Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)

1980 / 3. szám - KÖRKÉP - Gáncs Péter: Uram, taníts szeretni

Szép elmélet vagy még szebb gyakorlat? {— a hétköznapok próbája —)

A csupán vázlatos elvi tisztázás után térjünk rá az igazán izgalmas és kényes kérdésre: a gyakorlatra. Mit és hogyan tud a keresztyénség vonzó vagy éppen kevésbé vonzó szexuál- etikai elveiből hitelesen megélni és mások számára is tovább adni? Mint néhány éves gyülekezeti szolgálatban álló fiatal lelkész, „gyakorló" férj és apa próbálok néhány gyakorlati kérdést őszintén és „belülről” megközelíteni. Olyan kérdéseket, melyekkel részben magam is szembekerültem személyes életemben, és újra meg újra találkoztam velük lelkipásztori szolgálatomban is.

1. „AZ ÉRINTETLEN JÖVENDŐÉRT...” — Mint ahogyan minden lényeges dolgot meg kell tanulnia az embernek (pl. még járni, beszélni, sőt imádkozni is), így az igazi szerelemnek és szexualitásnak is vannak bizonyos tanulható és így tanítható alapelemei. Ebben is lehet valaki jeles tanuló és tanító éppúgy, mint elégtelen. S mivel a szexualitás igazi keresztyén értékelése szerint éppen a teljes, boldog és boldogító szerelem Isten egyik legcsodálatosabb és leggazdagabb ajándéka, az erre való felkészítést nem lehet elég korán elkezdeni. Súlyos, később is alig feledhető és kinőhető sérülésekhez vezethet az a jelenlegi gyakorlat, hogy a kamaszodó, biológiailag érett serdülő az esetek túlnyomó többségében jóval előbb kap meg minden szükséges és egyáltalán nem szükséges biológiai és „technikai" felvilágosítást a szexualitás testi vonatkozásaiban, mint ahogy akár csak egy szót is hallana mindezek teljes és igazi értelméről és értékéről szüleitől vagy éppen lelkipásztorától. S ezt a veszélyes lemaradást néha már lehetetlen behozni, mert mire meg merünk szólalni ezekben a kérdésekben, már régen „késő” . .. Talán minden idők minden szülőjének örök kísértése, hogy sok tekintetben és így ebben a kérdésben is gyermeknek látja a már régen felserdült csemetéjét, és sokszor ugyanebbe a hibába esnek a fiatalokkal foglalkozó lelkipásztorok is.

Anélkül, hogy bármilyen merev korhatárt meg lehetne állapítani, későbbi törések és tragédiák elkerülése végett már a kamaszkor küszöbén őszintén és természetesen el kell kezdeni a fiatalok felkészítését az igazi szerelemre és a házasságra. A társkeresés és pár- választás útvesztőiben éppúgy tanácsolni és segíteni kell őket, mint forrongó testük megismerésében és kontrollálni tudásában. Fel kell vetni számukra az egzisztenciális kérdést: „ki az úr a házban?" Indulatok, ösztönök sodorják-e életüket, vagy ők tartják kézben a gyeplőt? Megvárják az érett gyümölcs zamatát vagy egyszer s mindenkorra lemondva annak igazi és teljes élvezetéről, élményéről, már a bimbót leszaggatják?

Szeretettel és mély, őszinte empátiával lehet csak vonzóvá tenni számukra azt a sokszor kemény harcot, melyet saját ösztöneikkel, a divatos korszellemmel (barátok, tv, filmek hatása stb.) szemben kell megvívniuk a teljes, igazi szerelem beteljesüléséért. Talán valahogy így lehetne és kellene segíteni őket: „Nem akarok nektek erkölcsi prédikációt tartani, a morali- zálás mit sem segít; de küzdjetek, hogy jövendőbeliek maradjatok! Nagy fényesség veszi a jövőt körül. Ne hervadjatok el és ne vénüljetek meg, maradjatok a holnap emberei — egyszóval: maradjatok ifjan. Nem fogjátok megbánni, ha küzdőtök az érintetlen jövendőért, és ebben hatalmas támogatót találtok abban az egyszeri Jövendőbeliben, a nagy, utolsó Vőlegényben.”

Talán úgy tűnik, hogy aránytalanul sokat foglalkoztam ezzel a kérdéssel, de úgy érzem, éppen ezen a területen vannak nyomasztó adósságaink az újabb nemzedékek felé. Kevesebbet kellene most szétrobbant családi életek, zátonyra futott házasságok gyógyítgatásán emészteni magunkat, ha a megelőzés, előkészítés szolgálatát komolyabban vettük volna.

2. A „NAGY TITOK" MEGŐRZÉSÉÉRT... — Nem kisebb feladat és nem kevésbé nagyszerű küldetés a már házasságban élők lelkigondozása, segítése. Szomorúan elterjedt ugyanis az a nézet, hogy a házasság végül is, előbb-utóbb az igazi szerelem „temetője” lesz. Nem véletlenül kapott lábra ez a cinikus felfogás; ugyanis miközben társadalmunk egyrészt mindent elkövet, hogy visszaállítsa a házasság és család megingott tekintélyét és megkopott becsületét, az irodalom, a filmművészet főleg a tv tömegformáló segítségével szinte ontja a negatív, „elrettentő" illusztrációkat a házasságról, melyet többnyire csak keresztül-kasul szövődő flörtökkel lehet „elviselhetővé” tenni . . .

Pedig éppen a házasság lehet a szerelem beteljesedésének, az egészséges szexualitás megélésének egyedüli színtere, hiszen a teljes szerelem sokkal komplexebb ajándék, mint talán gondolnánk. Gyökössy Endre négy alapvető komponensét különbözteti meg, melyeket egy-egy görög szóval jelöl:

— „Szexus - szeretlek, mert enyém vagy.

Erosz - szeretlek, mert ilyen vagy.

Filia — szeretlek, mert társam vagy.

Agapé — szeretlek, mert szeretlek."

172