Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 2. szám - TÁVLATOK - Széll Margit: A család: a szeretet és a hűség ígérete
és konfliktusoknak a megtapasztalása mutatja a hivőknek a kiutat a teljesebb élet, az any- nyira vágyott boldogság felé. Günter Koch, würzburgi dogmatikus a házasságban felmerülő személyes feszültségek okait az alábbiakban jelöli meg: — A mai fiatalokban rejtetten vagy kifejezetten él az igény személyiségük tudatos megtapasztalására és elvárják, hogy ezt mások is elfogadják. Ám éppen a férfi és a nő találkozásában a legerősebb az elfogadás fenntartás nélküli igénye: Jó, hogy vagy! —• Jó, hogy ilyen vagy! Jó, hogy szeretsz, jó, hogy szerethetlek! — A másikra irányuló szabadnak ítélt döntést azonban számos biológiai és társadalmi adottság, kötöttség gátolhatja. Ilyenkor felmerül a kérdés: vajon igazán engem szeretsz-e? — vagy csak a társadalmi helyzetemet? Vajon igazi szerelem ez? — vagy csak ösztöne hajtja felém, hogy utána mint megunt társat, elvessen. Cseh-Szombathy László hangsúlyozza, hogy a nők nagyobb jelentőséget tulajdonítanak családi életüknek, ezért érzelmileg jobban kötődnek és sebezhetőbbek (Családszociológiai problémák és módszerek, Gondolat, 1979. 276.). A nők szorongóbbak és bizonytalanabbak lesznek, ha a másik féltől nem kapják meg az elvárt segítséget, de ritkán veszik tudomásul, hogy a másik is hasonló nehézségekkel küzd. — A mai ember még azért is érzi fokozottabban ezeket a veszélyeket, mert korán, gyakran nem is elég éretten házasodik. — Bár eleinte táplálják magukban a reményt, hogy együtt sokat elérhetnek, de később egyre jobban elhatalmasodik rajtuk a kiábrándító hétköznapiság, ami a legszebb együtt- létet is terhessé, unalmassá teheti. Megzavarhatja a kapcsolatot egy tetszetősebb egyén felbukkanása —, vagy az a felismerés, hogy nem eléggé erősek a külső csapások, betegségek, anyagi vagy hivatásbeli kudarcok együttes elviselésére is. Még az olyan szerelemben is, ahol nemcsak egymásra, hanem a végtelen Teljességre támaszkodnak, gyakori az elbizonytalanodás. — Feszültséget okozhat a belső kötöttség tudata, a másik fél radikális elvárása és a kettősségbe vagy a családba való bezártság félelme. Mindez olykor a tehetetlenségig fokozódhat, amiből egyre többen keresik a kiutat. Család a közvélemény tükrében A nemzetközi felmérések segítségével megismerhetők a mai házasság intézményi nehézségei és elvárásai. Az tény, hogy az iparosodás terjedésével csökkent a férfi, az apa hatalmi uralma. Németországban például a családok kétharmada egyenértékű társi kapcsolatra törekszik a házasságon belül, — állapítja meg F. Neidhardt (Die Familie in Deutschland Köln-Opladen, 1970). A mindennapi kérdések közös családi döntésénél viszont még lemaradás van. R. Rüberg felmérései szerint (Ehe und Familie im Wandel, Struck/Löff- ler; Einführung in die Eheberatung, Mainz, 1971.) a házastársaknak csak 45%-° dönt közösen a jövedelem elosztásáról, 57%-a a szabadidő eltöltéséről és 38%-a a gyermekek irányításáról. Az egyenjogú társadalmi kapcsolatok szóbeli elismerése ellenére a helytelen szerepelosztás még sok helyen lemaradást okoz a gyakorlatban. MILYEN LEHETSÉGES FORMÁKBAN tudnánk egyéniségünket kibontakoztatni? — a fiatal párok gyakran vetik fel ezt a kérdést. — És az ilyen égető kérdések értékesebbek, mint számos moralizáló ideológus ábrándja a jövőről, — írja J. Grand'Maison, a montreali teológus és a kanadai munkáspasztoráció tanácsadója, — majd így folytatja: „Világos válaszunkat várják, mert nyilvános vitáink a házasságról felületesek és megmaradtunk a válások és a terhességmegszakítások problémáinál, ahelyett, hogy megteremtettük volna, amit az egyszerűbb néposztályok kívánnak: az alapvető feltételeket ahhoz, hogy az induló házasságok jó családokká alakuljanak ... Meg vagyok győződve azonban arról, hogy a mai technobürokratikus városokban is a család az emberiesség meleg otthona akar lenni" (Die moderne Familie, Ort des Widerstands oder Mittler der Veränderung? —• Conc. 1979/1. 34.). MIT TARTANAK FONTOSNAK A GYERMEKNEVELÉSBEN? — A fiatal szülők válaszait G. Wurz- bacher és G. Cyprian összesítették (Sozialisationsmängel der Kleinfamilie, Probleme der Familie, Stuttgart, 1973. 14—64). Ezekből megállapítható, hogy az anyák a gyermekeiknél a segítőkészséget, az idősek támogatását, a jó magatartást és az alkalmazkodást emelték ki. A fiatal apák viszont a megfontolt cselekvést, a tárgyilagosságot, és az ügyességet hangsúlyozták. Az így kapott nevelési tükörkép megfelel a hagyományos nemi szerepnek. Megállapították azt is, hogy ahol a patriarkális felfogás megszűnőben van, ott a gyermekek szabadabbak és önállóbbak. Az ilyen családokat a szociális erények, az önállóság, a kreativitás és a szabad véleményformálás jellemzi. Sokan viszont a szociális szellemet felcserélik 95
