Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Kéri Jolán: Keresztény jövő - jelen nélkül?
mint vonz. Ne rázza le a kérdező gyereket, hogy: — Hogyj! Nincs időm, idegem hozzád! — Ugyanez vonatkozik az apákra, bár általában kevesebb kisgyerekét rángató, unott és türelmetlenül pörlekedő apa látható az utcán is, mint anya. Az anya ne akarjon erőszakkal behatolni gyereke leikébe; csak, mert kíváncsi, vagy mert félti. Hasson odáig, vagy várja ki, míg a gyerek magától tárul ki. Ha a gyerek érzi, hogy megértésre, ha nem is mindig helyeslésre talál, ez feltétlen bekövetkezik. A szülők ne kívánják feltétlenül saját elképzeléseiket ráerőszakolni gyerekeikre. A pályaválasztást illetően kétféle tendenciával találkozunk: vagy generációkon át választják ki, illetve jelölik ki ugyanazt a foglalkozást: orvos-, mérnök-, fodrász-generációk vannak; vagy belefáradva pályájuk hátrányaiba, buktatóiba, mindenáron mást, elképzelésük szerint könnyebb, jövedelmezőbb, sikeresebb munkát akarnak gyermekükre erőltetni. Persze, tekintve egyes pályák zsúfoltságát, nem mindig az lesz valaki, amihez eleinte kedvet érez. Ezért ajánlatos már a serdülőkorban engedni, sőt, elősegíteni a gyerek különféle, még nem megállapodott hajlamainak a kibontakozását. Amit megtanult, sohasem lehet később sem kárára. Valami csak „beugrik" idővel. A nagyszülők egymáshoz való viszonya idős korukra többnyire megállapodik. Vagy mindig is szerették, vagy úgy megszokták egymást, hogy az már igen közel áll a szeretethez. Azonos korosztályhoz tartoznak, ezért a vitás kérdésekben többnyire egy véleményen vannak. — Ha egy nagyapa nem szokta meg ifjúkorában az otthoni semmittevést, remekül el tudja magát foglalni, öröm látni a nyüzsgő, nyugodni nem tudó, vidám nagyapákat, ahogy vásárolnak, intézkednek, gyereket kísérnek óvodába, sétálnak velük, állatkertbe viszik őket, madarakat etetnek együtt stb. Após-anyós: meny-vő. Az idősebbek — sajnos — többször értetlenek és türelmetlenek a háztartásban járatlan, vagy egyéb hiányokkal rendelkező fiatalokkal szemben. Az anyósok gyakran féltékenyek menyükre és az apósok kéretlenül beleszólnak a fiatalok dolgaiba. — Viszont ahol özvegy nagyszülő, ritkán dédszülő és fiatal unokaházasok laknak együtt, többnyire megkülönböztetett ragaszkodással, figyelemmel veszik körül az öregeket. Érdek nélkül, mert abban a korban már kevesen tudnak konkrét hasznot hajtani. Kiegyensúlyozott csendes derűjükkel, nyugalmukkal jó hatással vannak a munkában kimerült fiatalokra. Az öregek zöme nem dédelgetést igényel, hanem megbecsülést és támaszt. Kétségtelen, hogy az ember a családját kapja és a barátait választja. Az is biztos, hogy az evangélium elsőbbséget ad a házastársnak a szülővel szemben. Az is igaz, hogy az Úr Jézus is előnyben részesítette a népsokaságot az őt kereső rokonaival szemben. Mégis. . . van IV. parancsolat, és van főparancsolat. Nem tudok egyetérteni azzal a felfogással, amely — mintegy sokallván a szeretet állandó hangoztatását — nem érzi át annak egész jelentőségét. Mintha nem éreznék olykor, hogy a krisztusi parancs a szülőkre, hozzátartozókra is vonatkozik. Nem hanyagolhatjuk el őket, nem vonhatjuk meg tőlük szeretetünket, mégha nem is ugyanolyan felfogásúak, mint barátaink. Nem anyagi gondoskodásra gondolok, amit a legtöbb keresztény megtesz. Inkább az öregek elmagányosodására. Éreztessük velük, hogy értjük őket, együttérzünk betegségükben, néha naivan ható problémáikban! Szeressük a másfelfogású emberben is Isten teremtményét, aki talán kevesebb erőt, kegyelmet kapott nálunk, vagy egyáltalán nem volt alkalma megismerni Istent. Talán éppen ránk vár a feladat, hogy kegyelmét közvetítsük. — Suenens bíboros idézi egy helyen Fulgentius régi szép szövegét: „Mindazok a hívek, akik szeretik Istent és testvéreiket, ha nem is isszák o testi szenvedés kelyhét, isszák az Úr szeretetének kelyhét.” A sokrétű, számos problémát görgető generációs kérdés megoldását azzal látom meg- közelíthetőnek, hogy ennek a mindent átfogó szeretetnek az erejével mindenki igyekezzék kiteljesedni a Lélek szeretetében, hogy így mindenkinek mindenévé tudjon válni. Paleta Éva KERESZTÉNY JOVÖ — JELEN NÉLKÜL? y Sokat és sokszor írtak már arról, hogy egy-egy szentnek vagy nagy embernek milyen sokat jelentett, mennyit segített kibontakozásához a család, az a családi légkör, amelyben nevelkedett. Voltak akik visszaemlékezéseikben maguk is írtak erről. Ha elolvassuk például Lisieuxi Szent Teréz életrajzát, csak csodálattal adózhatunk egy olyan házaspárnak, amely öt szerzetes-nővért adott az Isten szolgálatára és ezek közül egy az egész világon ismert és tisztelt szentté lett. — A „szent családok" megszentelhetik a világot. I. János Pál pápa mondotta, hogy „a családokban közösen végzett ima a világ átalakulását eredményezheti. Ko126
