Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 3. szám - KÖRKÉP - Görres, Albert: Lélektani észrevételek a szexuáletikáról
KÖRKÉP Albert Görres LÉLEKTANI ÉSZREVÉTELEK A SZEXUÁLETIKÁRÓL 1976. év elején megjelent a római Hittani Kongregáció Nyilatkozata a szexuáletika néhány kérdéséről. A Bajor Katolikus Akadémia ugyanezen év jón. 19-20-án tartott előadásain neves teológusok és a témához közelálló szakemberek részletesen vitatták meg a nyilatkozat kérdéseit. Albert Görres pszichiáter professzor két előadást tartott, - ezek rövidített ismertetéséből közlünk itt néhány részletet (F. Böckle: Menschliche Sexualität und kirchliche Sexualmoral, Düsseldorf 19772 9-32). A katolikus keresztény... együtt érezve a zsidóval, a muzulmánnal és mindazokkal, akik isteni kinyilatkoztatással rendelkeznek, hinni akarja mindazt, amit Isten kinyilatkoztatott; arról is meg van győződve, hogy a közölt isteni ige nem olyan védtelen, mint egyéb írásos dokumentumok — nincs kitéve a történelem áramlatának és az alanyi magyarázatok tetszőleges bizonytalanságának úgy, amint Mózest a Nílus hullámaira bízták —, hanem egy olyan intézmény őrzi, amelyik a hiteles átadási megbízatásával együtt az üzenet magyarázatához szükséges képességet és törvényes felhatalmazást is megkapta . . . Sajnálatos módon azonban az I. Vatikáni zsinat tévedhetetlenséget tanító dogmájának paradox következménye az volt, hogy a teológia és a hívek érzékét a szükségesnél jobban kiélezte az egyházi tanítóhivatal tévedhetetlensége iránt, mindazokban a megnyilatkozásokban, amelyekben az egyház nem a teljes tonítói tekintélyét érvényesíti. Ebből azután elkerülhetetlen feszültségek adódtak az emberi hittudatban. Az utóbbi időben szinte minden keresztényt egzisztenciális elevenséggel érintett egy ilyen sajátos feszültség: a nemi erkölcs feszültsége. Nagyszámú püspök, teológus és laikus hivő - aki egy jottányit sem akar eltörölni abból a tekintélyből, amellyel Jézus Krisztus az egyházat felruházta -, a ,,Humanae Vitae” enciklika miatt rendkívüli súlyos lelkiismereti helyzetbe került... Számukra semmiféle belső lehetőség nem nyílik arra, hogy kételyeiket a születésszabályozásról szóló hiteles tanítás egyes kijelentéseinek helyességén lemérve — meggyőződéses, őszinte beleegyezéssé alakítsák át -, még akkor sem, ha megpróbálnak az ellen az emberi kísértés ellen védekezni, hogy saját ítéleteik tévedésmentességót önfejűén védelmezzék. A leküzdhetetlen kételynek ezt a lelkiismereti szituációját a „Hittani Kongregációnak a nemi etika néhány kérdésével kapcsolatos nyilatkozata” sokak számára nemcsak hogy nem győzte le, hanem inkább mélyítette és kiélezte ... Nehéz az ilyen feszültség közepette élni. Sokkal jobb, ha az erkölcsi dolgok magától érte- tődőek, ha az erkölcs jellege nyilvánvaló, ha az ember biztosan tudja: mit kell tennie, mit szabad tennie, mi az, ami semmi körülmények között sem megengedett. A szilárd meggyőződések nélkülözhetetlen feltételei a boldogságnak. Ahol az ösztönök szorításával, a szenvedély, a csüggedés viharos támadásaival kell szembeállítani valamit, ott a megtámadhatatlan erkölcsi meggyőződés a helytállásnak csaknem szükségszerű feltétele. Nos, szerencsére vannak olyan központi erkölcsi meggyőződések, amelyeket a jóakaratú emberek nyilvánvalóan átélnek még akkor is, ha nincsenek abban a helyzetben, hogy meggyőződéseiket átgondolton megalapozzák. A keresztények rendszerint nem találják nehéznek azt, hogy a gyilkosságot, a lopást, a rágalmazást és az erőszakot teljességgel rossznak tartsák. Nehezen vitatható, hogy ne lenne abszolút rossz az, amit embertársunk elleni egyértelmű jogtalanságnak ismerünk fel. — Egészen más a helyzet azonban a nemi erkölcs nyilvánvalóságának területén. Problémás, hogy mi, emberek önmagunkat és utódainkat hogyan segítsük arra, hogy megtaláljuk a helyes utat nemiségünkben —, és ez nemcsak a ma élő emberek előtt problematikus. Mindig is az volt a történelmileg fejlett kultúrák korában. A nemiség problémás jellegét nem Mózes vagy Pál apostol találta ki, és nem a zsidóság, de nem is a kereszténység rombolta le a paradicsomi ártatlanságot, nem ők okozták a kellemetlen, szorongó érzést a nemiség terén. A nemi zavartságot az embernek senkitől sem kellett tanulnia. - És mégis jogos a kérdés, vajon a zsidóság, a kereszténység és az egyház adott-e és mennyiben adott 160
