Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 2. szám
Fontos a jó hitoktatók képzése, akár papok, akár tanítók, akár szülők. . . Nem szabad elhanyagolni a gyermekek hitoktatását, ismét sürgetően időszerűvé kezd azonban válni a kate- kumenátus jellegű oktatás is. Fiataloknak és felnőtteknek egyaránt szükségük lehet rá, ha Isten kegyelméből elkezdik felismerni Krisztus arcát és neki akarják szentelni életüket" (44). Az evangelizáció munkásairól szólva a pápai buzditás külön-küiön említést tesz Péter utódjának, a püspököknek és papoknak, a szerzeteseknek, a világiaknak, a családnak és a fiataloknak feladatairól. Majd kitér az új utak keresésének íontosságára. „Nagy örömünkre szolgál, hogy sok lelkipásztor, szerzetes és világi evangélizáló buzgó- ságában új utakat keres, hogy alkalmasabban közvetítse az evangéliumot. Bátorítunk minden lelkes kezdeményezést, ami e téren ma az egyházban történik. ... A íölszentelésen alapuló szolgálatok lelkipásztori megbízást adnak és hivatásszerű küldetést a keresztény közösségekbe. De őmellettük az egyház elismeri föl nem szentelt alkalmas személyek egyházi szolgálatát is meghatározott feladatokra. . . . Sok hivő van, aki örömmel vállalna ilyen tisztségeket az egyházi közösség javára. Feltétlenül előmozdítanák a lelkipásztorkodást ilyen szolgálatok, ha nem feledkeznek meg az egységről és elfogadják a püspökök irányítását. .. . Ezek a „szolgálatok" látszólag újak, de szorosan kapcsolódnak az egyháztörténelem során szerzett sok kísérlethez. Hogy csak néhányat említsünk: katekéták, előimádkozók és énekvezetők, igehirdetők, karitász-szervezők, Ids közösségek irányítói, az apostoli munka vezetői és más szervezők. Mindezek a feladatkörök hozzájárulnak az egyház gyökérvevésé- hez és kisugárzásához" (73). „Az 1974-es Püspöki Szinódus nagyon hangsúlyozta a Szentlélek szerepét az evangelizációban. Kifejezte óhaját, hogy a püspökök és a teológusok jobban tanulmányozzák a Szentlélek működését és annak módjait a mai evangelizációban. Mi ehhez csak annyit fűzünk hozzá, hogy ez a hívekre is vonatkozik, mert a keresztségben ők is a Szentlélek pecsétjét vették. .. . Kérünk mindenkit, aki az evangélium követségében jár: imádkozzunk hittel és buzgón a Szentiélekhez, és engedjük, hogy ö vezessen, ő lelkesítsen midden tervünkben, minden kezdeményezésünkben, minden evangelizációs munkánkban" (75). A TANÍTÁS FELADATA. A püspökök főfeladatai közt kimagaslik az evangélium hirdetése. Ök ugyanis a hit hírnökei: új tanítványokat vezetnek el Krisztushoz; ők a hivatalos, azaz Krisztus tekintélyével felruházott tanítók, akik hirdetik a rájuk bízott népnek a hitet, amelyet el kell fogadni és az erkölcsi életre kell alkalmazni. Újat és régit hozva elő a kinyilatkoztatás kincseiből (vö. Mt 13,52), a Szent Lélek világosságánál ők magyarázzák a hitet, életet alapító erőforrássá teszik, és éberen elhárítják a nyájukra leselkedő tévedéseket (vö. 2Tim 4,1—4). Amidőn a püspökök a római pápával közösségben tanítanak, mindenkinek úgy kell tisztelnie őket, mint az isteni és katolikus igazság tanúit; a hívőknek pedig egyet kell érteniök azzal a nyilatkozattal, amelyet hit és erkölcs dolgában püspökük Krisztus nevében terjeszt elő, — és vallásos, odaadó lelkülettel kell ragaszkodniok ahhoz. Lumen Gentium, dogmatikai konst, az egyházról, 25. pontjából — II. Vatikáni Zsinat tanítása, Szent István Társulat, Budapest, 1975. 57. A PAPOK FELADATAI . . . Mivel hit nélkül senki sem üdvözülhet, a papnak, mint a püspök munkatársának első teendője, hogy Isten evangéliumát mindenkinek hirdesse, és így teljesítve az Úr parancsát: „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek" (Mk 16,15), létrehozza és számban is gyarapítsa Isten népét. Az üdvösség igéje a hitetlenek szívében életre kelti, a hívők szívében pedig megerősíti a hitet, az apostol szavai szerint: „A hit hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából" (Rám 10,17). A hit által pedig kialakul és növekszik a hívők közössége. A papok tehát minden embernek tartoznak azzal, hogy közlik velük az evangélium igazságát, amelyet maguk már boldogan birtokolnak az Úrban. Lehet, hogy hitetlen környezetben példás életükkel vezetik rá az embereket Isten dicsőítésére. Akár prédikációban nyíltan hirdetik a hitetlenek Krisztus misztériumát; akár a keresztény oktatást végzik, vagy az egyház tanítását magyarázzák; vagy valamilyen időszerű kérdést igyekeznek megvilágítani Krisztus fényénél: sohase a maguk bölcsességére támaszkodjanak. Határozat a papi szolgálatról és életről, 4. pontból — i. m. 232. 66
