Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tomka Ferenc: A hitről való beszélgetés - keresztségi beszélgetés
egyetem emberi zónájában ver gyökeret és kapaszkodik meg a Megtestesült Ige jelenléte .. . Krisztus teste kezdetben, elsősorban a kenyérnek és bornak színeire korlátozódik. De vajon Krisztus megmaradhat-e erre az elsődleges Testre korlátozva? Nyilvánvaló, hogy nem . . . A Szent Ostya izzó tűzfészekhez hasonlít, ahonnan kisugároz és szétterjed a láng.” — Gyakran hangoztatjuk és joggal, hogy Jézus az egyházat asztal-közösségnek szánta. Itt valósul meg az isteni jelenlét, amelynek legfőbb célja: átváltoztatni az embert Isten gyermekévé. Bár minden szentség az Isten és ember kapcsolatát akarja bővíteni, ez különösen érvényes az eukarisztiára. Miként Jézusnak, éppen úgy szentségeinek is megvan a maguk hányatott történetük. Mily szomorú, hogy a szeretet, az egység jele válaszfal lett a különféle keresztény gyülekezetek között. Az együtt étkezés ősi formája a közösségi kapcsolatok ápolásának. Egy asztalhoz ülni, egy tálból cseresznyézni, kenyeres pajtásnak lenni —• mindmegannyi kifejezése a közös evés és ivás egyesítő erejének. Nem véletlen, ha Jézus is gyakran élt ezzel a lehetőséggel. „Figyeld meg, hogy az evangéliumban minden megtérés lakomával végződik. Zakeus: a Mester meghívatja magát és nála ebédel. Máté meghívja összes szaktársát, a bűnös vámosokat és nagy vigalmat csapnak. A tékozló fiú: az apa hízott borjút vágat, zenét rendel. Mária Magdolna: Jézus bocsánata után vendégül látja az Urat" (Louis Evely). Nem hiába vetették Jézus szemére ellenfelei: együtt eszik-iszik a bűnösökkel. Ezt azonban mindig azért teszi, hogy a bűnösöket szentekké változtassa. Különösen áll ez az eukariszti- kus lakomára. Mivel Jézus közösségteremtő, szeretet-lakomának szánta az eukarisztiát, nyilvánvaló, hogy az asztala mellé telepedők nem vethetnek ellenséges pillantást a más asztalnál ülőkre. Úgy is mondhatnák, hogy az utolsó vacsora terme fal nélküli terem vagy legalább is nyitott az ajtaja, ablaka. Az igazi szeretet első lépése mások felé, a másként gondolkozók felé létezésük elfogadása. A keresztény közösség nem lehet zárt ajtajú gyülekezet, hanem sokkal inkább hegyre épült város, gyertyatartóra helyezett világosság. Példamutató közösséggé kell válnia, és az emberiség válságos óráiban nem lehet passzív szemlélője az eseményeknek. Egy mégoly kis közösség is hegyeket mozgathat, ha megfelelő emelőkkel rendelkezik. Sajnos, be kell vallanunk, nagyon sokáig csapkodtuk az anatémák ajtaját. — Még a 2. Vatikáni zsinat kezdeti szakaszában történt. XXIII. János pápát fölkereste egyik munkatársa. Éppen az íróasztala mellett egy tervezetet tanulmányozott. A pápa mérőszalagot tartott a kezében és méltatlankodva mondta: borzasztó, mit csinálnak! Csak ebben az egyetlen okmányban harminc centi az anatéma. Az ő szentlelkes bölcsességének is köszönhető, hogy ablaknyitó zsinattal állhattunk a világ elé. Bergson írja, hogy a megnövekedett emberiségnek nagyobb lélekre van szüksége. A keresztény közösség számára az Úr asztalánál való együttlét, az Ige és az Eukarisztia kenyere ennek a növekedésnek záloga. Meggyőződésünk, hogy az ember az imádás által, Isten felé tartva növekedhet igazán. így válhat egyházunk olyan élő közösséggé, amely üdvösségre serkentő lázzal fertőzheti meg a világot. Igaz, hogy a jelen káotikus állapotában nem bocsátkozhatunk jóslásokba az egyház jövőjét illetően. Ám tudnunk kell, hogy az élet, így az egyház élete is, nem kizárólag a determinizmus sínpárján halad. Minden pillanatban befuthat a Véletlen pályaudvarára, ahol Isten az állomásfőnök. S mit tegyünk addig, mire van szüksége egyházunknak, kérdezhetjük VI. Pál pápa szavaival? A válasz egyértelmű: az egyháznak arra van szüksége, hogy szeressék. Chesterton írja: „Rómát nem azért szerették, mert nagy volt — azért lett nagy, mert szerették". György Attila A HITRŐL VALÓ BESZÉLGETÉS — KERESZTSÉGI BESZÉLGETÉS Püspöki Karunk, illetve Róma előírta, hogy a keresztséget megelőzően a lelkipásztornak beszélgetnie kell a keresztséget kérő szülőkkel, és lehetőleg a keresztszülőkkel is. A hitről való beszélgetésnek, illetve a keresztségi beszélgetésnek hatalmas irodalma van ma. A következőkben Szent Ágostonnak a gondolatai alapján e beszélgetések legfontosabb szempontjait szeretnénk vázolni. — Szent Ágoston a keresztelendők oktatásáról (De catecheti- sandis rudibus) szóló írásában összefoglalja a keresztelési oktatásokat vezető személy magatartásának, illetve általában a hitről való beszélgetésnek az alapelveit. Ez a máig is időszerű írás legtöbbet a beszélgetést vezető lelkületével, benső derűjével, illetve a beszélgetés légkörével foglalkozik. 50
