Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Charytanski, Jan: Katekézis és liturgia
das Christentum.) Bécs, 1976, 40. — 26. Vö. Erwin Ringel, A vallás és a neurózis. Mérleg, 1978/4. 315—328. — 27. Vö. Fr.—W. Haack, Die neuen Jugendreligionen. München, 1978.13 — 28. Vö. Dieter Emeis, i. m. 63—64. — 29. Vö. Erich Feifel, Catechesi in un mondo senza Dio. Torino—Leumann, 1968. 101—191. (A könyv eredeti címe; Die Glaubensunterweisung und der abwesende Gott. Freiburg/Br., 1965.) — 30. Vö. Alois Müller, Kereszténység, egyház — új szemmel. Bécs, 1970. 52—58. — 31. A. Müller, i. m. 59. — 32. DCG 14. — 33. Jakob Kremer, Bibliaolvasás — hittel vagy kritikával? Hűség és haladás, Bécs, 1977. 103—104. — 34. Leslie Dewart, Die Zukunft des Glaubens. Einsiedeln—-Zürich—Köln, 1968. 12. Jan Charytanski KATEKÉZIS ÉS LITURGIA Majdnem valamennyien J. Deharbe 19. századi klasszikus katekizmusa szerint nevelődtünk. Ez a katekizmus apologetikus és teológiai jellegű volt, kérdésekből és feleletekből, valamint neoskolasztikus meghatározásokból állt. Három részre volt felosztva: hitigazságok, parancsolatok, szentségek, s így tudatunkban is ez a felosztás alakult ki, — a hitigazságok, valamint a szentségi élet külön terület volt. A szentségeket dogmatikus szempontból tárgyalták, csaknem teljesen mellőzve ezek liturgiáját. Annak mégis tudatában voltunk, hogy a liturgiában az ember bemutatja Istennek hódolatát, a szentségek pedig Isten kegyelmének, elsősorban segítő kegyelmének forrásai. Ez a felosztás az Egyházjogi Kódexen alapult. A katekizmusból megtanultuk a hitigazságokat, megismertük a szentségekről szóló tanítást, a liturgia pedig elénk tárta az egyházi év felosztását és a szentségek szertartásait. A hitoktatásnak ez a módja az egyház akkori helyzetéből fakadt: szembe kellett néznie a 19. század második felének racionalizmusával és természettudományos világnézetével; megfelelt a „népegyháznak”, amikor a vallási közösség azonos volt az egy helységben élők közösségével. Az akkori időkben ez a hitoktatás be is töltötte szerepét. Felvetődik azonban a kérdés, hogy ugyanez folytatható-e a diaszpóra-helyzetben, alkalmas-e annak az egyháztudatnak formálására, amely kifejezésre jutott a 2. Vatikáni zsinat irataiban. Ennek a zsinatnak gazdag anyagából választottunk ki néhány, tárgyunkba vágó lényeges gondolatot. A Szent liturgiáról szóló konstitúció szerint a liturgia az egyház életének forrása és egyúttal tevékenységének csúcspontja. Amikor az eukarisztiáról beszél a konstitúció, bemutatja az egyház megvalósulását az eukarisztikus közösségben. Az összes szentségekkel kapcsolatban is beszélhetünk az egyháznak ilyen alakító tevékenységéről. Végül az 1977-es szinó- dus több okmányban is hangsúlyozza azt a belső egységet, amely fennáll Isten szava és annak liturgikus ünneplése között. Mivel a liturgiának fontos szerepe van az egyház életében, és fennáll a kapcsolat az igehirdetés és a liturgia között, a katekétáknak és a kate- kézis szakértőinek át kell gondolniuk a liturgia szerepét és helyét a katekézisben. Ebben az írásban a liturgiát úgy tekintjük, mint a katekézis forrását és a nevetői törekvések célját. — Rámutatunk az érett hitben és a liturgiában egybegyűlt közösségek tanúságtételének szerepére. —■ Hangsúlyozzuk a fiatalok bekapcsolódását az egyházi közösségbe a liturgia által. — Végül felhívjuk a figyelmet, hogyan fordulunk a világ felé a liturgiában. A liturgia mint a katekézis forrása Amikor a liturgiát úgy határozzuk meg, mint a katekézis forrását, akkor az egyházi évre gondolunk, a különböző szentségek szertartásaira és ezeknek jelentőségére a katekézis anyagának megválasztásában. Természetesen csak néhány, példaként kiragadott tényezőről beszélhetünk. Közelebb akarjuk hozni a katekézisben részesülőket például a keresztség misztériumához. Nem azzal kezdjük, hogy meghatározást adunk, hanem együtt elemezzük mindazt, amit megfigyelünk és átélünk húsvét vigiliáján. Elsősorban megállapítjuk, hogy kapcsolat van a keresztség szentsége és a húsvéti misztérium, azaz Krisztus halála és feltámadása között, valamint a keresztség és a választott nép első pászka-ünnepe között. Megállapítjuk azután, hogy az egybegyűlt egyházi közösségnek feladatai vannak az újonnan megkereszteltekkel szemben, és egyúttal az életre kiható kötelezettségei a keresztségi ígéretek megújításával. Mindebből láthatjuk, hogy a keresztség a hit erényének és a megtérésnek szentsége. Fel73
