Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 3. szám - KÖRKÉP - Thiry István: Társas kapcsolataink próbatételei
fakadnak. Az érték valóságos tudomásul vétele nagymértékben meghatározza ezeket. Nagyon szükséges tehát az érték tudatos tanulmányozása és a megnyilvánulások állandó ellenőrzése. Azok az erős egyéniségek, akik magukról azt vélik, hogy mindig tudják, hogy a „másiknak" mi a jó, amíg ezzel a véleményükkel nem szakítanak, képtelenek megnyilvánulásaikban az értékirányú fejlődésre, és noha kezdetben valóságos értékléshez valóságos elkötelezettség csatlakozott náluk, később a torz megnyilvánulások révén ezek is lebomlanak. - A viszonzás várása szükségszerű következménye magának az értékelésnek, annyira, hogy ahol ez hiányzik, igazi személyes értékelésről sem lehet szó. A kierőszakolás és a teljes lemondás közt nagyon nehéz azt a középutat megtalálni, amely számol a józan megalkuvásokkal, de csak időlegesen és az arányok tekintetében. Jézus a mennyei Atya jókra és gonoszokra egyaránt nyitott szeretetét emlegetve, saját magát velünk azonosítva ösztönzi értékelésünket. Tudja, hogy mennyit jelent a „másik” szere- tete. Amikor követőinél ennek természetfölötti átértéklését szorgalmazza, az eddig birtokolt szeretet százszorosát ígéri. Az élet elvesztését értékirányú elkötelezettségként szorgalmazza. Saját maga is ilyen elkötelezettséget vállal általánosságban az egész emberiség iránt, de sajátosan is szűkebb baráti közössége iránt. Legnagyobb hangsúlyt azonban a megnyilvánulásokra teszi Jézus. A szeretet kettős parancsán túl a Hegyi Beszédben is összefoglalja a Törvény és Próféták tanítását abban, hogy amit magunknak akarunk, azt tegyük embertársunknak. És ezt nyilvánvalóan nem az „én aztán tudom, hogy mi a jó neki" szemellenzős magatartás támogatására mondta, hiszen ezt a magatartást a maga esetében is számtalanszor vissza kellett utasítnia. Hiába akart jót neki Péter, visszautasította erőszakoskodását. Akármennyire iránta való szeretetből sürgött-forgott Márta, a Mária által választott részt tartotta a jobbnak. Állandóan emlegeti a minden körülmények közt szükséges megnyilvánulásokat: kölcsönt, alamizsnát adni, az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit gyakorolni, feltétel nélkül meg- bocsájtani. A kölcsönösséget határozottan megfogalmazza közte és tanítványai közt. A kölcsönösség hiányát példabeszédekben, gazdagokra és farizeusokra mondott jaj-okban marasztalja el. Egyes, Júdásra tett kijelentéseiben is a kölcsönösség hiányának helytelenítése érződik. Kapcsolataink távlatai Csak az a miénk igazán, amit oda tudunk adni. Saját magunk is csak akkor vagyunk igzán a magunké, ha egész magunkat oda tudjuk adni. A veszni hagyással megtalált élet titka ez. Jézusnak, az életet adó barátnak titka. A búzamagé, amelyik elhalva százszoros termést hoz. A kereszté, amelyre Jézus felfeszítve mindenkit magához vonz. És mienké is mindannyiunké, akik gonddá, verejtékké, szolgálattá tördeljük életünket, hogy odaadjuk másoknak, akik Isten hazaváró mennyei házában örök életté rakják azt nekünk össze. Thiry István IGENÜNK nemcsak egymáshoz szóló. Nem csupán magunkat igenlő szó. Igenünk hitünkhöz tartozó. Igenünk reményünkhöz tartozó. Igenünk szerelmünkhöz tartozó. Közös a hitünk. Közös a reményünk. Közös a szeretetünk ... Igenünk a remény szárnyait kibontja, azét, amely elégtelenségeink kolonca, de azét is, mely értelmét nemcsak önmagában nézi. Igenünk segít remélni . .. Szeretni segít igenünk. Hogy azért is kigyúljon szeretetünk aki rászorul, aki gondokkal küszködik, akit unalom gyötör, és megértő szóra áhítozna, aki szeretett társát gyászolja, aki meghasonlott és fél önmagától. Igenünk segít, tanít a szeretetre. Igenünk tud megbékélni, jóvátenni, orvosolni. Igenünk kaput tár a szeretetnek. Josel Dirnbeck 180
