Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 4. szám - KÖRKÉP - Hafenscher Károly: A teremtő Szentlélek ma is működik (Beszámoló az LVSZ és Vatikán közötti dialógusról)
el a másik egyház életében is. Krisztus lelke, a Szentlélek nemcsak nálunk működik, hanem a másik félnél is. Krisztus mélyebb megismerése az igazság megismerése. A valódi ökumenizmusnak az igazság mindig használ. Jézus mondja: Én vagyok az út, az igazság és élet. A Közös Allásíoglalásban többek közölt ezt olvassuk: „Együtt valljuk meg hitünket a Szentháromság Istenben, Jézus Krisztus megváltói művében, a Szentiélekben és ez a hitünk az egész keresztyénséggel összeköt. Még a XVI. század nézeteltéréseiben és vitáiban is evangélikusok és katolikusok egyek maradtak a keresztyén hitnek e központi és fontos igazságában." Széles egyetértés jelentkezik ma a megigazulásról szóló tanításban is, amely oly döntő volt a reformáció idejében: „Egyedül kegyelemből és a Krisztus megváltó művében vetett hitben, nem a bennünk lévő érdemek alapján fogad el Isten és vehetjük a Szendéiket, aki megújítja szivünket, felkészít és hív a jócselekedetekre." Az egyháziogalomban is, ahol oly éles volt egykor az ellentét, most közös elemeket fedeztünk fel: „Egyházon azok közösségét értjük, akiket Isten gyűjt egybe Krisztus által Szentleikével az evangélium hirdetése és a szentségek kiosztása útján, az erre a célra rendelt lelkészt szolgálat (ministry, Amt) segítségével. Noha ebben az egyházban mindig bűnösök vannak, mégis Isten hűsége és ígérete miatt ez az egy, szent, egyetemes (catho- lica) és apostoli egyház, amely mindvégig megmarad.” — „Az Ágostai Hitvallás kifejezett célja, hogy bizonyságot tegyen hitünkről, az egy, szent, egyetemes (catholica) apostoli egyházat illetően." Az Ágostai Hitvallás nem kiván új egyházat alapítani, hanem meg akarja őrizni és fel akarja újítani az igazi, tiszta keresztyén hitet, amely a Szentíráson alapul és megegyezik az ősegyház hitével. „Az Ágostai Hitvallásra utalva katolikusok és evangélikusok felfedezték, hogy közös a meggyőződésük az alapvető tanításokban, amelyek hitünk középpontjára, Jézus Krisztusra mutatnak." ÍV. Dialógusunk néhány jellemző vonása Hadd ragadjak ki néhány vonást valóban kreatív munkánkból. Milyen a mi dialógusunk? — 1. Őszinte. Ha udvarias is a tárgyalások stílusa, ha választékos is nyelvezete, mégis, hogy nincs mindenben nézetazonosság, azt nem titkoljuk el. Nem titok, hogy sok tekintetben igen nehezen értjük egymást. Az elmúlt négy és fél évszázad teológiai fogalmazásunkban sem maradt nyomtalan. Néha azonos terminus technicuson mást és mást értünk. Nem is speciális finomságokra gondolok most, hanem alapvető teologumenonokra: hit, kegyelem, ige, áldozat, szentségek stb.3 Az a tapasztalatom, hogy római katolikus részről Szent Tamás (és Aristoteles) filozofikus nyelve rányomta bélyegét a teológiára és ez jellemző a Trentoi Zsinatra éppen úgy, mint a római katolikus szaknyelv későbbi fejlődésére, sőt, jelenlegi használatára is. Az evangélikus szóhasználat kevésbé filozofikus, inkább biblikus. A 2. Vatikáni zsinat a Szentírás centrális jelentőségének hangsúlyozásával egyúttal biblikus hangvételre is ösztönzött és ezzel is sokat segített egymás megértésében. Túl a nyelvi nehézségeken, gondolkodásbeli, strukturális eltéréseink vannak. Más formában gondolkodunk. Röviden: a római katolikus teológia az igazságok hierarchiáját ismeri, az evangélikus teológiai gondolkodás koncentrikusan gondolkodik, a körök közepében Krisztussal. Az őszinteség jegyében megmondjuk mindig azt is, amiben nem tudunk egyetérteni, ha a szót vagy terminust már értjük is (Mariologia, Péter hivatcla stb.). Eredményes dialógus alapfeltétele mindig az őszinteség. — 2. Nyitott. Egymás felé is, a jövő felé is. Egymás felé úgy, hogy hajlandók vagyunk egymástól tanulni is, hiszen mindkét fél rájött már arra, hogy elfogadni és adni egyaránt tudni kell a párbeszédben. Kétirányú forgalom van (two-way traffic) a mi dialógusunkban is. — Nyitott dialógusunk a jövő felé is olyan értelemben, hogy nincs kötve, eleve meghatározva, mit kell mindenáron elérnünk. Ez a nyitottság szabadságot biztosít, de egyben kockázatot is jelent. — 3. Türelmes. Nem hisszük, hogy egy-két év alatt meg tudjuk gyógyítani azt, amit négy és fél évszázad elrontott. Itt hosszú ideig tartó terápiára van szükség. A gyógyulást a sürgetés, türelmetlenség csak akadályozza. Türelemmel kell meghallgatni, ha a másik fél nem érti azt, ami nekünk egészen evidens. Türelem kell ahhoz is, hogy elviseljük a mindkét egyházból jövő kritikát: van, aki elhamarkodott gyorsasággal vádol, van, aki csiga- lassúsággal. A türelemben a Közös Bizottság tagjainak rendszerint a saját egyházi háttér felé kell nagyobb terhet vállalni. — 4. Mély. Nem maradt a felületen. Nem dicsekszünk teátrális, szenzációs sikerekkel. Ezek tiszavirág-életűek lennének. Megkeressük közös történetünk évszázadaiban és az igazság mélységében azt, ami valóban egy. A nagy meglepetés mindkét oldalról az volt, 224
