Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kerekes Károly: Kreatív katekézis szekularizált világunkban
és tárgyalása külön értekezést igényel.) - Az átöltöztetés old, színez, közelebb visz, de sohasem helyettesítheti az eredetit! — c) Képzeletbeli folytatás, kiszélesités. - El kell ismernünk, hogy vallásos életünkben igen nagy szerepe van a fantáziának. A valóság horizontja sokkal tágabb, mint az igazolható tényéké. A jól kiművelt fantázia nemes, mély érzelmeket fakaszt, sztatikus szimbólumokat és dinamikus rítusokat alkot magának a szűkös tényvilág és a tágabb valóság-világ összekapcsolására.20 Az irgalmas szamaritánusról szóló szentírási szakasz könnyen mozgat, különösen a fiatal fantáziát. Kimeríthetetlen téma-lehetőség rejlik benne az egyéni nyelvi, az alkotó művészi, és az életsorsokat teljesen szabad asszociációkkal továbbszövö megfogalmazásokra. Pl. hogy mit élhetett meg külön-külön mindegyik szereplő személy a nagy bűntény, a nagy találkozás, a nagy emlékek hatására . . . Lélektani tény, hogy aminek a megvalósításába — ha csupán fantáziánk alkotó közreműködésével is — önzetlen és lelkes munkát fektettünk, annak értékes és maradandó voltában könnyebben hiszünk. A példabeszéd már ismert katekézisi bemutatása után először is a nyelvi megnyilatkozás terén ébresztgessük, fejlesztgessük növendékeinkben a kreatív erőket. Pl. Mi indíthatta útnak a kárvallott embert? Miket mondhatott a támadóknak? Hogyan emlékezett vissza később az átélt borzalmakra? — Mindezeket a személyes beleélés alapján elmondott vagy leírt reflexiókat úgy értékeljük, hogy a növendék milyen teremtő nyelvi képességgel tudja magát kifejezni egy-egy vallási problémáról. Nyelvi kifejezései minél inkább eltérnek a vallásos élmények vagy tanítások megfogalmazásában a hallott, vagy olvasott kifejezésektől, annál őszintébbnek és „igazabbnak" kell elfogadnunk a tárgyhoz kapcsolódó érzelmeit és meglátásait. Féljünk az „előregyártott elemekből összerakott” beszámolóktól, mert azok legtöbb esetben csupán holt ismeretek, hamisgyöngyök! Azután az alkotó művészet kifejező eszközeivel a megjelenítő fantáziájukat állítjuk feladatként eléjük. Pl. Rajzoljátok le, fessétek meg vagy bármi más módon jelenítsétek meg a tájat, ahol az esemény lejátszódott! Vagy: Rajzoljátok meg saját elgondolástok szerint az esemény egyik részlet-mozzanatát! Beszélgetéseink alapján két vagy három hittanos a következő találkozásunkra (audiovizuális eszközök felhasználásával) állítson össze néhány- perces műsort! — A művészet nyelvén megfogalmazott személyes kreativitás, amit a kiértékeléssel közösségi élménnyé avatunk, elmélyíti és maradandóvá teszi a pusztán nyelvi megfogalmazásokat. És végül a jövőt megálmodó teljesen szabad asszociációknak is utat kell nyitnunk. Talán ezen a téren mutatkozhatnak meg a növendékek (és a katekéták) kreatív erői a leghatékonyabban. És ez segíthet feloldani a stressz-hatásokat, lelki béklyókat, amelyeket a már felnőttebb katekumenek így fogalmaznak meg: drill, konfliktus, szorongás, mameluk tekintély-tisztelet, szolgalelkűvé nyomorító képek Istenről, egyházról, hitről .. . Ilyen kérdést tehetünk fel a növendékeknek: Képzeld magad a tárgyalt szentírási szakasz bármelyik szereplőjének a helyébe: ez után az esemény után te hogyan folytatnád az életedet? — Igaz, előbb a katekétának kell megtanulnia „álmodozni”, asszociálni és disszociáíni, mert végeredményben ilyen felszabadult-felszabadító lélegzés ám a katekézis, — ha kreatív! A kreatív katekézis éltető Lelke Szofoklész Antigonéjának korunkban is legtöbbször idézett sora: „Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb...”21 Az antigonéi ember csodálatosságának titka ugyanaz, ami az ugyancsak minden korban megcsodált szókrátészi emberé: a kreóni zsarnokságok közepette is szabad cselekvésre képesítő „daimonion”,22 az örök értékek felé mindig nyitott szabad lelkiismeret. Ahogy fentebb az elméleti lehetőségekkel kapcsolatban láttuk, ez maga „a szabadság a jóra". (Szemben a sokszor emlegetett „Freiheit zum Tode”, szabadság a halálra, jelszóval.23) — Mindez így azonban csak képlet, legjobb esetben eszme. Keresztény tanításunk szerint az ember szabadságának fogantató őselve a SzentlélekI A kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy Szentlélek nélkül nincs sem teremtés, sem újjá- teremtés, és „ahol Isten Lelke, ott a szabadság!"24 Ha katekézisünk valóban „ars Christia- nos educandi”, a krisztusi életre való belenövesztés mestersége, akkor ez a „mesterség” csak szentlelkes lehet! Szentírásunknak van egy könyve, amely külön a keresztény élet kibontakozásáról, permanens újjáteremtődéséröl szól: az Apostolok Cselekedetei. Talán sehol sincs olyan bőséges példával illusztrálva, hogy a keresztény életnek minden mozzanata — a szándék megfoga- násától a végrehajtások diadalain és kudarcain keresztül, a sikerért megfogalmazott hálaimáig és a sikertelenség miatti őszinte bűnbónattartás vállalásáig — a Szentlélekből for- rásozik. Mert hiszen a siker a Szentlélekkel való együttműködés gyümölcse volt, a sikertelenség viszont a kreativitás Leikével való együttműködés hiánya, elmulasztása. 211
