Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)

1980 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Meves, Christa: Az egészséges nemi nevelésről

A szülők a nevelési tanácsadásnál gyakran teszik fel azt a kérdést, hogy milyen kortól kezdve aludjanak külön a fiúk és a lányok. Szükséges-e egyáltalán a testvéreket elválasztani egymástól? Nem segíti-e ez jobban a korlátozó nemi erkölcsöt, a prüdériát, a nemi szorongás kialakulását? Vajon az ilyen tilalmak nem inkább előidézik-e a testvérek közötti vérfertőzés veszélyét, mintsem akadályozzák? — Ezt a kérdést a gyakorlatban sokkal könnyebb megválaszolni, mint sok elméleti fontolgatással. A megfigyelés arra tanít, hogy a fiú és leány testvérek az iskoláskor előtt rendszerint már csak kényszerrel hajlandók arra, hogy közös szobában, vagy éppen egy ágyban aludjanak. De legkésőbb a pubertás előtti korban, a másodlagos nemi jegyek megjelenésével a gyermekek önként kívánják a külön szobát, és azt, hogy az öltözésnél magukban legyenek. A szeméremérzet tehát automatikusan lép fel, legkésőbb a testi elváltozás idején, még akkor is, ha a szülők már korábban meztelenül mutatkoztak gyermekeik előtt. Szembetűnő, hogy a fiúk fokozottabban tiltakoznak a meztelenség ellen. Hatéves koruktól fogva ... átmenetileg egészen szembefordulnak a lányokkal ... A fiúknak ez a visszahúzódó elutasítása éppoly kevéssé mondható nevelési manipulációnak, mint ahogy tavasszal a tulipán kivirágzását nem lehet csupán a kertész munkájának tulajdonítani. A szeméremérzetnek fejlődéslélektani értelme van, ezért abban a korban jelentkezik, amikor a gyerekek már többé-kevésbé tudatosan nemi izgalmat élnek át... Élményüket ijesztő és szorongó eseményként tapasztalják meg, innen ered — mint védekezési mechanizmus — az az igény, hogy elkülönüljenek, elrejtsék, betakarják magukat. Minden mesterkélt elmélet nélkül is, ezen a téren nagyon egyszerűen lehet nevelni. El kell választani a különböző nemű testvéreket legkésőbb akkor, amikor kifejezetten kívánják. A halk és gátlásosabb gyermekeknél, akik egyébként sem szokták kifejezni kívánságaikat, a serdülőkori, testi elváltozások indokolják az elválasztást. Ha ugyanis manipulálunk a gyermekek érzelmeivel, akkor nem neveljük őket egészséges és korukkal arányos életküzdelemre, éppúgy, mint ahogy az embert a fogai kihúzásával sem szoktathatjuk az egészséges rágásra. A lelkibeteg emoerek megfigyelése is igazolja, hogy az olyan gyermekek, akiknek szeméremérzetét időben nem vették figyelembe, felnőttkorban fokozottabban prüdek lesznek, telve szexuális szorongással és gátlással —, vagy éppen belevetik magukat a gátlástalan nemiség sodrába, ami azután egy életre nyomorulttá teszi őket, mert az én-te közti sze- retetkapcsolat vágyát a korai nemi kapcsolatokkal eltorzították.

... A növekvő gyermeknek az az igénye, hogy elfedje magát, — szükségszerű fejlődési lépés. Elkezdődött nála a nemek közötti elválási folyamat. A gyerek tudatára ébred, hogy nemileg csak „félember”, olyan, mint akit elszakítottak önmagától, akit kiűztek a védettségei nyújtó és elrejtő paradicsomból. Az ilyen érzések ebben a rejlódési szakaszban szükség- szerűek, mert az ember csak a tevékenységek és az ösztönzések ilyen talaján állva növekedhet tovább.

A szeméremérzetnek valószínűleg van még egy segítő funkciója is: megőrzi és beborítja az egyéniséget és így megvédi attól, hogy elsietett, túlzottan bizakodó, veszélyes meggondolatlansággal lépjen az élet új földjére. A szeméremnek kultúrát segítő szerepe is van, mintegy üvegbúrát borít az egyénre, mialatt az én megerősödhet és a tartós tanulási folyamat idején összeszedettebben növekedhet.

J. lilies biológus mutatott rá ezekre az összefüggésekre. Ö írja, hogy: „A szemérem rokon a lelkiismerettel és mint egy őr, óva int bennünket, és megakadályozza, hogy olyasmit tegyünk, amit alapjában véve nem akarunk megtenni, még akkor sem, ha az annyira csábítónak is mutatkozik. Első pillantásra ugyan meggyőzőnek tűnik az a vélemény, mely szerint egyik oldalon áll az, hogy tegyük félre az álszemérmet, térjünk vissza a természeteshez, a vidám, érzéki élvezetekhez, a paradicsomi békéhez —, míg a másik oldalon a prüdéria, a hazug erkölcsiség, a szorongás és az elavult nemi erkölcs áll. Ámde ez a felfogás vészesen leegyszerűsített, és épp ezért félrevezetőén hamis ... Szükségesek az értelmes nemi felvilágosítások, amivel leküzdjék a tudatlanságot, de ezeknek nem szabad a szeméremérzetet lerombolni. Inkább még jobban fel kell hívni a figyelmet jelentőségére, arra, hogy felismerjék a szemérem egzisztenciális értékét... Az ember szeméremérzet nélkül lelkileg nyomorék, és sokkal felkészületlenebb az emberhez méltó nemi életre, mint az, akinek nincsenek kielégítő ismeretei arról. A szeméremérzet megszüntetése kiteszi a lelket a fertőzési veszélynek, ami sokkal rosszabb, mint ha a test immunizáló folyamatát szüntetnék meg...

Nemcsak a pszichopatológia tanít minket arra, hogy a túl korán kezdett nemi tevékenység megállíthatja a szellemi-lelki kibontakozást, hanem a fejlődéslélektan is komoly érveket hoz. Hildegard Hetzer írja: Azt a követelményt, hogy a nemzési, illetve fogamzási érettséget elért serdülő ne éljen azonnal nemi életet, nemcsak a társadalmi érettségének a hiánya kívánja meg és nem is csupán elavult erkölcsi kérdés. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a korán kezdett nemi érintkezés a serdülőket a személyiség eltorzulásához vezeti. Beszűkül, vagy éppenséggel teljesen leáll a kulturális továbbfejlődése... Felléphetnek béíeges, hibás magatar191