Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)

1980 / 4. szám - TÁVLATOK - Széll Margit: Kreativitás és keresztény konkreativitás

nem továbbment azoknál, anélkül, hogy a még fennálló törvényeket megszüntette volna. Új értékrendet, szemléletet teremtett, főleg azonban kézzelfoghatóvá tette az élt erkölcsöt, ami idegen a nem kreatív moralistáktól . . . Aki teremtő-alkotó módon akar élni, az magától mindig többet követel, mint másoktól, — s ez így van az erkölcsi síkon is. A keresztények számára Jézus az alkotó erkölcsösség kimagasló és páratlan mintaképe. Mindig voltak és vannak emberek, akik értékeket teremtenek és az erkölcsösségnek olyan indításokat adnak, amelyekre a pusztán szavak követői képtelenek" (Mérleginterjú, 1975/4. 318.). - Őrzi a hagyomány folytonosságát, miközben megteremti az új szövetséget (Mk 14,24). Jézus élete, mint sok, korát megelőző egyéniségé, kortársai előtt kudarcnak tűnik. Nem értik, mit akar, szenvedésében és halálában pedig egyedül marad. Mindezt feldolgozza lelkében és ezért még legyőzötten is vádlói fölé kerül (Jn 18,19.ff.).

Az apostolok Jézus szándékát csak a Szentlélek eljövetelével értették meg. Az em- mauszi találkozás és a pünkösdi események után jutottak el küldetésük értelmének a „csúcstapasztalására'’, hogy azután teljes meggyőződéssel bevessék erejüket, sőt életüket is az evangélium szolgálatába. Az apostoli időktől kezdve nyilvánvaló, hogy az egyházban a Lélek Törvénye érvényesül: a hűség és a fejlődés szolgálata.

„A SZIMFONIKUS EGYHÁZ” magában foglalja a múlt örökségét és napjaink szükségletét — írja A. P. Liégé (Pour une Église symphonique, ICI 1972/10.). Az ősegyházban a különböző kultúrájú egyházközségek más és más nyelven fogalmazták meg hitvallásukat, végezték liturgiájukat, mégis összefűzte őket az egység köteléke, és a felmerülő nézeteltéréseket ismételten egyeztették (ApCsel 15.f.). A kezdeti hitélményhez hasonlóan a korok változásaiban az egyház mindig újra átéli hitében és alkotó erejében való megújulását.

„A hit az új kultúrákkal történt szembesülése során éppen a krisztusi megtestesülés rendjéhez, való hűségében mindig felismeri azt az alkalmat, hogy újra megtalálja teremtő energiáját, azaz, hogy képes legyen gyökeret ereszteni az emberi élet minden területén úgy, hogy az egyház mindig megtalálja helyét a világban” — írja M.-D. Chenu (St. Thomas innovateur dans la créativité d’un monde nouveau, Congresso Internaz. Róma-Nápoly, 1974. 27—34.).

A 2. Vatikáni zsinaton az egyház belátta, hogy intézményeiben, tanításában, nyelvezetében meg kell értetnie magát korával és ki kell tárulni a világ felé. János pápa meghívta kora teremtő egyéniségeit, hogy közülük csak de Lubac, Rahner, Congar, Chenu személyét említsük. És mivel a közösség talaja eléq érett volt, a kezdeményezéseket be is fogadták. Ezt a megújulást azonban lassú, fáradságos folyamat, sokaknak évtizedes munkája előzte meg. Az említett újítók, és még igen sokan, hosszas mellőzés, számos kudarc és szenvedés után látták csak meg munkájuk gyümölcsét. Másoknak viszont az elhaló búzaszem módjára kellett százszoros termést hozni. Az önkéntes áldozat, a névtelen és az elismerés nélküli munka nem az evilági kreativitás törvényei szerint érvényesül, hanem Krisztus misztériumában nyeri el jutalmát.

A Teremtő Lélek az egyházban

„Ma egyre inkább megértjük, hogy a kinyilatkoztatás ökonomikus, azaz Isten azt az emberek üdvösségéért adta —, és funkcionális, tehát beállította egy cél szolgálatába. Ez azt is jelenti, hogy Isten misztériumát nem úgy közölte velünk, ahogy Ö önmagában van, hanem inkább abban, amit értünk tesz a Szentlélek erejével” — írja Y. Congar (La recherche théologique, Recherches et Débats, 1966. 194.).

A SZENTLÉLEK ott működik minden emberben. A szentségek vételében azonban hatékonyabban árasztja erejét, mert a felvevők kifejezve jóakaratú készségüket, tudatosan kérik és fogadják be ajándékait. Amikor Jézus nyomán az apostolok kézrátéteJlel továbbították a Szentlelket, kiválasztották az első lelkipásztorpüspököket, és ezzel biztosították, hogy Jézus művének folyamatos, élő szervei legyenek. Hirdessék az igét (lo- goszt) magyarázatukkal (didaszkália) pedig lényege szerint őrizzék és adják tovább. A Szentlélek így különösképpen működik az egyházban, a pápa, a vele egységben lévő püspökök és papok lelkipásztori szolgálatai útján, hogy tanításukkal, a szentségek kiszolgáltatásával és életük példájával erősítsék a híveket. A Szentlélek szól bennük, és mindnyájan vele együtt mondják: Abba, Atya! (Rám 8,15). A Lélek azonban nemcsak a szervezeti egyházat újítja meg, hanem személyesen is tevékenykedik a hívők lelkében, „ott fú, ahol akar” (Jn 3,8).

A ZSINAT UTÁN TÍZ ÉVVEL szinte mindannyian csalódottan úgy láttuk, hogy a nagy emberi erőfeszítések nem hozták meg a kellő eredményt. A liturgikus megújulások elle218