Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 3. szám - KÖRKÉP - Gáncs Péter: Uram, taníts szeretni
Mindazonáltal a keresztény családok többségének ma be kell tölteni a „hegyen épült város”, az „élet sója” szerepét, A keresztény család ma vagy az élet bensőségének mentsvára, vagy a bukás bevallása: hit és szándék kevés a körülmények szorításában. Felelőssége legalább akkora, mint az első századok keresztényeié volt, akik életükkel igazolták tanításukat. Titka az a mindent elfedő, tűrő és megbocsátó szeretet, amelynek hiányában Pál apostol szavával: „szólhat bár angyalok nyelvén, olyanná lesz, mint a pengő érc, és zengő cimbalom.” Bozáky Éva URAM, TANÍTS SZERETNI! Szabadság vagy új szolgaság? — néhány gondolat az „új” szexuális morálról — Századunk hallatlanul büszke arra, hogy az élet ezernyi területén soha nem látott, hallott, tapasztalt újdonságokat produkál. Nincs korszerűbb és vonzóbb reklómjelző manapság, mint ha valamire rá lehet sütni: ez újdonság, ilyen még nem volt. Sokszor észre sem vesszük, hogy régi, elavult árut sóztak ránk megtévesztően új csomagolásban, az „ilyen még nem volt" hazug ígéretével. Miért éppen morális életünk, értékrendünk és ezen belül a szexuális etika maradna ki ebből a sorból? Az új, korszerű, XX. századi életvezetéshez elenaedhetetlenül hozzátartozik a szexuáletikai normák megkérdőjelezése, az eddigi keretek szétrobbantása is. A technikai, társadalmi forradalmak sorát követi a morális forradalom, melyben mindannyian benne élünk. A régi morál, a polgári, kispolgári erkölcs füstölgő romjain, - melyért ostobaság és hamis nosztalgia lenne könnveket hullatni, — büszkén, de bizonytalanul tekint szét korunk embere: s most merre tovább? „valaki mondja meg, milyen az élet?!" — kiált a fiatalok éneke. A régi már nem kell, de hol az új, és egyáltalán mi az új? Talán az a szexuális forradalom, amely Freudra hivatkozva felszabadulást ígért az egészségtelen szexuális elfojtásból? De vajon mi a tartalma ennek a jól hangzó szabadságnak? A nyugati világon végigsöpört szexhullám hajótöröttéi sokat tudnának erről mondani .. . Ügy tűnik, mindezen már túl vagyunk, a szexhullám elvonult, de maga után hagyott egy kiégett, csalódott nemzedéket, akik szomorúan illusztrálják Heinrich Böll német író leleplező diagnózisát: „Fölvetődik a kérdés, vajon nem új szolgasággal cseréljük-e fel a régit és nem válunk-e másokkal együtt olyan áru fogyasztásának szolgáivá, ami voltaképpen nem is áru? Átkozottul képmutató felszabadítás az, amely csak másoknak leigázása és kizsákmányolása árán hajtható végre.” üzletnek nem volt rossz, talán még ma is sokakra illik az előbb idézett Böll-cikk találó címe: „A szexuális felszabadítás haszonélvezői”. De akik valóban új morált kerestek és keresnek, azok csak üres, öncélú, ördögi szabadságot kaphatnak. Egy olyan torz „szabadság” rabszolgái lehetnek, melynél ősibb és ósdibb alig létezik a viláqon. Hiszen az erkölcsi szabadosság, a szabad szerelem, az állati ösztönök korlátlan és felelőtlen kiélése szinte egyidős az emberiséggel. Mitől lenne mindez XX. századi, új, modern morál? Legfeljebb annyiban lehet korszerű, s vannak, akik nem félnek ezt az ijesztő következtetést levonni, hogy hanyatló, „túlérett”, felbomló társadalmak halálos betegségének biztos tüneteként bukkan föl újra meg újra a történelem folyamán. De mielőtt még valamiféle Spenglerhez hasonló kultúrpesszimizmusba zuhannánk, tegyük föl a kérdést: mindezek a nyugati jelenségek hogyan és milyen mértékben hatnak a mi társadalmunk szexuáletikai nézeteire és gyakorlatára? Tény, hogy a szexhullám legfeljebb csak egészen érintőlegesen hatott hazánkra (turistaforgalom, filmek stb.), de társadalmunk egészséges védekezőmechanizmusa megóvott minket attól, hogy a szerelem, a szexualitás üzleti szintre süllyedjen. De ezzel egyidejűleg kell azt is őszintén megállapítanunk, hogy talán még sohasem volt ilyen mérvű morális bizonytalanság elsősorban a fiatalok között, mint éppen naoiainkban. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az összes elképzelhető tömegkommunikációs eszközt felhasználva lázas igyekezettel próbálunk segítséget nyújtani ezekben a kérdésekben. Csakhogy hiába minden jó szándék, ha sok esetben az egész szexuáletikai problémát bizonyos információk és „technikai ismeretek" hiányára szűkítik le. Noha nyilvánvaló, hogy a szexualitás csak egy része az emberi életnek, és semmi sem lenne súlyosabb félreértés, mint ha főkérdéssé tennénk, de ugyanakkor lebecsüljük a probléma súlyát, ha úgy véljük: a felvilágosító munkával, megfelelő információkkal egyszerűen és gyorsan megoldható. Az új nemzedéknek nem elég bizonyos biológiai és a szexuális élettel kap170 r
