Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Lukács László: Lelkipásztori fölkészítés a párválasztásra
TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK Lukács László LELKIPÁSZTORI FÖLKÉSZÍTÉS A PÁRVÁLASZTÁSRA I. A 2. Vatikáni zsinat szerint ,,a kinyilatkoztatásban a láthatatlan Isten lángoló szereteté- nek gazdagságából mint barátaihoz szól az emberekhez, társalog velük, hogy őket meghívja és befogadja a saját közösségébe."1 A kinyilatkoztatás nem pusztán ismeretek halmaza, hanem Isten magaközlése, életének feltárulkozása. Ennek megfelelően a katekézis nem csupán hitoktatás, nem érheti be azzal, hogy az Istenről szóló igazságokat, a keresztény élet törvényeit ismerteti. A keresztény életre kell ránevelnie s keresztül az életen a krisztusi halálig elvezetnie a rábízottakat. A katekéta nemcsak a célokat jelöli meg és a korlátokat tűzi ki, hanem a lelkek igazi pásztoraként óvja és irányítja Krisztus útján tanítványait. Elsősorban a fiatalokat kell segítenie egyéniségük kibontakoztatásában, az életben való eligazodásukban. A hitre és a keresztény életre nevelő lelkipásztor tekintete átfogja a fiatalokat érő hatások egész horizontját. Számba veszi, mi minden neveli, és viszont: mi károsítja a rábízottak hitét és személyiségét a maguk korában és környezetében. De egyenként is fölméri, hogy család és iskola, szőkébb és tágabb környezet milyen értékeket alakított ki, esetleg milyen sérüléseket okozott, vagy milyen értékek kialakulását gátolta meg: hogy a környezetből származott károkat orvosolni, a hiányokat pótolni tudja. Az élet — és a keresztény élet — egyik fontos kérdésköre a fiúk és a lányok kapcsolata, a párválasztás, végül a házasság és a családi élet. A tizenévektől az élet alkonyáig húzódik e három önálló, egymáshoz mégis szorosan csatlakozó terület. Közepén az egyik legfontosabb emberi kapcsolat, a házasság áll. Nemcsak saját boldogságukat teremthetik meg oz emberek azzal, hogy jó házastársat választanak maguknak, s egymásnak jó házastársává lesznek; családi életük harmóniája biztosíthatja gyermekeik egészséges fejlődését is; egymás és gyermekeik iránti szeretetük minősége pedig megszabja istenszeretetük jellegét is. A zsinat utáni években sokon fölfigyeltek arra, hogy a század első felében erkölcstani és lelki könyvek a kelleténél többet foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel, nemegyszer beléveszve lényegtelen részletkérdésekbe. Az utóbbi két évtizedben viszont mintha az ellenkező végletbe jutottunk volna: számottevő katolikus publikáció hazánkban évtizedek óta nem jelent meg, s az ifjúsággal foglalkozó lelkipásztorok is lehetőleg inkább elkerülik a témát, sőt könnyen zavarba jönnek, ha a fiatalok hozzák szóba, tanácsot, fölvilágosítást kérve, a követendő magatartási normákról érdeklődve.2 Az elhallgatást érthetővé teszi, hogy a fiatalok egyik legbonyolultabb, szerteágazó és messzi következményekkel járó, bizonytalan és homályos kérdéshalmazában kell rendet és világosságot tennie annak, aki vállalkozik a lelkipásztori irányításra ezen a területen is. Pedig nem könnyű keresztény módon végigjárni a szerelem állomásait a megismerkedéstől a házasságig, majd a házasságban életük fogytáig — a keresztények joggal várhatják el tehát pásztoraiktól, hogy közösségben és négyszemközt nyújtott útmutatásukkal segítsék őket ezen az úton.2 Négy különböző tényező nehezíti a tisztánlátást. 1. Kevés területe van az életnek, ahol a fiatalok annyi hajótörött sorsot látnak maguk körül, mint a házasságokban. A meglévő rossz házasságok közvetlenül és közvetve is csökkenthetik a párjukat keresők esélyeit arra, hogy ők jó házasságot hozzanak létre. a) Közvetlenül: Ha saját szüleiknek házassága sem bizonyult sikeresnek, akkor már kisgyermekkorukban érhették őket később alig kiheverhető sérülések: legmélyebb érzelmi világukban, alapvető emberi viszonyulásaikban keletkezhettek olyan hiányok és torzulások, amelyeket legföljebb sok óv tudatos önreflexiója, türelmes önnevelése és áldozatos szeretete pótolhat ki vagy igazíthat helyre.4 b) Közvetve: Mind az életben, mind a művészetben kevés példát, mpdeHt látnak maguk előtt, amelyekből eszményeket, megoldási lehetőségeket tanulhatnak. Az irodalom és a film//ír' V' i'N ' .#v n I© t 181
