Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Charytanski, Jan: Katekézis és liturgia
tételezi mór a hitet és a megtérést, de ugyanakkor forrása a hit erényének és kezdete az egész életen át tartó megtérési folyamatnak. A keresztvíz megáldásakor mondott ima közelebb hozza a víz szimboiizmusát és annak belegyökerezését az egész üdvösségtörténetbe. Végül a keresztség és az eukarisztia szertartásainak belső egysége rámutat a keresztény életbe való beavatás szentségeinek kapcsolatára. Ezért a húsvét vigíliájának és a keresztség szentségének szertartásaiban megtaláljuk mindazt, amit hirdetnünk kell a katekézis- ben, de egyúttal közelebb hozzuk ennek a szentségnek sajátos lelki magatartásait. Az egyházi év a biblikus katekézis forrása lehet. Számot vetünk azzal, hogy a biblikus kutatások jelenlegi helyzetében, a Kinyilatkoztatásról szóló konstitució után már nem lehet megtartani a hagyományos bibliai történeteket úgy, amint azok elmondják a választott nép történetét vagy Jézus életét. Figyelembe kell venni az irodalmi műfajokat az Ó- és az Újszövetségben. Kérdésessé válik ezért, hogy miként tudjuk közelebb vinni a gyermekekhez, főleg a legfiatalabbakhoz az irodalmi formájuk miatt nehéz bibliai szövegeket, például a Teremtés könyvének első fejezeteit. Felvetődik a kérdés, hogy lehet-e irányelvet találnunk az oktatás minden fokának megfelelő bibliai szöveganyag helyes kiválasztására? Odafordulhatunk ismét az új liturgikus olvasmányrendhez, az egyházi évhez és a szentségek megújított szertartásrendjéhez, fgy kezünkben vannak már az egyház és a hívek élete számára legfontosabbként kiválasztott szövegek. Az a feladatunk, hogy ezeket a gyermekek szükségleteinek megfelelően elrendezzük. Amint fentebb már említettük, a biblikus katekézis nem abban áll elsősorban, hogy történeteket mondunk el, hanem hogy közelebb hozzuk a fiatalokhoz Isten szavát, az élet szavát. Az a feladata, hogy felfedje a fiatalok előtt a bibliai szakaszok igazi értelmét, fogékonnyá tegye őket Isten minden kor emberéhez intézett felszólításának meghallgatására. Ez nem könnyű feladat. Az egyházi év liturgiája ismét segítségünkre siet. Vegyük például epifánia (vízkereszt) ünnepe olvasmányainak elemzését. Meg szoktunk maradni a csillagnál, az ajándékoknál, az utazásnál és ennek veszélyeinél. De ha összehasonlítjuk az ünnep első és harmadik olvasmányát, ha gondolunk az ünnep nevének eredeti jelentésére (epifánia = az Úr megjelenése), ha megnézzük az új misekönyv prefációját és könyörgéseit, felfedezzük a szakaszok egészének új üdvösségtörténeti mondanivalóját. Meglátjuk Jézus Krisztus küldetésének egyetemességét, és ugyanakkor az egyháznak, az Ö testének odafordulását az egész világhoz. Ennek következtében a katekézisben részesülők elsősorban nem a hódolatra, az ajándékokra fognak gondolni, hanem tudatára ébrednek az egész egyház és minden egyes keresztény missziós kötelezettségének. így tudjuk és így is kell keresni az egyházi évben és a szentségek szertartásában a katekézis anyagát és módját. A liturgia a katekézis célja A liturgikus konstitúció azt óhajtja, hogy a hivők ne legyenek néma hallgatók, hanem vegyenek részt a szent cselekményekben tevékenyen, tudatosan és gyümölcsözően. Ha visszaemlékezünk arra a fentebb idézett mondatra, hogy a liturgia az egyház tevékenységének csúcspontja, akkor előttünk áll a katekézisnek az a feladata, hogy erre a liturgikus részvételre neveljen. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy a liturgia a katekézis célja. Milyen mozzanatokat tartalmaz a tevékeny, tudatos és gyümölcsöző részvételre való nevelés? Fordítsuk figyelmünket az eukarisztiára. Elsősorban tudatosítanunk kell a Krisztussal való találkozást, az egyetlen közvetítő főpap jelenlétét. Ő a liturgia legfőbb szereplője. Jelenléte valósítja meg az Újszövetség áldozatát, de ugyanakkor egyesíti áldozatát és az egyház áldozatát, amelyet így vele együtt ajánlhatunk fel. Ebből az következik, hogy tudatosítanunk kell a nevelésben részesedésünket Krisztus papságában és tevékeny részvételünket az eukarisztiában, amely áldozat és lakoma egyszerre. A katekézisben részesülőknek tökéletesen ismerniük kell minden reájuk eső feladatot. A liturgikus konstitúció szerint mindenkinek azt kell végeznie és csakis azt, ami sajátos feladata az eukarisztia ünneplésében. Az egész közösség tevékenysége mellett vannak egyéni szerepek, mint például a lektoré, a kántoré. Ezekre a szerepekre való előkészítésben érdemes figyelni arra, hogy a katekézisben részesülők életében vannak szakaszok, amikor hajlamosak szerepvállalásra, máskor viszont visszahúzódnak önmagukba. Ha az első szakaszt nem használjuk ki, fennáll a veszély, hogy később már nem tudjuk őket megnyerni. Ez az előkészítés azonban nem torzulhat közönséges szoktatássá vagy pusztán külsőséges tevékenységgé. Még egy fontos feladatunk van. Minden szentségnél, főleg az eukarisztiánál szükség van olyan lelki alapra, amely feltétele a gyümölcsöző részvételnek. Az igeistentiszteleten való részvételnél lényeges a készség Isten szavának meghallgatására, a bibliai szöveg igazi mondanivalójának megtalálására, Isten hívó szavának keresésére, és feleletünk megfogal74
