Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Paleta Éva: Generációk
űz iskolából üres lakásba. Igényel valakit, akihez szólhat, akinek frissen ömlő iskolai élményeit elmondhatja, akivel gondolatait kicserélheti. Csoda-e, ha némi hideg, vagy felmelegített ételt bekap majd — nem találván helyét — elmegy újra és elcsavarog? Jobbik esetben kiköt egy olyan osztálytársánál, ahol életmelegség fogadja, mégha azt öreg nagyszülők szolgáltatják is. Ez a kapcsolat sajnos nem minden esetben hibamentes a családtagok között. Oka lehet, hogy a nagyszülőket elkapatja néha az unokák hozzájuk való nagyon is kimutatott, erős ragaszkodása, amire természetszerűleg egyes szülők féltékenyek. Hibát keresnek, vagy találnak a nagyszülők nevelésében, magatartásában. Úgy látják, — ez gyakran megokolt is —, hogy azok túlzott mértékben ajnározzák a gyereket, mindent megengednek neki, sőt, olykor az egyik, vagy a másik szülő ellen is hangolják. A gyerek vonzalmával sohasem szabad visszaélni, annak melegében sütkérezni. Azt mindig a szülő felé kell elsősorban irányítani. Az a nagyszülő, aki minél inkább igyekszik háttérben maradni, — a gyerek szeretetéből annál többet kap. — Hasonló problémák merülhetnek fel a családközeiben élő magányos családtagok viszonylatában. Viszont minél sokrétűbb egy család, annál többet tud magából az egyes tagoknak nyújtani. Színt, fegyelmet, a különféle pályákon való jártasságot sajátíthatnak el a gyermekek az együttélő nagynéniktől, nagybácsiktól is, ami általános áttekintésüket, képzettségüket, műveltségüket, ügyességüket nagymértékben növeli. Jól összeillő ráhatások következtében színes, sokoldalú, mindenre nyitott szemű emberek nevelődnek. A kényeztetés sokgyermekes családoknál ritkábban előforduló probléma, inkább ott található, ahol kettő van. Mivel a gyermekek merőben más természetűek, adottságúak és kül- sejűek, — az egyik, vagy a másik könnyen kedvenccé lesz. Az apák inkább a sikerültebbet, az anyák a sikertelenebbet, a védelemre jobban szoruló kicsit kényeztetik. De lehet másként is. Nem minden esetben a kisebb a favorit. Gyakran a tehetségesebb és mutatósabb nagyobb. Ez sajnos a másik gyermekben egész életre szóló nyomot hagyhat, alacsonyabb- rendűségi érzést válthat ki. — Nem hagyható szó nélkül az a kényeztetés sem, ami napjainkban szembeötlő. A motívum: a gyerek mindent kapjon meg, amit a szülő — akár a háború-adta nehézségek miatt, akár más okból — annakidején nem élvezhetett. Olyanfajta rivalizálás ez, amire a nehezen küszködő sokgyermekesek fizetnek rá. Ha nem győzik, megjegyzéseket hallanak a tehetős szülők gyerekeitől, sőt, még olykor pedagógusoktól is, ha például elmaradnak valami költséges kirándulásról, utazásról. — A teenagerek régen is szerettek öltözködni, — sajnos ma ez az öltözködési láz, divathóbort a belső értékek, szellemiek rovására megy és kiüresedést eredményez. — Ijesztő tapasztalatokra tehet az ember szert, ha az iskolák hulladékos kosarát megnézi. Valahol egy alkalommal 4 kg eldobott sajtot szedtek össze, nem is nagy létszámú iskolában. Másutt eldobták az ebédre kapott csirkét. — Ismeretes, hogy az elmúlt évben 8 millió gyermek halt éhen a világon. Hasznos lenne, ha a tévében, amiről a mai fiatalok zöme egyenesen leválaszthatatlan, ismeretterjesztő filmeket mutatnának be a világon éhezőkről: India utcán heverő nyomorultjairól, Afrika angolkóros, görbelábú, hústalan karú, pókhasú kis gyerekeiről ... Jó lenne, ha sok szülő elgondolkodnék azon is, hogy hacsak szabadidejét szentelné egészen gyerekeinek (hétvége, esti órák, közös kirándulások, barkácsolások, asztal melletti beszélgetések vacsora után... vasárnapi ebéd mellett... ki-ki elmesélve napi élményeit, aminek mindenki számára érdekesnek kell lennie...) — mily közel tudná vonzani magához azokat, s jobban megnyerné bizalmukat, ragaszkodásukat. Az a világ megszűnt, amikor — mint Kínában sokfelé még ma is fennáll a nagyanyával kapcsolatosan — az öreg szülő a korlátlan családfő és tekintély, aki minden fontos kérdésben dönt, igazságot oszt, pénzt beoszt. Az „uralom" decentralizálódott. A felnőtt családtagok önálló, a maguk szabad életét élő emberek. S alapvetően így kell tekintenünk a gyermeket is. A tisztelet elvárásával egyenrangú fél; egész emberként kell tárgyalnunk vele, megbeszélnünk problémáit; ügyesen, de nem parancsuralmi módon kell irányítanunk. A mai gyereknek igenis meg kell magyaráznunk, — életkorának nyelvezetében — hogy mit miért kívánunk meg tőle. Különben kívánságainkat értelmetlennek látva, egyből elveti azokat. A keresztény, de minden más mai család harmóniájának is alapfeltétele, hogy a fiatal szülők békében, egyetértésben éljenek egymással. Ők a család gerince. Támaszok fölfelé jés lefelé. Rajtuk áll, vagy bukik a nagycsalád lelki egészsége. Vitás kérdéseket sohase tárgyaljanak meg a gyerekek, de még a nagyszülők előtt sem. Ez akaraterő, fegyelem kérdése csupán. Az apa ne csak újságjával, a sporttal, futballal és tévével, vagy csak az őt érdeklő hobbijával foglalkozzék otthon, hanem törődjék a feleségével és a gyerekeivel, részt véve a napi munkában is, hogy ezáltal az asszony is hamarabb elvégezhesse a második műszakot s pihenhessen egy keveset. — Az anya ne hajtogassa örökké, hogy agyondolgozza magát a második műszakban, még ha igaz is. Kérjen, de ne követeljen segítséget. Ne hivatkozzék jogokra, közös vállalásra, emancipációra stb. — mert ezzel jobban taszít. 125
