Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 4. szám - TÁVLATOK - Széll Margit: Kreativitás és keresztény konkreativitás
módjuk lesz később önként beilleszkedni a szabadon választott közösségbe. Ha a teremtő adottságú egyén mindezek mellett megfelelő ítélőképességgel és alkalmazkodási készséggel is rendelkezik, akkor eljut egyéni felismerésének csúcstapasztalására (peak experience), ilyenkor úgy érzi, hogy már akadálytalanul valósíthatja meg önmagát és építő törekvéseit. A TEREMTŐ GONDOLKODÁS tényezőit 1. P. Guilford (The structure of intellect, Psych. Bull. 1956. 4.) egy háromdimenziós modellen ábrázolja. Megállapítja, hogy a konvergens gondolkodású egyén mindig az egyedül helyes, a szerinte legjobb megoldást keresi, és azután abban megállapodik (sztatikus szemléletű). A teremtő egyéniség rendszerint divergens szemléletű. Különböző irányokban és szüntelenül új megoldásokkal próbálkozik. Nem kötődik egyes részletekhez, de nem is túlozza el saját szempontját az egésznek a rovására. Az egyéni túlzás egyébként gyakori veszélye a teremtő egyéniségnek. Ezért mindinkább arra kell törekednie, hogy megértse a másikat, és ki merje mondani azt is, ha nem ismer valamit. Felfigyel az olyan jelenségekre, amelyek mellett mások érdektelenül haladnak el. A kreatív gondolkodást hajlékonynak mondják, mert az átlagnál gyakrabban és gyorsabban vált át egyik területről a másikra, anélkül, hogy elveszne a külsődlegesbe, a mellékesbe. A kreatívek mégsem döntenek elhamarkodottan, megoldásaikban könnyedén alkalmazkodnak az adottságokhoz. Egyszerre sok ötletet mozgósítanak, és a jelentősebbeket kiemelik a megszokott összefüggésekből. A különböző jelenségek hátterében megtalálják az azonosságot. A problémához fokozatosan közelítenek és mintegy „bekörözve”, egyre közelebb jutnak a helyes megoldáshoz. Általában ott kezdenek elmélyedni a gondolatokban, ahol azt mások abbahagyták. Ezért az „előreugrásért” azonban gyakran fizetniük kell. Egyesek külsőleg utánozzák le ötleteiket, mások viszont féltékenyen kizárják őket soraikból. A KREATÍV CSELEKVÉS FOLYAMATA hasonlítható a probléma-megoldáshoz (Guilford). A legelemibb formája a megoldásnak — 1. a próba-szerencse módszer. Ha egy próbálkozás váratlanul sikerül, az illető utólag tudatosítja a menetét és a helyes felismerést felszabadulás és siker érzése követi. — 2. Amíg a tervszerű elemzésnél az illető már korábban elgondolja a probléma összefüggéseit és a várható megoldásokat, addig az igazán kreativ egyén — 3. inspirált módon közelíti meg a kérdést, azaz minden előkészítés nélkül, ösztönös érzékenységgel és bizonyos naiv jóhiszeműséggel szemléli az eseményeket. Nem mérlegel túlzottan, éppen ezért széles tapasztalati sávot tud egybefogni. Aki sokat racionalizál, már eleve kiszűri tapasztalatai nagy részét és nem enged elég lap- pangási időt arra, hogy sejtése a tudatalattiból feltörjön. Viszont, aki tud várakozni, annak rendszerint hirtelen belátással világossá válik a megoldás. Ezt a „áhá"-élményt mély érzelmek kísérik. Jung és Fromm a kreatív folyamatot nőies jellegűnek mondja, mivel a felismerés úgy tör elő a tudattalanból, mint anyja méhéből a gyermek. Ezért szükséges az énnek bizonyos elengedése, ellazítottsága, játékossága. A megoldási szakasz viszont már komoly férfimunka, mert meg kell küzdeni a környezet ellenállásával, visszamenőleg az egész folyamatot igazolni, ellenőrizni, kipróbálni és rendszerezni kell (A. H. Maslow Detense and growth, Merill-Palmer Quart. 1956. 3.). Mivel a teremtő gondolatok hirtelen törnek fel, nincs idő hosszas kifejtésre vagy meghatározásra, hanem rendszerint az illetők gondolataikat kulcsszavakba foglalják, vagy a meglévő szavaknak új értelmet adnak. Amikor 1934-ben M.-D. Chenu kiadta a „Dimensions nouvelles de la chrétienté" című munkáját, akkor a „dimenzió" még egészen új szó volt. Ő kapcsolta hozzá a keresztényhez és ezzel sajátos jelentést adott neki. Mint írja: „Az ,Isten Szavát' is különböző szinten, mégis egybefogott jelentésében fogalmaztam újjá. — Az evangélium primátusa' volt teológiám kiindulópontja. Harminc év múlva a Zsinat újra megfogalmazta... A harmincas évektől az ,esemény' szó is új jelentést nyert az egyházban: olyan ,hely’ vagy .történés', ahol nekem kell felismernem Isten Szavát. Ez a meglátás szorosan összefügg az ,idők jeleivel' (János pápa kulcsszava), amelyek nem mások, mint az evangélium szerint értelmezett események. . . Engem nagyon érdekei a szavak fejlődése, - folytatja Chenu, — mert ezek jelzik a történeti érést. Menet közben összeállítottam egy kis zsinati szótárt, amiben ötven olyan új (kulcs) szó van, ami körülbelül tizenöt éve lett használatos a teológiában, de a Zsinaton vált elfogadhatóvá. Ilyenek például: evolúció, üdvösségtörténet, püspöki kollegialitás, Isten népe, stb.” A kreativitás különböző szinteken valósulhat meg. B. Ghiselin (The creative process, Utah, 1955.) a fokozatok mértékét a meglévő feltételek újjárendezésében látja. /. Taylor viszont a kölcsönös érintkezés és a külső változtatás hatékonyságát tekinti mérvadónak. A teremtő cselekvés legalapvetőbb formája az expressziv szint, amelyben az egyénnek, főleg a gyermeknek szabad lehetőséget adnak önmaga kifejezésére, a tárgyak átren216
