Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: A nemi erkölcs dinamikus megközelítése
ezért az ajándékozás szintjére kell emelnünk a figyelmesség, a felelősség és a szavahihetőség utján. A szavahihetőség a mai embernek érzékeny pontja és többet jelent neki minden más erkölcsi konvenciónál.9 Ez a szavahihetőség biztosítja a kölcsönös szeretet ígéretében a társak hűségét, a lemondani tudást a kapzsi birtoklásvágyról, valamint a szerelem igazi értékrendjét: „Az ember akkor jut el a boldogságra, az érett választásra, az igazságra, ha minden tárgyi értéket alárendelt a szeretett személynek. A szexuális értékek, az érzékek és érzelmek értékei így lesznek helyesen besorolva a maguk helyére ... Az igazán beteljesedő szerelemben az ember a személyt önmagáért választja, — és nem csupán nemi társnak, hanem olyan személynek, akit életével akar megajándékozni .. ." Csak így képes felismerni az ember, hogy „nemcsak a szexuális csúcsélményében, hanem minden erotikában van egy minőségileg magasabb tényező, ami az embert túlemeli önmagán .... a szexuális nevelésnek erre a numinozumra kellene elvezetnie, ahol már a leggyöngédebb érintés is hidat verhet a másik part felé .. .”10 Meg kell tanulnunk, hogy egyetlen érintésünk se legyen pusztán érzékiség (Sinnlichkeit), hanem valódi létérzékelés, a Lét teljességének a megsejtése (Sinn). — AZ EMBER ALAPTÖREKVÉSE a transzcendenciavágy a vele szorosan kapcsolatos participá- ciás igénnyel együtt.11 A fejlődő magzat anyjával méq bensőséges közösségben él. A részesedésnek ez a boldogsága az életben fellazul és átalakul a védettség, az otthonosság, az együttlét igényévé, amit az érett ember a szerelmi együttlétben tapasztal meg. — A transzcendencia vágya tehát első lépésben egy — 1. viszonylagos önfelülmúlás, amit a rajta kívüli értékekben, a másikkal való részesedésben tapasztal meg, — főleg a szerelmi beteljesülésben. Az ilyen személyes találkozásban az embert megérinti — 2. a Lét teljesebb valósága „a megrendítő és magával ragadó Numinozum".12 13 — „A nemi örömben — írja F. Leist14 - minden értelmezést megelőzően, elővételezetten megsejthetünk valamit az ember titkából. Az eredeti ünnepiség megtapasztalása a nemi öröm volt, — és magasabb fokon újra azzá lett." A gondolkodó emberben mindez — 3. tudatossá válik, mert felismeri, hogy „az akarat természeténél fogva akarja a jót, a végtelen Jót, a Boldogságot... Ez az 'isteni hívás' a szerelemben... Az emberi szerelem a boldogsághoz, a jó teljességéhez való vonzódása miatt valamiképp megérinti az Istent, amikor azt mondja a másiknak: Azt a boldogságot akarom adni neked, amire te is vágyódsz. A mélyen hivő ember kifejezetten ki is mondja: „Ez a boldogság az Isten!”15 — Ebben a felismerésben azonosul a hivő a Szentlélek himnusza kérésével: Accende lumen sensibus! — Gyújts fényt érzékeinkben! A felelős döntés, mint közös tanulási folyamat A kereszténynek azonban nem elegendő csupán felismerni a nemiség értékeit, hanem szüksége van erkölcsi tetteinek helyes megítélésére és a felelős döntésre is. Ennek elsajátítására mélyebb, személyes kapcsolatot kell kialakítani lelkipásztorával és a többi nagykorú kereszténnyel, hogy az élő egyházi közösségben lehessenek egymásnak kölcsönös segítségére. TETTEINK ERKÖLCSI MEGÍTÉLÉSÉNÉL tekinthetjük az emberi cselekedetet önmagában, függetlenül következményeitől (deontológiai szemlélet). így mondható például: Hazudni nem szabad semmi körülménvek között! — Rendszerint azonban tetteink kövekezményeit is bevonjuk az erkölcsi megítélésbe (teológia etika). — Amikor az erkölcsi jó „abszolút értékéről” beszélünk, akkor az embernek a Teremtőjéhez való viszonyát emeljük ki, hogy ugyanis meg kell valósítania mindazt, amit a Teremtő reá bízott. Ámde ezt a teremtői megbízatást az ember csak az esetleges javakban, a viszonylagos értékekben tudja megvalósítani. „Minden emberi tett — hangsúlyozza Böckle — legyen az akár a szexuális aktus, tárgyi tartalmában nézve feltételes, ezért a vele kapcsolatos erkölcsi megítélés is a különböző értékek mérlegelésén alapszik. Ilyen értékek például a szerelem, a kölcsönös boldogság fenntartása, a gyermek felelős vállalása, a nemiség javáról való esetleges lemondás az embertársak vagy Isten szolgálatában.—A normák az ilyen feltételes értékeknek az általános ítéletei. Általánosított formája azonban nem fosztja meg a parancsokat (vagy tilalmakat) kötelező jellegüktől, hanem érvényességük a javak mérlegelésének ismételten megállapított helyességétől függ. Aki ezt az elvet helyesen érti, az felismeri az erkölcs dinamikáját... A nemi magatartásra vonatkozólag minden erkölcsi ítéletet teleologikusan alapozunk meg — folytatja Böckle —, vagyis a különböző értékek összevetésének megfontolásával. A norma így nem lesz kevésbé kötelező, hanem a helyes értékrend megfontolásán alapszik. Ez jelenti azt, hogy felismerjük és alkalmazzuk a nemi erkölcs dinamikáját." A mai keresztény nemi erkölcs három fontos kérdésének helyes megítélését keresi a würz- burgi szinódusi záróokmány. 150
