Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Buda Béla: A szexuális élet problémái napjainkban
lődés, liberalizálódás viszont igen sok szabadságot, akár szabadosságot is tett lehetővé. A „kell’ és a „van" feszültségét különféle történelmi korszakokban különböző módokon próbálták megoldani, időről időre megkísérelték a szabályok betartásának erőltetését, a leggyakoribb „megoldás" viszont egyfajta sajátos „hamis tudat" kialakítása volt. A nemiség körüli titkolózás, a szemérem ősi kulturális gyakorlatának felerősítése révén a középkori társadalomnak sikerült elérnie, hogy a szexuális viselkedésről a történelemnek és a fontos, művelt emberek gondolkodásának olyan képe legyen, amilyent a hivatalos felfogás látni szeretett vona. így jött azután létre a „tiszta, erkölcsös középkor” képe, vagy a „viktoriánus morál" tisztaságának hiedelme, vagy akár a mai idősebb generációban is megfigyelhető idealizált elképzelés a „régi jó erkölcsökről”, szemben a mai világ elszabadult, szabados, romlott stb. erkölcsiségével. A szexológia történettudományi részdiszciplinája a történeti szociológiával, a kritikus kul- túrtörténelemmel és más tudományos ágazatokkal együtt a szakembert kiábrándítja ezekből a romantikus hiedelmekből. A régi századok lakosságának többségében a nemi életet a promiszkuitás, a háborúkat kísérő szexuális erőszak, a perverziónak minősített megnyilvánulások gyakori megjelenése, a prostitúció fantasztikus méretű elterjedése és igénybevétele stb. jellemezte. A morált szinte csak egy elenyészően kis férfiréteg képviselte, no meg az uralkodó osztály és egyes, szorosan hagyományba ágyazott közösségek lányainak és asszonyainak rétege, akiknek „erkölcseire" féltő gonddal vigyáztak. A hivatalos felfogás minden mást igyekezett elfojtani és kiszorítani a közfigyelemből, ami az erkölcsi ideáloktól eltért. Még a mai idős asszony is felnőhetett úgy egy jó polgári családban, hogy túlnyomóan a szexuális erkölcs érvényesülését figyelhette meg, legfeljebb csak hallott elítélendő eltévelyedésekről, rossz életűvé vált szerencsétlen lányokról, és ezért teljes bizonyossággal érezheti magában, hogy napjainkra óriási változások történtek, a fiatalok szabadosak, a szemérem utolsó gátjai is leomlottak, az emberek csak szexszel foglalkoznak stb. A valóság pedig igencsak más. Jól tudjuk, mennyire nem volt „tiszta" a viktoriánus Anglia, milyen gyorsan terjedt a legkeresztényibb országokban is a vérbaj, milyen sok prostituált élt az egyház fellegvárait jelentő városokban, államokban is, vagy hogy csak a közelmúlt Magyarországát nézzük, milyen sok titkolt, meg nem engedett, de mégis megvalósuló szexuális esemény történt az emberek között. De az elientett oldalról is más a helyzet. A szexuális viselkedés felméréseiből tudjuk, hogy a század első évtizedeiben (ameddig a mai vizsgáló módszerek a közvetlen adatszerzés érdekében vissza tudnak nyúlni) végbementek bizonyos változások a szexuális életben, de ezek nem folytatódtak egyenesvonalú trendként napjainkig. A házasság előtti nemi élet gyakorisága pl. emelkedett a nők körében (a férfiak körében alig, hiszen ők korábban is gyakran éltek a prostitúció vagy az alkalmi szexuális kapcsolatok lehetőségeivel), a szexuális élet megkezdésének időpontja korábbra tolódott (itt is a nők körében volt a legnagyobb változás), valamivel nőtt a szexuális együttlétek gyakorisági aránya, a partnerek száma, akikkel egy-egy ember élete során szexuálisan együtt volt stb. Ezeket az adatokat az amerikai Kinsey és mások vizsgálataiból ismerjük. Egészen a hatvanas évekig azonban a szexuális viselkedésben nem mutatkozott további változás, tehát nem lett a nemi élet szabadosabb, nem tolódott a kezdete korábbra, nem lett kevesebb egy-egy női korcsoportban a szüzek száma, nem nőtt a rendellenes szexuális kielégülések gyakorisága stb. Ez pedig igencsak meglepő adat, hiszen közben lezajlott az ún. „szexuális forradalom", és a közvéleményben szilárdan meggyökeresedett olyanfajta hit, hogy a „mai ifjúság" már teljesen promiszkuus, a mai gyereklányok már elkezdik a nemi életet, ma mindent ki akarnak próbálni az emberek stb. Ez a hiedelem nem véletlenül terjedt el, a tömegkommunikáció terjesztette, és ennek jegyében a régi társadalmak gyakorlatával ellentétes folyamat ment végbe, a szexuális szeméremtilalmak megszüntetésének fokozatos hivatalos elfogadása keretében ma a szexualitást íelszabadultabbnak, intenzivebbnek, általánosabbnak tüntetik fel, mint amennyire valójában az. Az iskolázatlan, szexológiában tájékozatlan embert azután ezek az új hiedelmek könnyen félrevezethetik. Azt hiheti, hogy pl. a homoszexualitás korunk terméke, hiszen virágjában van a „Gay Liberation Movement” és a többi homoszexuális mozgalom — azt gondolhatja, hogy a társas, csoportos szexuális játékokat, a „feleségek cseréjét" (wife swapping) stb. korunk találta fel —, hogy a meztelenség vagy a pornográfia valami újfajta „járvány”. A valóságban ezek a szexuális megnyilvánulások mindig is megvoltak, a tömegkommunikáció révén azonban láthatóbbá váltak napjainkban, és bizonyos formák pedig kommercializálódtak. Még a hetvenes években sem történt lényeges változás a tömegek szexuális viselkedésében, a szexológia szakértői itt vitatkoznak, a felmérések egy része szerint a fiatalok körében valamivel gyakoribb lett a nemi élet, a házasság előtti nemi élet gyakorisága bizonyosan nőtt valamennyit, ám a 16 éven aluliak nemi életében szinte bizonyosan nincs változás. A füst jóval nagyobb tehát, mint a láng, és ebből a tényből igen fontos következtetések vonhatók le. 144
