Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 3. szám - KÖRKÉP - Bozóky Éva: A keresztény család tartóereje
A KERESZTÉNY CSALÁD TARTÓEREJE „Az emberfaj sárkányfog vetemény" — Vörösmarty Mihály kétségbeesett sóhajához még hozzátette: — „Nincsen remény, nincsen remény!" — Nietzsche, a filozófus ugyanezt így fogalmazta meg: „Az ember nem más, mint hatalomra törekvő akarat.” Mi pedig így mondjuk: Mindnyájan a bűnbeesés utáni emberek vagyunk. — Sok jót tehát aligha várhatunk önmagunktól. önmagunktól nem. De Jézus Krisztus megváltottai is vagyunk. Ő pedig megígérte: „Én veletek leszek minden napon a világ végezetéig." Az ö jelenlétét elfogadva, az ő kezét megfogva a sárkányfog vetemény is jó gyümölcsöt teremhet. A vele való közösségben leszünk képesek tartós közösségben élni másokkal. Többek közt az élettársunkkal is. Akit pedig — amint a szerelem lángolásában véljük — nélküle is eléggé szeretünk. De meddig?! * A család intézményéért aggódik (jogosan) az egész fejlett világ. Tudósok tenger tintája folyik fehér papírlapokra jószóndékú ébresztéssel: vigyázat, az alapvető közösség széthull, a család végnapjait éli, az ember magára marad. Az évről évre szaporodó válások nyomában mind nagyobbra nő a magány. (Az USA-ban például 1960-ban 100 megkötött házasságra 25 válás esett, 1975-ben 48, ha a folyamat meg nem áll, 1990-re 63-ra lehet számítani.) Ha kisebb számarányokkal is, de hasonló a trend kelet és nyugat legfejlettebb országaiban; Magyarország éppenséggel negyedik helyen áll a világstatisztikában, noha ipari fejlettség szempontjából még nem tart ott. A két világrendszer párhuzamos trendje arra utal, hogy rossz nyomon haladnak, akik a női munkavállalásban keresik az okot, hiszen a tényeken alig változtat, hogy ez az adott országban milyen mérvű. Változtat viszont valami más: keleten Lengyelország, nyugaton Hollandia tűnik ki viszonylag alacsony válási arányával. Mindkettőnek erőteljes hitélete közismert. Vannak szociológusok, akik ezt a folyamatot mint szükségszerűt fogadják el, mondván, hogy az élettartam hosszabb lett, s magasabb életszínvonalon az emberek nem hajlandók a fiatalkori döntés ódiumát 80—90 éves korukig viselni, házasságukat tehát eleve nem élethosszig tervezik; a mai gyermekeknek hozzá kell szokniuk, hogy több családban fordulnak meg, mire felnőnek. - Ugyanakkor a pszichológusok a válási árvák gyógyíthatatlan sérüléseiről tudnak; az alkoholizmus és az öngyilkosság statisztikai mutatói pedig az elmagányosodás és az élettől való menekülés tagadhatatlan összefüggésére utalnak. Az embernek biztonságot, nyugalmat, életkedvet, menedéket, fogódzót, mindent, ami tartást jelent az élet küzdelmeiben — a család ad. Ha pedig ez így van, miért látjuk, hogy hivő családok is szétesnek olykor, sőt többgyermekesek is? Mert a hit nem szüntelen folyamatossággal kamatozó bankbetét. A hit kegyelem, nap mint nap elfogadásra váró, nap mint nap önvizsgálatra késztető. Akik csak „népszokásból”, hagyományból, vagy mert ez „olyan szép” ígérték egymásnak teljes életüket esküvel az oltár előtt, azoknál az eskü megszegésére is sor kerülhet. A Hatalmas harmadik Az ember tehát nagyon esendő. És Ady szavával: „nagyon adós a szeretettel”. A másik ember kezét csak Isten kezében képes szilárdan megragadni. Tartós és biztos közösséget csak vele együtt tud létrehozni. (Tagadhatatlan: vannak igen szilárd házasságban élő ateisták is, de náluk rendszerint valami más, nagy közös küzdelem, közös cél, alkotás, eszme, tehát valami, ami túlmutat egyéni életükön, tölti be ezt a helyet. Vegyes házasságban pedig legalább az egyik fél fogja Isten kezét. Mint Pál apostol mondja: az egyik hite megszenteli a másikat is.) A „Hatalmas Harmadik" jelenléte szüntelen lelkiismeret-vizsgálatra késztet; békítő irgalma feloldja a nézeteltéréseket; a „kinek van igaza?" vitájába beleszól a hivő ember bűnösségtudata: én is hibás lehetek, elsősorban önmagam vétkeivel kell szembenéznem. Akik a napi élet adta súrlódások megbeszélését a közös ima utáni időpontra tolják, feltehetően könnyebben megegyeznek, mint akik ezt nem tehetik. A hivő házastárs testvér is az Isten-gyermekség közösségében, és ez az összetartozás eleve másképp láttatja a dolgokat. Míg új a szerelem A mai ember individuum — vélik sokan -, két individuumtól hogy is lehetne elvárni, hogy miként az írás mondja „egy testté" legyenek? Az élet jelenségei azonban azt mutatják, hogy a modern ember csak az önzés terén egyéniség, egyébként gyakran éretlen személyiségű. 166
