Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Meves, Christa: Az egészséges nemi nevelésről
tások, valamint neurózisok is, vagy az illető különböző pótkielégülésekbe menekülhet, amelyek már káros szenvedélyek lehetnek. Az olyan lányok előtt, akiknek a technika korában kell felkészülniük az önálló gondolkodásra és hivatásukra, szükséges, hogy ez a nézőpont is világos legyen. Tévedés azt hin- niök, hogy majd lelkileg egészséges, és örömet szerző gyermekeik lehetnek, ha ezekért nem hoznak megfelelő áldozatot... Ha úrrá akarunk lenni a mai technikai-gazdasági élet egyoldalúságain és visszásságain, akkor olyan értékekhez kell fordulnunk, amelyeket nem lehet pénzért megvásárolni. Ilyenek például a másik emberről való gondoskodás, feltárult nyitottság mások felé, sőt saját, belső világunk felé is. Törekedjünk arra is, hogy tudjunk kis dolgoknak örülni, és teremtsünk békét személyes hatáskörünkben. Szükségünk van arra, hogy emberi beállítottságunk megváltozzék ez a változás a nő tevékeny részvétele nélkül elképzelhetetlen. (Christa Heves „Erziehung zur keife und Verantwortung" című könyve — Gesunde geschlechtliche Erziehung című fejezetéből részletek.) A BENSŐSÉGES HÁZASTÁRSI ÉLET- ÉS SZERETETKÖZÖSSÉG a Teremtő műve, a maga törvényhozásával ő szabályozza, és a házassági szövetségkötés, vagyis a személyes és visszavonhatatlan beleegyezés hozza létre. így egy, az Isten rendelese folytán szilárd intézmény keletkezik — még a társadalom nyilvánossága előtt is — abból az emberi aktusból, amellyel a házastársak egymásnak adják önmagukat és elfogadják a másikat; ez a szent kötelék pedig — mind a házastársak és a gyermek, mind a társadalom érdekében - már nem függ az emberi döntéstől. Maga Isten a szerzője a házasságnak, amelynek javai és céljai vannak, és ezek mindegyikétől igen nagy mértékben függ az emberi faj fennmaradása, az egyes családtagok személyes fejlődése és örök sorsa, továbbá magának a családnak és az egész társadalomnak a méltósága, biztonsága, békéje és jóléte. A házasság intézménye és a házassági szerelem természetszerűleg irányul utódok létrehozására és felnevelésére; ez mintegy betetőzése és a koronája. A férfi és a nő továbbá a házasságban „már nem két test, hanem csak egy" (Mi 19,6), személyük és tevékenységük bensőséges kapcsolatában egymás kölcsönös segítségére és szolgálatára vannak, egységüket átélik és egyre szilárdabban érzik magukénak. Ez a bensőséges egyesülés - hiszen itt két személy kölcsönös önátadásáról van szó — nemkülönben a gyermekek érdeke is, a házastársak teljes hűségét követeli meg, és sürgeti, hogy felbonthatatlan legyen egységük. Krisztus Urunk bőségesen megáldotta ezt a sokoldalú szeretetet, amely az isteni szeretet forrásából eredt, s Krisztus és egyháza egyesülésének mintájára jött létre. Ahogyan ugyanis egykor a szeretet és a hűség szövetségéből sietett Isten a népe elébe, úgy most a házasság szentségén keresztül találkozik az emberiség Megváltója és az egyház Jegyese a keresztény hitvestársakkal. Velük is marad, hogy, amiként ő szerette az egyházat, ugyanúgy szeressék egymást a házastársak is, kölcsönös odaadással és örök hűséggel. Az igazi házastársi szerelem az istenszeretet megnyilatkozása lesz. Krisztus megváltó ereje és az egyház üdvöt szerző tevékenysége irányítja és gazdagítja, hogy a házastársak valóban eljussanak Istenhez, magasztos atyai és anyai hivatásukban pedig segítséget és erőt kapjanak. Ezért a keresztény házastársakat külön szentség erősíti meg állapotbeli feladataikban és méltóságukban, sőt erre mintegy fel is szenteli őket; ennek erejével teljesítik házastársi és családi kötelességeiket, ez tölti el őket Krisztus szellemével, amely egész életüket hittel, reménnyel és szeretettel hatja át: így halad előre egyéni tökéletesedésük és egymás kölcsönös megszentelése, tehát Isten együttes megdicsőítése. Egyház a mai világban, 48. 192
