Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 2. szám - TÁVLATOK - Széll Margit: A család: a szeretet és a hűség ígérete
a liberális neveléssel, ami a kiskorúak szabadosságához vezethet. Szinetár Ernő család- terápiájában ezért hangsúlyozza, hogy „a gyermek maradjon a családban .aszimmetriás' helyzetben akkor is, ha a szülők barátként bánnak vele" (Változó család, Kossuth, 1978. 248.). Ilyen és hasonló átmeneti vonások nagyszámú adatai alapján Würzbacher és Cyprian úgy látja: hogy a család ma egyszerre stabil és dinamikus egység. A családforma állandó, viszont a családtagok közötti kölcsönös cselekvésmód — interakció — állandó változásban van. Nemcsak a házastársak viszonya változik, hanem a szülők elöregedése és a gyerekek önállósodása is olyan változásokat hoz, amelyek szükségszerűen feszültségekhez, elidegenedésekhez vezetnek és, ha ezek megoldatlanok maradnak, akkor a házastársak elválnak, a család szétesik. A család: életfolyamat A fentiek alapján világos, hogy a családot nem statikusan, hanem adott életfolyamatokban kell értékelnünk, mivel a belső egyensúly biztosítását ciklusonként más módon kell megoldani, — írja Josel Lange (Ehe und Familienpastoral heute, Herder, 1977. 44k.). Az életciklusok fogalmát a magyar szociológiai irodalomba H. Sas Judit vezette be. (Életmód és család. Az emberi viszonyok alakulása a családban. Akad. 1976. 19—49.) Cseh-Szombathy László ugyancsak ismételten hangsúlyozza, hogy „a családot csak mint folyamatot szabad értelmezni" (A mai magyar család legfőbb jellegzetességei, Változó család, 50. o.). A CSALÁDFOLYAMAT két ember elhatározásából keletkezik, majd személyes adottságaik, társadalmi szerepük és gazdasági feltételeik szerint változik. A gyermekek születésével a család szülői közösséggé alakul, felnövekedésük után a házaspárok ismét együtt maradnak. — Buda Béla és Hajnal Albert a családfolyamatot az életciklusokat biztosító alapszerepek szerint rendezik és tizenkilenc feladatkört jelölnek meg. (A család természetéről MRT Módszertan sorozat, 1973. 28. sz.) Mi J. Lange rövidített felosztását követve az alábbiakat különböztetjük meg: ELŐKÉSZÜLETI ÉS FELÉPÍTÉSI SZAKASZ. — Feltételezve a megfelelő házasságra nevelést, a társkiválasztástól és a házasságkötéstől kezdődően 2—4 évig tart. Kivételt képeznek a magas százalékú újfajta „kényszerházasságok", — amikor a partnerek a be nem tervezett terhesség miatt házasodnak össze (Ausztriában ez az arány 1973-ban a házasságok 63%-át érte el.) Ma a fiatalok együtt „dolgozzák össze" a hozományt, hogy családjukat gazdaságilag megalapozzák. Ebben az időszakban javítgatják egymás hibáit, a párok lassan összecsiszolódnak. A tekintély- és munkamegosztás ilyenkor még meglehetősen egységes és kölcsönös közöttük a párbeszéd. „Ebben az időszakban kell a házasságelőtti korszakból hozott magatartásokat, igényeket, értékeléseket ,új ötvözetté' formálni. A szülőkkel a távolságtartó tisztelet a legcélravezetőbb magatartás" — írja Szinetár Ernő (i. m. 248.). — Ha viszont már kezdettől áthidalhatatlan ellentétek mutatkoznak, akkor főleg a 3. és 4. évben gyakori lesz a válás, — állapítja meg R. Mayntz (Die moderne Familie, Stuttgart, 1975.). A SZÜLETÉSI ÉS NEVELÉSI SZAKASZ az első terhességgel kezdődik. A család az anyagi és a gondoskodási igény miatt ekkor kapcsolódik szorosabban a társadalomhoz. Fő gond lesz a gyermeknevelés és a további anyagi gyarapodás. A feszültséget rendszerint az anya egyre szaporodó feladatköre, valamint a világtól való elszigeteltsége okozza. Igen fontos tudatosítani a szülőkben, hogy nem elégíthetik ki egyoldalúan vágyaikat és érzelmeiket a gyerekben, de nem is lehet a gyerek a közös rivalizálásuk tárgya, mert akkor valóban „tárggyá" lesz és személyi formálódása hátrányt szenved (vö. Szinetár i. m. 249.). A CSALÁD TERMÉSZETES FELBOMLÁSI SZAKASZÁT a fiatalok indítják el, akik az iskolai alapképzés után rendszerint emancipálódnak a szülői tekintély alól. Ilyenkor kell kialakítani a családtagok közötti társadalmi koegzisztenciát. Az ugyanakkor növekvő feszültségek fő oka, hogy rendellenes „aszimmetria van a két nemzedék érzésvilága: a szülők ragaszkodása és a fiatalok önállósodása között" (Neidhardt, i. m. 52. o.). — A szülők ilyenkor úgy érzik, elvesztik státuszukat, életük érteimét és ebbe nem tudnak belenyugodni, ezért gyakoriak a nyilt konfliktusok. Ha a szülők nem veszik tudomásul gyermekeik lelki érettségét, és átlagban négy évvel korábbi érzelmi kapcsolattal kötődnek hozzájuk, akkor ezek a gyermekek könnyen visszaesnek az alacsonyabb életfázisba, és később már nehezen tudnak, félnek önállóan cselekedni. A szülőknek meg kell tanulniok, hogyan kell visszavonulni, és a parancsformáról áttérni a tanácsadásra. Az utolsó gyermek kilépése az otthonból, — főleg az anya életében —, kemény próbát és fordulópontot jelent, ami csak a férj nyugdíjba vonulásához 96
