Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 3. szám - KÖRKÉP - Bozóky Éva: A keresztény család tartóereje
szentelheti munkájának minden percét és minden erejét, ha fészekalja gyermek ellátásáról kell gondoskodnia? És ki tudta volna félkézzel, félerővel földművelésre, háziiparra tanítani a népvándorlás harcias törzseit? A korabeli haladáshoz szükség volt önmagukat megtagadó és feláldozó emberekre, előtérbe került tehát az aszkézis, mint erkölcsi minőség. Amikor pedig a harmadik rend, a polgárság feltűnt a történelem színpadán, anyagi- társadalmi megerősödéséhez megint csak kellett a szigorú munkaerkölcs, a protestáns puritanizmus, mely bár elrendelte a családi létet, a maga nemében megint újfajta aszkézist eszményített. Mindez nem a kereszténység lényegéből fakadt, de a keresztény kultúra adoptálta a kor és a haladás követelményét, olyannyira, hogy hirdetését akkor is megőrizte, amikor erre már nem volt égető szükség. Nem aszkézis viszont a hűség, s a vele járó önfegyelem; nincs az a szerelmes ateista, aki azt el ne várná társától, mert az emberi természet tartozéka, hogy a szerelem páros kapcsolat. Egyetlen bibliai parancs sem létezik, amely a szexuális élet örömét tiltaná, egyetlen utalás sem, mely azt csupán a termékenység eszközének tekintené. — A szexualitás mederben tartva viszont minden emberi társadalom érdeke, hiszen enélkül súlyos bonyodalmakba, útvesztőkbe keverednek a társadalom egyedei, s ez a közösség kárát is okozza. Vajon nem nőne-e fel egészségesebb 'lelkű nemzedék, ha nem lenne annyi válási árva? Nem lenne-e sokkal kisebb a lakáshiány, ha nem robbanna szét annyi házasság? Vajon a hűtlenség, a válás, a gyermekekért folytatott harc idegfeszültségében élő emberek munkájában van-e köszönet? És elvárható-e attól az embertől, aki egykönnyen túlteszi magát a „ne kívánd felebarátod feleségét” (férjét) parancsán, hogy ne károsítsa meg adott esetben a társadalmi tulajdont is? Az emberi élet erkölcsi megnyilvánulásai mélyen összefüggenek egymással, egyik hat a másikra, és a bármely ponton meginduló bomlás láncreakciót indít el. Fényes biztonság A házastársak szexuális öröme viszont nem csupán a gyermeknemzés eszköze, hanem a személyiség kiteljesedése, gazdagodása, két ember legbensőbb kapcsolatának megerősödése. Mint Ady mondja a Csinszka-versek egyikében: „Szeretem fenséges voltomat e nászban, s fényes biztonságom valakiben másban, de nagyon szeretem." Fényes biztonság: igen erről van szó. De ezt a fényes biztonságot meg kell adni a másiknak is, csak kölcsönös lehet, nincs külön női és férfi erény. A szerelem sírásója rendszerint a megszokás, az unalom. Ám a kettő nem mindig, és nem feltétlenül ugyanaz. Hiszen a kávét, a teát, netán a cigarettát is megszokja az ember, s olyannyira nem unja meg, hogy léteznie is nehéz nélküle. Nem kíván változatosságot, ahhoz a fajtához ragaszkodik, amit megszokott. Sok mai házasság bomlásának oka azonban, hogy korunkban gyakori az infantilis ember, aki elvárja az élettől, hogy holtig megajándékozza a szerelem újdonságának extázisával. Vagy akinek a létproblémák feledésére is a szerelem változatossága ad narkotikumot. Három család vonzásában A változatosságra vágyakozó embereknél gyakorta lelki okok is közrejátszanak: a házasfelek fáradtan, ingerülten kerülnek haza, míg a „koedukált" munkahelyen a másnemű kollégák csinosak, kedvesek, jókedvűek. Vonzóbbak tehát, mint a fáradt, megviselt házastárs, otthoni teendői közepette. A közös hit, s a belőle fakadó áldozatkészség nagy támasz ilyenkor is. Nem ritkák a családi kapcsolatok zavarai sem, hiszen minden házasember, feleség egyszerre három családhoz tartozik, a sajátjához, a szüleiéhez és a házastárs szüleiéhez. Ha e három nem tud összehangolódni, ha valamelyik lenéző, rideg a másik szüleihez, testvéreihez, feltétlenül befagyasztja a másik iránta táplált érzelmeit. Senkinek sem lehet „fényes biztonsága" abban, aki legközelebbi hozzátartozóit szidja, lenézi, ellenszenvvel veszi körül, lelkiismereti konfliktusba kerül, ha mégis szereti, frigiddé vagy impotenssé válik, miközben a párja feljogosítva érzi magát a hűtlenségre, holott a lavinát ő indította el. Az ipari fejlődés mindenütt (s nálunk kiváltképpen) nagyfokú migrációt (lakóhelyről való elvándorlást) és mobilitást (más társadalmi rétegbe kerülést) hozott magával. Mint a jól megkevert kártyacsomagban a kártyák, úgy kerültek egymás közelébe különféle szokások, hagyományok között felnőtt emberek. Következésképp gyakori lett a „heterogám” házasság, vagyis az olyan, amelybe mindkét fél egészen más szokásrendből érkezett. Ha van 168
