Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kerekes Károly: Kreatív katekézis szekularizált világunkban
bér re-kreációjában, újjáteremtődésében. Tehát a kreatív katekézisben is. Kiemelve, hogy a kereszténységnek ezen a téren különösen jó lehetőségei vannak. — 21. Trencsényi-Wal- dapfel Imre fordításában, Bp. Franklin 1950. - 22. Az újszövetségi Szentírásban a „daimo- nion” általában „gonoszleiket” jelent. Eredetileg titokzatos isteni tűz, amely mind a pusztító, mind az életadó szellemi erőnek is neve. Szókrátésznél az utóbbinak szabad megnyilatkozásáról van szó. — 23. Ennek a problémának pedagógiailag egyik legpozitívabb kidolgozása a brazíliai Paulo Freite németül is megjelent műve: Erziehung als Praxis der Freiheit, Berlin-Stuttgart 1974. - 24. 2Kor 3,17. - 25. Ter 1,28 - 26. ApCsel 1,8. - 27. K. Rahner, Glaube, der die Erde liebt, Herder 1966. - 28. J. B. Matz, Themen zur Präsenz der Kirche in der Gesellschaft, a „Kirche im Gespräch”-ben, Freiburg—Basel—Wien 1971. — 29. E. Stammeier idézi D. Solle „Hitvallásából”. — 31. Vö. A. Frossard típusú fiatalok „Van Isten, én találkoztam vele” messzehangzó kiáltásai sokasodnak. — 32. A. 2. Vatikáni zsinat „Ad Gentes" 4. fejezete. - 33. A szentmise Glóriájának zárószavai. AZ EGYHÁZ legyen kész arra, hogy végrehajtson intézményén minden olyan egyszerűsítést, amely lehetővé teszi számára, hogy a holnapi nagy változások közepette hűséges maradhasson alapvető és szükséges struktúrájához. Eközben semmit sem veszíthet el abból, ami a lényege: Isten jelenlétének jele a világban, a megkereszteltek közössége, az evangélium tanúságtevőié, akik az eukarisztiában valósággal jelenlévő Krisztus körül egyesültek és akiket a Szentlélek vezet, Aki tetszése szerint sajátmaga osztja szét kinek-kinek adományait és a szolgálatokat. Max Thurian UGYANAZ A SZENTLÉLEK nemcsak a szentségek által és a papi szolgálatok áltol szenteli meg, vezeti és ékesíti eredményekkel az Isten népét, hanem ajándékait „tetszése szerint osztva kinek-kinek” (1Kor 12,11), különleges kegyelmeket is oszt szét a különböző rendű-rangú hívek közt. E kegyelmekkel alkalmassá és készségessé teszi őket különféle munkák és feladatok vállalására az egyház megújhodásáért és üdvös továbbépítéséért - az apostol szava szerint: „A Lélek ajándékait ki-ki őzért kapja, hogy használjon velük” (1Kor 12,7). Ezeket a karizmákat, akár a legragyogóbbak közül valók, akár egyszerűbbek és általánosabbak, hálaadással és vigasztalással kell fogadnunk, minthogy kiváltképp alkalmasak és hasznosak az egyház szükségleteinek szempontjából. Nem szabad vakmerőén kívánkozni a rendkívüli adományokra és elbizakodottan nem szabad tőlük remélni az apostoli munkálkodás gyümölcseit. A valódiságukról és fegyelmezett gyakorlásukról való ítélet azokra tartozik, akik elöljárók az egyházban, és akiknek különösképpen feladatuk — nem a Lélek kioltása, hanem az, hogy vizsgáljanak meg mindent és a jót tartsák meg (vö. 1Tesz 5,12.19-21). Lumen Gentium 12. 213
