Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 3. szám - KÖRKÉP - Gáncs Péter: Uram, taníts szeretni
csolatos technikai információkat tovább adni, hiszen a szexualitás nem egyszerűen csak belekapcsol az egész élő világ egységébe, hanem ugyanakkor csodálatosan ki is emel abból, megkülönböztetve az embert ezen a területen is minden más élőlénytől a világon. A szexualitás komplex kérdése az emberi lélek és kapcsolatok legmélyebb rétegeibe vezet el, így csak a teljes ember pszichoszomatikus egységében világítható meg. Tömören szólva: alapvető antropológiai nézeteink tisztázása nélkül csak felületes és felelőtlen kontárkodás szexuáletikai kérdésekben állást foglalni, vagy pláne még másokat is tanáccsal ellátni. Ezer súlyos kísértés és veszély elkerülése érdekében szeretném az alábbiakban röviden összefoglalni, hogy mit tud mondani elvileg ebben a kérdéskomplexusban a keresztyénség. Örök normák vagy evangéliumi etika? (— a keresztyén szexuáletika dilemmája —) Érzésem szerint a fenti kérdés a keresztyén szexuáletika egyik legégetőbb dilemmája. Nem egyszerűen elvont teológiai kérdés, hanem a hétköznapok által nekünk szegezett kihívás. Mit tud mondani a keresztyénség korunk szexuáletikai forrongásában? Csak néhány több évszázados törvényt recitál, patinás tilalomfák erdeibe vezeti a kérdező fiatal útkeresőt? Vagy tud valami pozitívumot is mondani, valami igazán felszabadítót és újat?! Nyíri Tamás így látja a problémát „A szexualitás értelmezése" című írásában (Vigilia, 1972. 175. o.): „Ha az egyház nem akarja szexuális normáival belső emigrációba kényszeríteni híveit, akkor figyelembe kell venni önértelmezésünket. Antropológiai közvetítés nélkül levegőben lógnak a szexuális irányelvek, önkényesnek tűnnek s így éppen azt rombolják le, amire törekszenek .. . Korunk szellemi válsága különösen nyomasztó a nemek kapcsolatában, és a szexuális erkölcs értékelésében. Eggyel több ok ez arra, hogy a naturalizmusból visszatérjünk a férfi és nő „partnerségéhez" s annak gyökeréhez: a szeretethez, amely a szerelmes társában meglátja a felebarátot (Mt 25,4)". Vizsgáljuk meg kicsit közelebbről és részletesebben ezeket a gyökereket. Az első, amit komoly biblikus alapon megállapíthatunk, hogy az egészséges szexualitás Isten teremtési ajándéka, mellyel az ember életét teljesebbé, boldogabbá akarta tenni (Gén 2,18). De ezzel együtt szinte egy lélegzettel kell reálisan megvallanunk, hogy Istennek ezt a nagyszerű tervét éppúgy megzavarta a bűn, mint sok más ajándékát, melyekről a bűneset előtt joggal mondhatta a Teremtő: „íme, igen jó!" (pl.: munka, ember és Isten, ember és a természet kapcsolata stb.) Mindebből következik, hogy a szexualitás területén éppúgy megváltásra szorul az ember, mint az élet többi kulcskérdésében, és éppúgy nem nélkülözheti a bűnbocsánat új életet teremtő ajándékát, mint egyéb vonalon. így kerül például Luther etikájában is a szexualitás és a házasság egyértelműen az evangélium felszabadító hatalmának hatókörébe, megvilágítva, hogy ezt a kérdéskomplexumot sem lehet megoldani a törvény bármily igaz és örökérvényű paragrafusaival. Természetesen ez semmiképpen sem adhat alapot valamiféle antinomista, liberális szexuál- etikának, melytől maga Luther is élesen elhatárolta magát. De ahhoz, hogy a törvény segítő kereteit és korlátáit elfogadjuk, előbb az evangélium fényében megtisztítva kell felfedeznünk és újraértékelnünk a szexualitást, mint Isten szeretetének egyik csodálatos ajándékát. Csak az evangélium győzhet meg arról, hogy Isten alapvetően szeret, és így nem elvenni akarja tőlünk ajándékait, köztük a szexualitást, hanem ellenkezőleg: meggazdagítva és emberhez méltóan akarja azt átadni nekünk. Akit minderről az evangélium ereje egyszer meggyőzött már, az örömmel fogadja Isten olyan parancsolatait és útmutatásait, mint például: légy tiszta, mindent szabad, de nem minden használ stb. Szó sincs tehát bizonyos isteni normák revideálásáról, a Szentírás szexuáletikájának valamiféle opportunista „korszerűsítéséről”. Alcímünk kérdésében a „vagy" szócska egyszerűen áthúzható: az isteni normákat és az evangéliumi etikát súlyos vétek lenne egymással szemben kijátszani. Egyszerűen csak a sorrendre, a prioritásra kell nagyon odafigyelnünk. Az evangélium fényében válnak a normák elviselhetetlen kalodákból, bilincsekből boldogságunk védőbástyáivá. Ha elvétjük a prioritást, a keresztyén etika öröme helyett csak keserű „rabszolgamorált" tudunk meghirdetni. Lényegét tekintve a keresztyén szabadság igazi tartalmáról van szó ebben az esetben is. Egy olyan szabadságról, mely nem mindentől és mindenkitől való tragikus elszakadást, önző, üres függetlenséget jelent, hanem felszabadulást a másik felelős szeretetére. A keresztyén szexuáletika, de ezen túlmenően az egész krisztusi etika alapja, evangéliumi magva így summázható: Isten szeretete szabaddá tesz és megajándékoz saját boldogságomon túl még valami sokkal többel is — másokat is boldoggá tehetek! S enélkül a többlet nélkül saját boldogságom csak futó hangulat, hamis önszuggesztió. Ezért mondhatta Jézus tanítványainak joggal valóban ÜJ parancsolatnak a szeretet parancsolatát. , 171
