Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Kardos József: Felkészítés az eukarisztia vételére
máit: megkeresztelt gyermekek közül egyre kevesebben jutnak el az eukarisztiáig, még kevesebben a bérmálásig, és így tovább. — Megtörtént eset: „Tisztelenő Or! Vállalja el gyermekem elsőáldozásra való felkészítését a nyári szünidő három hete alatt, de úgy, hogy mire a gyerekek ősszel az iskolába kerülnek, felejtse el az egészet ...” — Úgynevezett modern katolikus anya részéről hangzottak el az előbbi szavak. O. Semmelroth rámutat arra, hogy hol kell keresnünk a hibát és az orvosságot: „ ... ahhoz, hogy a szentségek ex opere operato hathassanak, mindig szükséqes a kiszolgáltató és a felvevő opus operantis-a" (O. S. Opus operatum, Lex f. Th. u. K. VII. 1185.). Ez a cselekvő jelenlét tehát nélkülözhetetlen, erre kell hogy irányuljon a felkészítés is. A következőkben nem az új utak keresése a célunk, hanem a meglévő gyakorlati adottságok jobb kihasználására kell törekednünk. A gyermekeknek kiszolgáltatott eukarisztia hatékonysáaa érdekében ma mór nem vehetők természetesen meglevőknek a nélkülözhetetlen előfeltételek: a szülők akarják, az alapismeretekből tegyen a gyermek vizsgát, a szentáldozás után folytatóla- qosan, fokonként alaposan meg kell ismernie hitét! (D. 2137—47). — A „Quam singular!” dekrétum ilyen feltételek mellett búzdít az eukarisztia vételére, ill. kiszolgáltatására. Az alapismeretek alatt sokan egy kivonatos, leegyszerűsített dogmatikát értenek, és így az átadandó anyag szükségképpen nehézzé, mozaikszerűvé válik. Jelen alapvetés megkísérli Jézus Krisztus személyére koncentrálva egységbe fogni ezt az anyagot, hogy Isten és a reá vonatkozó tudnivalók személyes élménnyel párosulva aktív cselekvésre seqitsék a gyermekeket. Valahogy úgy, ahogyan az ősegyház élményanyagáról írja Prohászka: „Katakombák falaira véste és festette az Ecclesia Christophora a gyűrűt, a lantot, a pálmát, Jézus szeretetének beszédes szimbólumait: szeplőtlen, tiszta nemzedéket nevelt kenyerén és borán, mely az eget kereste . .(P. O. Elm. az ev. 294). A HATÉKONY FELKÉSZÍTÉS ELŐFELTÉTELEI. Az eukarisztia hatékony kiszolgáltatása szervesen kapcsolódik pasztorációnk teljességéhez. A keresztény életre való nevelés olyan állomása, mely nem nélkülözheti a gyermek családi, egyházi és baráti hatásainak előrevivő szerepét. — A család a legjelentősebb segítője a gyermeknek Jézus felé vezető útján. Otthoni élményei alakítják tudatát, hogy ezekre építve mágikus erőt, vagy vallásos szokást, vagy Jézussal való személyes találkozást lásson az eukarisztia vételében. Sok egyéb probléma mellett az eukarisztiára való előkészület is sürgeti a családi pasztoráció komolyan vételét, melyre II. János Pál pápa is hangsúlyt tett 1979. május 15-én az olasz püspöki kar előtt (M. Kurir). A gyermekpasztoráció sikere azon fordul, hogy a családok egészével, elsősorban a szülőkkel mennyire tudjuk elfogadtatni Jézus Jóhírét. Az eukarisztia ünneplésében eggyé levő egyház élményszerű megjelenítői a szülők. Az ő Jézusra figyelő ünnepi és hétköznapi életük mellett elenyésző azoknak a találkozásoknak élménybeli lehetősége, melyekre a lelkipásztornak gondolnia lehet. Nem mellőzhető tehát az előkészületben az otthoni élet helyzetének megismerése és rendszeres pasztorációs támogatása ahhoz, hogy az ismeretanyagon túl személyes, közösségi élményben is része legyen a gyermeknek, akit Jézus éppen a közösségi élet teljességére akar hívni a Vele való egyesülés által. A család hatása a gyermekre annál nagyobb, minél kiterjedtebb a család egyéb keresztény családokkal való rendszeres kapcsolata. Nem tekinti szülei magánakciójának, hanem egyre inkább megsejti az egyházban élő Krisztusnak embereket eggyétevő munkáját, s ő lesz az első talán, aki felfigyel arra, hogy szülei élete azért boldog, mert szeretik Jézust, akinek szeretet-jeleit kiolvashatjuk a mindennapok eseményeiből is. — „Krisztus élete árad szét a hívőkben, akik a szentségek által titokzatos és valóságos módon egyesülnek ... Krisztussal” — írja a Lumen Gentium (1,7.). A Krisztusba oltott életnek életjelenségei vannak, melyek külsőleg is jól látható jelek, s ezeknek elsősorban az egyház legkisebb sejtjeiben, a családokban kell megmutatkozniuk. —Az egyházi közösségnek helyi keresztényeket egybegyűjtő élete is túl kell mutasson az evilágban tapasztalható sokféle egyesületen és közösségeken. A szórakoztató iparral nem versengő egyház Krisztusra figyelése szükségképpen „más”-ságot eredményez. Ez az egészséges, Jóhíren alapuló különbözőség a világtól csak akkor igazán jel-erejű, ha a gyermek éles kritikai érzéke sem vesz észre benne semmi pózoló, mesterséges kivonulást, hanem megérzi és lassan belátja a krisztusi tanítás és a Vele való szüntelen egyesülés minden egyebet felülmúló nagyszerűségét, — mely szüleit, keresztény ismerőseit, a templomban egybegyűlőket akkor is megtartja, mikor nehézségeik vannak. Az egyházi közösség templomi, és azon túlnyúló összetartó élete jó táptalajt talál a gyermek társas ösztönében. Helyeselnünk és támogatnunk kell azokat a törekvéseket, melyekről VI Pál pápa Evangelii Nuntiandi kezdetű apostoli buzdítása szól: „Eredetüknél az a vágy áll, hogy intenzívebb 56
