Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Schmatovich János: A gyakorlati bibliamunka módszerei
a malom munkájához: a búzaszem különféle munkaütemeken megy át, míg lisztté válik. Hasonlóképpen a bibliai szövegeket is különféle műveletek alá vetjük abból a célból, hogy mélyebb mondanivalójukat felszínre hozzuk. A következőkben rámutatunk azokra a módszerekre, amelyek alapján egy-egy bibliaórán belül megközelíthetjük és kifejthetjük a vizsgált szöveg értelmét és gyakorlati alkalmazását. LÁSS I A szöveg felolvasása után figyelmünk először a tények oldalára irányul. A bevezető módszerek segítségével arra a kérdésre keresünk választ: mit tartalmaz a szöveg? Fontos követelmény, hogy a vizsgált szentírási szakaszt mindig a saját szövegösszefüggésében szemléljük. Az eljárás során tüzetesen szemügyre vesszük azt a könyvet és azt a fejezetet, amelyben a kiválasztott szakasz található. Ehhez az is szükséges, hogy a mindenkori szövegrészt pontosan elhatároljuk; mert gyakran éppen a közelebbi szövegösszefüggés figyelembevételéből kapjuk meg a mondat és az egész szakasz sajátos értelmét. Hogy milyen fontos a szövegösszefüggés és a szövegegység pontos megállapítása, mutatja a gyakran idézett mondat annak példázására, mi mindent tartalmaz a Biblia: „Nincs Isten” (Zsolt 14,1). A félreértés azonnal szertefoszlik, ha tekintetbe vesszük a szövegösszefüggést: „Az esztelen ezt mondja szívében: Nincs Isten.” A Szentírás számos állításával kapcsolatban — mint pl. Jézus mennybemeneteléről, Jézus halálakor a sírok megnyílásáról szóló leírás esetén — felvetődik e motívumok eredetének kérdése. Az utóbbi évszázad bibliakutatásai egyre világosabban felismerték, hogy a bibliai szövegek sok esetben magukon viselik a bibliánkívüli gondolkodás- és kifejezésformák hatását. A 2. Vatikáni zsinat is leszögezi, hogy a kinyilatkoztatás írásbafoglalásánál a Szentlélek Isten embereket használt fel, olyanokat, akiket a környező világ is befolyásolt (DV 11.). Az újabb humántudományok felhívják a figyelmünket arra, hogy behatóbban tanulmányozzuk az emberi magatartásnak a tudattalan világban és a társadalmi viszonyok területén jelentkező tényezőit is. A pszichológiai és a szociológiai szempontokat a szentírásmagya- rázó sem hagyhatja figyelmen kívül. Adott esetben ezért kell megkérdeznünk, vajon a Biblia bizonyos megnyilatkozásainak hátterében nem álltak-e talán a szerző tudatalatti világában meghúzódó kívánságok vagy szorongások? Gondoljunk itt például a Jelenések könyvének képeire! Olykor fel kell tennünk azt a kérdést is, vajon egyik-másik perikópa megfogalmazásánál nem voltak-e mérvadók bizonyos szociológiai körülmények? Ismeretes például a korintusi egyház társadalmi rétegződése (1Kor 11,21), vagy a szegények és gazdagok viszonya Jeruzsálemben (Lk 16,19—25). A szentírásmagyarázatban jól ismert eljárás: a szövegrész szerkezeti felépítésének a meghatározása. Az egyes, tartalmilag összefüggő részleteket egymástól finoman elkülönítjük és megállapítjuk a kölcsönös viszonyukat. A szakemberek az utóbbi években különösen a szöveg stilisztikai és mondattani szerkezetét vizsgálják, hogy a szövegrész struktúráját megtalálják. A szerkezeti felépítés rögzítése számos fogódzópontot ad a szöveg jobb megértéséhez. A húsvéti híradások strukturális vizsgálata például rámutat arra, hogy Márknál inkább apokaliptikus elbeszéléssel, míg Lukácsnál ezzel szemben tanító elbeszéléssel van dolgunk. Mindezzel szorosan összefügg az irodalmi forma és műfaj megjelölése. A szerkezeti felépítés minden szövegnek egészen sajátos „formát” ad. A gondolatritmusok, párhuzamos vagy ellentétes fokozások, refrénszerű ismétlődések ugyanis nagy mértékben határozzák meg a szöveg mondatszerkezeti képét. Az azonos vagy rokon formával rendelkező szövegeket azután egyfajta „műfaj” alá sorolhatjuk, például a himnusz, a levél, a példabeszéd műfajába. Ez a műfaji besorolás a helyes értelmezés szempontjából rendkívül fontos. Óriási különbség adódik ugyanis abból, hogy ha például a teremtés-elbeszélést (Tér 1—3) o történelem — vagy egyenesen a természettudomány értelmében vett „tudósításként" fogom fel, vagy ha tanítókölteményt, liturgikus és bölcselkedő szöveget látok benne. A műfaj kipuha- tolása közben egyúttal fény derülhet a vizsgált szöveg származási helyére, azaz az életben (liturgiában, katekézisben) elfoglalt szerepére. E szempont figyelembevétele szintén sok új felismeréshez vezethet, így például a gyermekségtörténet, a csodaelbeszélések esetében. ÍTÉLJ ! A következő lépés célkitűzése az, hogy most már a vizsgálandó szakasz teológiai mondanivalóját is megfogalmazzuk. A szöveg eszmei tartalmának kifejtését elősegíti a részletes magyarázat módszere. A szövegrész minden egyes versében megkeressük először az egyes szövegelemeket, fontosabb szavakat és fordulatokat, majd értelmezzük őket. Az újabb nyelvtudomány erre vonatkozólag joggal hívja fel a figyelmet arra, hogy a „nyelv" egy-egy szava különféle „beszédhelyzetben" más-más jelentéstartalommal rendelkezik, (gy például a magyar nyelvben a „lélek" szó jelentheti a testetlen lényeget (szellemet), az emberi értelmet, a törvény szellemét, vagy magát a Szentlelket. Ugyanaz érvényes számos, a Bibliában egyébként felhasznált kifejezésre. Egy szó vagy fordulat teljes értelmét gyakran 251
