Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 3. szám - KÖRKÉP - Kiss László: A nemiség - történeti távlatból
Ä nemiség integrálása és a személyes felelősség Ma egyre inkább kibontakozik az a nézet, hogy a nemi erkölcs kérdéseit ne csupán az erkölcsi törvény „tárgyi modellje" alapján oldják meg, amely figyelmen kívül hagyja az emberi tényezőket. A nemiséget személyes szempontból tekintsük és kapcsoljuk össze a szerelemmel. Istennel találkozunk a kinyilatkoztatásban, de a valóság követelményeiben is. Az emberi természet pedig a valóság fontos tényezője. Az emberi természetet ne statikusan és elvontan szemléljük, hanem történeti és társadalmi összefüggéseiben, személyes sorsában, élethelyzetében. Hiszen már Jézus meghirdette: „A szombat van az emberért, és nem az ember a szombatért!" Aquinói Szent Tamásnál az emberi ész (ratio recta) teremtő módon alkotja meg az ember javát szolgáló erkölcsi normákat. — Csak később szűkítették be az emberi értelem szerepét a „változatlan természet” - a „lényegi rend" ismeretére, hogy deduktív módszerrel ezekből vezessék le az egész erkölcsi rendet. így a nemiségnek tárgyszerű szemlélete és a házasságon kívüli minden nemi cselekvésnek, érzésnek, gondolatnak „belső rosszá" való minősítése sokaknak okozott lelki küzdelmeket, — olyan aggályokat és kételyeket, amit a gyóntatok sem tudtak igazán feloldani. Szakadék támadt az egyház hivatalos tanítása és sok jószándékú ember mindennapi élete között, és egyre nagyobb lett az eltérés a tanítóhivatalbeli megnyilatkozások, valamint az erkölcsteológusok többségének álláspontja között. A Hittani Kongregáció nyilatkozott „A nemi erkölcs néhány kérdéséről” (1975. dec. 29-én), hogy szembeszálljon a „szellemi zűrzavarral", nehogy „fellazuljanak az erkölcsök és meginogjanak az erkölcsi normák és életmódok.” Ennek a „Nyilatkozatnak" sem hagyományhűségét, sem jó szándékát vitatni nem lehet. Kérdés azonban, hogy a Szent- írásból, az erkölcsbölcseleti elvekből, és az „egyház töretlen hagyományából" vett érvei mennyire átfogóak és meggyőzőek a Szentírástudomány, az erkölcsbölcselet és az egyháztörténelem mércéjével mérve; — továbbá még inkább kérdéses, hogy a csak negatívumokat tartalmazó, szigorú tilalmakkal, és az egyes emberi élethelyzetek különbségtétel nélküli megítélésével — illetve emberek elítélésével — elősegítjük-e a nemiség erkölcsi problémáinak megoldását a ma élő keresztények számára? — Kérdés, hogy nem rakunk-e elviselhetetlenül nehéz terheket az emberekre úgy, hogy egy ujjal sem segítjük őket? (Vö. Jézus jajkiáltása a törvénytudókhoz Lk 11,46). A nemi erkölcsi problémák nehézségeinek a megoldására ma egyre többen alkalmazzák a felelősségetikai döntésmodellt. Elismerik, hogy vannak önmagukban és belsőleg tekintve is rossz erkölcsi tettek, amelyek semmivel sem igazolhatók, sohasem megengedhetők. — (Például: az ártatlan emberi élet jogtalan, direkt kioltása.) Más a helyzet azonban a „viszonylagos javak területén". Egy édesanya például gyermeke élete megmentéséért odaajándékozhatja neki egyik veséjét. Ezt nem mondhatjuk „öncsonkításnak", hanem inkább a „felebaráti szeretet hősies aktusának."1-' J. Gründel szerint a konkrét erkölcsi elvek segítséget adnak nemcsak általánosságokban, hanem az egyes esetekben is. — Esetenként mérlegeljük az egymással szembekerülő javakat! — Vizsgáljunk meg a döntésre ható minden tényezőt! — Tisztázzuk az értékek sorrendjét! — Vizsgáljuk felül álláspontunkat és felelősségünk mértékét! A felelősségetikának döntésmodelljével differenciáltan és összefüggéseiben értékelhetjük a nemi magatartást úgy, hogy figyelembe vesszük a személyes jelleget, a szerelemhez való kapcsolatot. Ez nem jelenti azt, hogy a „szerelem mindenre feljogosít", — de az igazi szeretet segít megtalálni a mindenkori helyes magatartási módot, mint Szent Ágoston mondta: „Szeress, és tégy, amit akarsz! (Ama, et fac, quod vis!) „Megismertük a szeretetet, amelyet Isten oltott belénk és hittünk benne. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad és Isten is benne marad" (1Jn 4,16). A megfontolt mérlegelésből fakad a felelős döntés. így fejlődik ki az egyre finomabb és a lelki értékekre egyre érzékenyebb felelősségtudat, felelősségérzet. Az átérzett felelősség viszont egyre jobban segít a helyes döntésre. A nemi erkölcs kibontakoztatása kétségtelenül küzdelemmel és áldozattal jár, - hiszen Jézus szeretetét is abból ismertük meg, hogy életét adta értünk (vö. 1 Jn 3,16). De a szeretetben nincs félelem, mert a félelem büntetés (vö. 1Jn 4,18). A szeretetben sok szépség és öröm van: „Mert az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait. Parancsai nem nehezek. Mindenki, aki az Istentől való, legyőzi a világot. És ez a győzelem — győzelem a világ fölött! - a mi hitünk" (1Jn 5,3k). Jegyzetek: 1. Határozat az ökumenizmusról (Unit. Redint. 1. p.) — 2. Gwendoline Jarczyk, Vers l’unique beauté: l’homme et la femme, Christus, 1980/1. 45. o. - 3. Erich Zenger, Liebe und Geschlechtlichkeit, J. Gründel, Die eindimensionale Wertung der menschlichen Se177
