Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tarjányi Béla: A család a Bibliában
TANULMÁNYOK Tarjányi Béla A CSALÁD A BIBLIÁBAN Elöljáróban (Egy nyelvi adat.) Sem a héber, sem a görög nyelv nem ismeri a „család" szót. Amikor a héber és görög szövegek a családról beszélnek, a „ház" (bét; oikos, oikia) szót használják, — átvitt értelemben. Ezt teszi a Szentírás is. Néhány példa az Újszövetségből; „Amikor házába léptek, csókoljátok meg azt (= a házat)" (Mt 10,12). „Hitt egész házával együtt" (Jn 4,54). „Megkereszteltem Sztefanász házát" (1Kor 1,16). — A mondat és a szövegkörnyezet értelméből állapíthatjuk meg, hogy adott esetben a „ház” szó épületet vagy családot jelent-e. (Egy mózesi törvény.) „Ha valaki feleséget vesz, de aztán nem talál tetszésre nála az asszony, mert valami szégyenletes dolgot fedez föl rajta: válólevelet ír neki, kezébe adja és elbocsátja házából. Az elhagyja házát s hozzámegy egy másik emberhez .. ." (MTörv 24,1). — A válás megengedett. Válás után mindkét fél újra házasodhat (= „folytatólagos több- nejűség”). A válásról egyedül a férj határoz. A válás feltétele nincs közelebbről meghatározva („szégyenletes dolog a nőnél”). (Egy riport: Malájföld, 1961.) „...Elkezdtük a beszélgetést. Azt akartam megtudni, hogyan parancsolnak az asszonyok. — Miért? — érdeklődött Hawa, azonnal abbahagyva a gyékényfonást. — Európában nem a nők parancsolnak? — Nem — feleltem. — Európában a férfiak parancsolnak. — Nem értem — csodálkozott Hawa. Alázatos, elhanyagolt külsejű öregasszony volt. — Ez egész másképp van — magyaráztam. — Nálunk a férfi a család feje, és a férfi adja a vezetéknevét a feleségének és a gyerekeknek. — Azt jelenti, hogy az asszony veszi fel a férj nevét, ahelyett, hogy a férj venné fel az asszonyét, és amikor megszületik egy lány, akkor nem az anyja, hanem az apja nevét viseli? — kérdezte Hawa. ;— Bizony — feleltem. — Ól — kiáltott fel elképedve Hawa. — De azért a férj az, aki engedelmeskedik, nem? — Nem — világosítottam fel. — Általában nem. Többé-kevésbé ez a szokás. Mohammed Reza (a tolmács) lefordította, és ekkor hangos nevetés robbant ki a kunyhóban. A matriarchák úgy nevettek, mintha az év legjobb viccét hallották volna; ki a hasát fogta, ki a térdét csapkodta, megfeketedett fogcsonkjait mutogatva még a dédanya is nevetett.. ."1 A) A család a pátriárkák korában a) A család összetétele. A Biblia tanúsága szerint a pátriárkák korában a család keretei sokkal tágabbak voltak, mint a későbbi korokban (és manapság: apa, anya, gyerekek). Tagjai a következők: apa (családfő, sejk), elsőszülött fiú, többi fiúk, fiúgyermekek és unokák; az apa fő- és mellékfeleségei, a felnőtt fiúk feleségei, leánygyermekek; szolgák; (állatok). Ez az együttes alkotta az ún. nagycsaládot. A nagycsalád az akkori nomád életmód szükségszerű terméke. A felnőtt fiúgyermek, ha meg is házasodik, nem vonulhat el feleségével és húsz birkájával a pusztába, hogy önálló életet kezdjen. A sivatag szélén kóborló ellenséges csoportok között a fennmaradás alapvető feltétele az együttmaradás, elsősorban a felnőtt férfiak összefogása, hogy megvédjék a család többi tagjait és mindenekelőtt a nyájat, mely a megélhetés egyedüli forrása. Együtt marad tehát a nagycsalád, és együtt (közös) marad a nyáj is. A nyájat az apa halála után sem osztják szét: az elsőszülött fiú örökli, akinek a személyében új családfő lép mind- annyiuk élére. b) A családtagok viszonya egymáshoz. A családban a jogi helyzet alapvetően egyenlőtlen. A családfő teljhatalommal rendelkezik. Feleségeit veszi és — ha úgy tetszik, — eladja, eltaszítja magától. Fiúgyermekeit kitagadhatja, elűzheti, egyiket a másik előtt előnyben részesítheti. A lánygyermekek az apa vagyonát növelik: amikor férjhez mennek, a férj által 66
