Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)

1980 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tarjányi Béla: A család a Bibliában

fizetett vételár gyarapítja az apa vagyonát. Az elsőszülött fiú előjogokkal rendelkezik: ő a családfői hatalom várományosa, aki apja örökébe lépve nemcsak a nyáj legnagyobb részét, hanem a család többi tagjait is birtokolja (még apja feleségeit is). A nők teljesen alá vannak rendelve a férfiaknak: szinte jogok nélkül, egészen kiszolgáltatottan élnek. Gyermekek szülésével, a nyáj gondozásával, az ételek elkészítésével szolgálják a férfiakat.

A férfiak kiváltságos helyzete nem szükségszerű, hiszen vannak népek, ahol ugyanezt a szerepet a nők játsszák (matriachátus). Elképzelhető, hogy a zsidó nép őseinél azért alakultak így a jogviszonyok, mert létfontosságú volt a család védelme. Kipusztult (vagy beolvadt) az olyan család, amely nem volt képes önmagát és nyáját megvédeni az ellenségtől. A családon belül viszont a férfi bizonyult alkalmasabbnak a védelemre, hiszen a nő gyakran maga is védelemre szorul (terhesség, szoptatás). A férfiak azután — a szabadabb mozgási lehetőség és a fizikai erőfölény segítségével — megszerezték maguknak a többi előjogokat is: a vezetést és irányítást, a tulajdonjogot.

c) A nagycsaládnak a környezethez való viszonya igen laza és alkalomszerű. Aránylag szorosan kapcsolódik az ún. nemzetséghez, a rokon nagycsaládok közösségéhez. A család nem növekedhet ugyanis korlátlanul. Sok embernek sok állatra van szüksége a megélhetéshez, sok állatnak sok legelőre, — ez pedig elég szűkösen található azon a vidéken. A nagycsalád így egy bizonyos ponton túl kénytelen két vagy több részre (családra) oszlani. így vált el egymástól például Ábrahám és Lót családja, mert „vita támadt a pásztorok között a legelő végett" (Tér 13,7). Természetesen nem szakad el minden kötelék az egyes családok között: szükség esetén egymás segítségére sietnek, mint Ábrahám, amikor elhurcolják Lót családját (Tér 14,13—16). — Rokon nemzetségek törzset alkotnak, a törzsek pedig törzs- szövetséget, majd egységes népet képeznek.

d) A nagycsalád vallási életében az apának (családfő) van döntő szerepe. Az ő istene a család istene. A család nevében ő végez minden vallási tevékenységet. Vallási tekintetben őt követi mindenki a kis közösségben. így amikor Ábrahám szövetséget köt Istennel, ez a szövetség kiterjed családjának minden tagjára: „Fogta fiát, Izmáéit, s minden szolgáját, aki házában született, s akit pénzen vásárolt, mindenkit, aki a férfinemhez tartozott, s még aznap körülmetélte őket" (Tér 17,23). Vallási téren is érvényesül tehát az, ami az élet minden más területén: egyedül a családfő a teljes jogú személy (ha szabad így mondani: csak ő lehet Isten partnere); a fiúk öröklik majd ezt a jogot, — a nőket pedig semmibe veszik (pl a szövetség jelét a nők nem kapják meg).

B) A család Jézus korában

Míg a család felépítése, társadalmi és vallási szerepe erre az időre külsőleg alapvetően megváltozott, a család belső életében minden ugyanúgy maradt, mint a pátriárkák korában.

a) A család felépítése teljesen a mai képet mutatja: apa, anya, gyerekek. Megszűnt a nagycsalád, gyakorlatilag múlté az (egyidejű) többnejűség. — A változás oka a letelepült életmód: a városkultúra és a megélhetés új forrásai. Az emberek kőből épített házakban (vagy földbe vájt kunyhókban) laknak: csak a király építhet akkora házat, hogy helyet adjon 20—50—100 tagú családnak. A szegény ember házában nem lakhat együtt számos fia feleségestül, családostól. Aki megházasodik, elmegy, új lakóhelyet épít, önálló családot alapít. A gyorsan szaporodó birkanyáj is a múlté már. Az átlagember (kézműves, hivatalnok, földműves) képtelen kenyeret adni több feleségnek, sok gyermeknek. Annak azonban nincs akadálya, hogy a férj egyik feleség helyett másikat vegyen házába. Megmarad tehát a folyamatos többnejűség lehetősége, és ezzel együtt az asszony kiszolgáltatottsága.

b) A családtagok egymáshoz való viszonya tekintetében tehát minden marad a régiben, sőt talán még tovább romlik a helyzet. A férfi pénzért veszi a feleségét, pénzért adja lányát a kérőnek. Házastársi hűséget csak az asszonytól követelnek, mert ő a férj tulajdona. Asszony nem lehet tanú a törvény előtt, nem vásárolhat rabszolgát, nem vehet részt a nyilvános ügyek intézésében. Ő végzi a nehéz munkát, gondozza a gyerekeket és főz, de ha vendég van a háznál, be sem teheti a lábát oda, ahol a férfi a vendéggel étkezik, még csak fel sem szolgálhat. Férfi nem köszön az asszonynak (Talmud, bab Qid 70ab), asszonynyal nem beszélget, még saját feleségével sem. (uo., bErub 53b; Ab 1,5): a férfinak számot kell adnia az ítéleten minden fölösleges szóért, amit asszonnyal váltott (Ab 1,5).

A hátrányos megkülönböztetés a vallási életben erősebben érződik, mint valaha. Asszonyok a templomban és zsinagógákban elkülönítve, szótlanul és tétlenül lehetnek csak jelen. Talán szélsőséges, de nagyon jellemző a Talmud egyik kitétele: „Inkább a tűz égesse el a Törvényt, minthogy asszonyok kezébe kerüljön" (pal.Sota 3,4.19a7). Őket a Törvény sem úgy kötelezi, mint a férfiakat. Minden tilalmat be kell tartaniuk, de az előírások rájuk nem kö67