Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)

1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Buda Béla: A szexuális élet problémái napjainkban

a szexuális kapcsolathoz, növekszik a kapcsolatokban a kölcsönösség, a lányok ebben önálló döntő tényezők, és az ő részvételük és örömük a nemi kapcsolatban növekvő mértékű. A pár­választási döntéseknek mind kevésbé tényezője a visszafojtott szexualitás. A felnőttkorban is szabadabb kapcsolódási erő a szexualitás, a személyiség fejlődését segítő élmények for­rása. Ez a tendencia megfigyelhető hazánkban is. Az utóbbi években szinte nem lehet találkozni orvosi vagy pszichológiai gyakorlatban kóros mérvű önkielégítéses bűntudattal, míg kb. 15 évvel ezelőtt ez rendkívül gyakori volt, egy-egy felvilágosító könyv orvos vagy pszichológus szerzője ezrével kapta a segélykérő leveleket és jelentkezéseket. Ma sokkal inkább a sze­xuális funkciós zavarok kerülnek előtérbe, a szexuális kapcsolat megkezdésével kapcsolatos gátlások, kielégülési zavarok, párkapcsolati nehézségek. Ezekben sokkal kevésbé valamiféle szexuális pathológia jelenik meg, mint inkább fokozódó igényesség a szexuális élettel kap­csolatban, és a szexuális élmény pszichológiai értékének növekedése. Ma az ilyen problémák nagy számban jelentkeznek, megoldásuk nemcsak a szexuális viselkedés fokozódó humani- zálódását segítené elő, hanem hozzájárulna egy sor párkapcsolati, személyiséglélektani, tár­saslélektani — önmagában nem szexuális jeliegű — probléma megoldásához. Hangsúlyozni kell, hogy tendenciákról, trendekről van szó. A mai társadalmat óriási mér­tékű és fokozódó pluralitás jellemzi és ez vonatkozik a szexuális viselkedésre is. Ma még megvan bizonyos falusi vagy kisvárosi közösségekben a múlt század kultúrája és a nagy­városokban talán már jelen vannak a jövő század viselkedéstípusai is. Nem kétséges, hogy vannak túlzások is, túlzott szabálymentességi törekvések, élményhajszolási formák, másokat megbotránkoztató, intruzív szexuális megnyilvánulások, militáns szabadossági dogmák stb. Ezeknek hatására vagy a plurális erkölcsi megítélések ütközésekor, éretlen vagy kóros sze­mélyiségek esetében sok probléma, pathológia, esetleg tragédia is alakulhat ki a szexualitás körül. Világosan kell azonban látni, hogy a bajok túlnyomó többségében nem a szexualitás a fő tényező, hanem a mai társadalmi élet és emberi egzisztencia olyan problémái, amelyek az élet más vetületeiben is sok zavar forrásai. Ilyen pl. az emoeri viszonyok egyenlőtlensége, az emberi kapcsolatokban gyakran jelentkező elnyomó és kizsákmányoló pszichológiai ten­denciák sora. Ezek a nem szexuális jellegű emberi kapcsolatoknak is a megrontói. Vagy ilyen az agresszió, a bántás, rombolás hajlama, a gátlás nélküli törekvés a saját célok megvalósí­tására, mások rovására is. Ilyen a megzavart személyiség kóros biztonságigénye, kisajátítási hajlama, kompenzációs törekvése, de ilyen a személyiség általános tartásneucuhsége, instaoi- litása, sodorhatósága is. Az európai kultúrkörben évezredeken át sikerült a szexualitásra hárítani az emberi viszo­nyok számos alapvető baját. Ma — nem kis részben a szexológia segítségével, de más emberi és társadalomtudományok közreműködésével is — tisztán látjuk, hogy a társadalom ezt nem folytathatja tovább. A nevelés, a személyiségfejlesztés, az emberi — különösen a párkapcso­lati - relációk kulturáltsága, a társadalmi viszonyok igazságos és egészséges rendszere az, amire törekednünk kell, és ebben sokkal kevésbé a hirdetett, tételes elvek játszanak szerepet, mint az a mód, ahogyan a hirdetők, az új és a jobb képviselői valóoan élnek, nemcsak viselkedésük manifeszt formájában, hanem személyisegük és saját emberi viszonyaik valósá­gában. A felszabadult, érett személyiséggel vállalt, kölcsönös szexualitás inkább rendező erő, fejlődést elősegítő, az embereket egymáshoz közelítő társadalmi tényező, semmint valami elszabadult és destrukcióval fenyegető probléma. A szexualitással kapcsolatos tudományos álláspont ilyenfajta optimizmusa természetesen párosul egy sor olyan állásfoglalással, amely az egyház — különösen a katolikus egyház — mai felfogásával ellentétes. A tudományos álláspont elfogadja, sőt, bizonyos mértékig he­lyesli a házasság előtti nemi életet. Az önkielégítés „megengedéséről" már volt szó. A fogam­zásgátlás és a biológiai eszközöket, erőket is igénybevevő családtervezés a tudományos fel­fogásban kívánatos, sőt szükséges. A tudomány elmegy a házassági kapcsolat szexuális ki­zárólagosságának megkérdőjelezéséig, nyitott különböző alternatív együttélési formák iránt, és türelmes olyan szexuális megnyilvánulásokkal szemben, amelyek eltérnek a hagyományos heteroszexuális modelltől. Egyaránt helyteleníti viszont a szexuális kizsákmányolást, erőszakot, a szexualitás áruvá válását, a másik igényeinek figyelmen kívül hagyását, tehát mindazokat a szexualitással kapcsolatosan is előforduló etikai és pszichológiai hibákat, amelyek az emberi kapcsolatokat ma oly gyakran megterhelik, megzavarják. E felfogásból ered bizonyos lelkigondozói, tanácsadói ill. therápiás attitűd, ez pedig az, hogy a szexualitással problematikus helyzetbe kerülő személyiséget kell segíteni, az ő belső tisztázódását, öntisztulását szolgálni, őt érett döntéshez juttatni, akkor is, ha ez a döntés a tételes erkölcsi normáknak nem feíel meg. Ebben az attitűdben benne van, hogy a pszi­chológiailag megalapozatlan szexuális cselekvés nem kívánatos, és annak megelőzésére lehet törekedni, hogy a tüneti jellegű, belső pszichológiai konfliktusokból vagy pathológiából fa­146 A

Next

/
Thumbnails
Contents