1979/1. 21.). Évszázadunk közepétől a házasságban és a családban gyökeres változás történt. A családok felbomlása a 70-es években elérte a csúcsot. (1977-ben pl. USA-ban egymillió válás volt, 4,7%.) Hazánkban 1973-tól növekedőén a válásban a szélsőségesen magas harmadik helyen állunk, 2,4—2,6%0 az összlakosságra számítva. Az igazi értéket azonban elfedi az u. a. évben kötött elvált újraházasodá- sok száma.) Ellentmondásként hangzik, de igaz az a megállapítás, hogy manapság javarészt a „jó házasságok" mennek tönkre, azok, amelyekben a házastársak — mentesülnek a gazdasági függésektől —, a családon belül keresik önmaguk beteljesedését. Az önmagukra épített fokozott boldogságkeresés, az irreális elvárások gyakran elégedetlenséget és feszültséget keltenek és egy idő után bizonytalanná teszik az együttlétet. Érzékenység és feszültség A mai emberekben az „egyenjogúság korában" is egyre inkább tudatosul, hogy rászorulnak egymás kölcsönös kiegészítésére. Minden szerelemben, házasságban, szülő- és gyermekkapcsolatban jelen van a radikális kötődéseknek olyan igénye, ami egyszerre lehetséges és lehetetlen, ígéretes és mégis beteljesületlen marad. Paul Claudel „férfiszemmel" ezt így fogalmazza meg: „A nő az az ígéret, akinek nem szabad beteljesednie. De éppen ebben a beteljesíthetetlenségében és átfoghatatlanságában áll a nő kegyelme.” A FESZÜLTSÉGEK MEGOLDÁSÁT ma a társadalom és a kereszténység egyaránt, vagy éppen együtt keresi. Az érett keresztények számára a boldogságigény vagy a kudarc jelenségei még többet is jelent. Felismerik benne, hogy az ember elégtelen önmagának. Határélmények ezek, amelyek a transzcendencia megsejtéséhez vezetnek. Éppen ezeknek az élményeknek 94
