Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: A nemi erkölcs dinamikus megközelítése
kadó, és esetleg szabados szexuális ideológiába burkolt szexuális igényeket nem kell mindig elfogadni stb. De a lényeg a pozitív viszonyulás, a szexualitás elfogadása és a személyiségen belüli kibontakozásának elősegítése. Ha ez az elfogadás nincs meg, akkor a segítő akaratlanul is a bajok fokozója lehet. A pszichotherápiás viszonyulásban a segítő megpróbálja beleélni magát a hozzá forduló lelkiállapotába, empátiát igyekszik tanúsítani, félreteszi a maga értékrendszerét és életelveit, és teljesen a másik belső pszichológiai rendszere szerint próbál érezni és gondolkodni, és ezáltal tudja segíteni a másikat az önismeretben, belső integrációban, személyiségfejlődésben. Ez lehet a szexualitás és a párkapcsolat problémáiban való lelkigondozói gyakorlat alapja is. A bonyolultabb esetek természetesen fokozott szakértelmet, pszichotherápiás képzettséget és tapasztalatot igényelnek. A szexualitásról kialakult tudományos álláspont természetesen nemcsak azt kell hogy vállalja, hogy tételeit képviseli ellentétes felfogásokkal szemben is, hanem rendelkeznie kell a tudományhoz illő szerénységgel is. A tudományos ismeret soha sem végleges, soha sem megfellebbezhetetlen. Új adatok, új érvek új megvilágításba helyezhetnek jólismertnek vélt dolgokat is. A tudomány lételeme a szabad vita, a tényszerű, elmélyült ellenvélemények gondos vizsgálata. A helyes tudományos viszonyulás tehát az egyház eltérő fellogásához az, ha kellő tiszteletet tanúsít az évezredek alatt kialakult gondolatrendszerek iránt, ha a hit szakembereivel konstruktiv vitára, párbeszédre lép. Jelenleg a nemzetközi szakirodalomban hiányzik a szexológiai szakember és a szexualitás tudományos vizsgálatában is jártas teológustudós eleven vitája. Az elmondottak ilyen vita lehetőségéhez is szeretnének hozzájárulni. Ajánlott irodalom Buda B.: A szexualitás modern elmélete. 1972. Tankönyvkiadó. - Buda B.: Régi orvosi vélemények az önkielégítésről. Egy különös iatrogénia történetéről. Orvosi Hetilap, 1976. 117. 35. 2115—2119. — Buda B.: Az önkielégítés. Szociológiai és lélektani adatok, a jelenség korszerű orvosi értelmezése, különleges formák. Orvosi Hetilap, 1976. 117. 48. 2903—2908. — Buda B.: Psychologie der Sexualität, 1977. Akadémiai Kiadó. — Buda B.: Empátia — a beleélés lélektana. 1978. Gondolat. — Buda B.: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei, 1979 (második, bővített kiadás), Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest. — Buda B.: Ifjúság — szerelem - szexualitás. Szociológiai és pszichológiai szempontok a nemi erkölcs kérdéséhez. Confessio, 1979/2. 11—22. — Buda B.: A szexualitás lélektana. 1980. (A szexualitás modern elmélete 4. és kibővített kiadása), Tankönyvkiadó. — Andorka R., Buda B., Cseh-Szombathy L. (szerk.): A deviáns viselkedés szociológiája, 1974. Gondolat. — Leib- brand, A., Leibbrand, W.: Formen der Eros. Kultur- und Geistesgeschichte der Liebe. Bd. 1—2. 1972, Verlag Karl Alber, Freiburg und München. — Ussel, 1. von: Histoire de la repression sexuelle. 1972, Robert Laffont, Paris. — March/, L. de: Sociologia del sesso. 1963. Editori Laterza, Bari. — Kon, I. Sz.: V vegyenyie v interdiszciplinarnuju szexologiju. 1980. Lenin- gradszkij Univerzitet (megjelenik magyarul: Kossuth Könyvkiadó). — Beach, F. A. (ed.): Sex and Behavior, 1965. J. Wiley, New York. — Haims, L. 1.: Sex Education and the Public Schools. A Multidimensional Study for the 197os. 1973, Lexington Books, D. C. Heath and Co., Lexington, Mass. — Gemme, R. Wheeler, C. C. (eds.): Progress in Sexology. 1977. Plenum Press, New York. — Money, J., Musaph, H. (eds.): Handbook of Sexology, 1977. Excerpta Medica Publ. Amsterdam. — Plummer, K.: Sexual Stigma: An Interactionist Account. 1975, Routledge and Kegan Paul, London. Széli Margit A NEMI ERKÖLCS DINAMIKUS MEGKÖZELÍTÉSE „A szerelem és az ösztön között örökös a harc: a nemi ösztön kapni akar, .használni a másikat' -, az akarat szerelme adni akar, megteremteni a másiknak a jót, hogy boldoggá tegye!” — vallja Karol Wojtyla. A szexualitás különböző értékei széles körben századunk hatvanas éveiben tudatosultak. Egyidejűleg feltört az úgynevezett szexhullám: az addig tapasztalható prüdéria egyre követelőbb gyönyörkeresésbe csapott át a házasságon kívül és belül. Feltűntek a személytelen csoportszexnek ősi formái is. Nyugaton a pornokonzum egyre nagyobb méreteket öltött, a filmesek tőkét kovácsoltak abból, hogy ami eddig tiltott volt, azt most korlátlanul szellőztessék.1 A nyitott tömegkommunikáció útján a szexhullám — megkésve ugyan, és talán szeré-
